CounterSpyTeszt

A világ a nukleáris krízis szélén áll, a szuperhatalmak pedig csak egyre-másra halmozzák a rakétákat és atombomba-tölteteket. A verseny célpontja a Hold, az imperialista és szocialista rakétaközpontok már célba is vették a legközelebbi égitestet. Titkos szalagok és még titkosabb dokumentumok sora rejti a nagyhatalmak pontosabb terveit, ebben a kavarodásban pedig a C.O.U.N.T.E.R. ügynökségen áll vagy bukik a Föld sorsa. (Na mit gondoltok, hová hullana vissza a robbantgatás során keleltkező holdtörmelék?)

Neked, mint a legmenőbb, legsandább és legköpönyegforgatóbb ügynöknek egyik hatalom bázisát a másik után kell felforgatnod, hogy összeszedhesd a terveket és egyéb anyagokat a krízis megakadályozása érdekében. Bevállalod? Ha igen a válaszod, akkor már bele is vetheted magad a konzolokon PS-exkluzív kémkedésbe, amely a hatvanas évek hátborzongató korszakából csinál elegáns stílusparódiát. De vajon játékmechanika tekintetében is megállja a helyét a CounterSpy?

Mechanikáját tekintve a program fő mozgatórugója a két hatalom ellenséges bázisainak átkutatása, azaz a mindenféle dossziék, szalagok, és esetleges upgrade elemek összegyűjtése lesz. A bázisok jól elkülönülő szobákból épülnek fel, melyeket kamerák és különböző fegyverekkel felszerelt, változatos fokozattal bíró katonák védenek. A kétdimenziós platformer alapokat néhol háromdés szekvenciák színesítik, ahol fedezékből kaszálhatjuk le az ellenséges katonákat. Az összes pálya leosztása véletlenszerűen generált, tehát soha nem kapjuk pontosan ugyanazt az élményt. A pályákon összeszedett motyók és pénzadagok segítségével különböző könnyítő lehetőségeket (halkabb léptek, alacsonyabb riadókészültség) vásárolhatunk magunknak a pályákon, sőt a fegyverek listáját is bővíthetjük, miután összeszedtük az adott puskák tervrajzait.

Apropó riadókészültség: mindkét nagyhatalom DEFCON készültsége keresztülöleli a kampányt. Azaz ha egy pályán sokat babrálunk (a katonák és őrök figyelmét robbanásokkal, hangos tisztogatással keltjük fel), akkor a riadókészültség emelkedik, és a megfelelő pillanatokban szintet is lép. Ahogy elérünk a DEFCON 1 szintre, beindul a rakétaözön, így érdemes nagyon fókuszba helyezni a csendes, módszeres előrehaladást. A DEFCON szintek ráadásul pályáról-pályára megmaradnak - még szerencse, hogy kis pénzért, vagy tábornokok lefegyverzésével a globális veszély csökkenthető. Az ötlet és a megvalósítás remek, így némi extra motivációt is kapunk arra nézve, hogy jobban játsszunk.

A CounterSpy hihetetlenül jól eltalált atmoszférával, és remek képregényes humorral bír, amelyet a gaming világban ritkán látott grafikai megoldásokkal egészítenek ki. Emlékeztek a No One Lives Foreverre? Na kábé azt a jellegzetes paródiát kell elképzelni, cel-shaded jellegű grafikai megjelenítéssel kombinálva. (A háttérben található oroszos szoborművek, a jellegzetes nevadai bázisok tájképe és a többi vizuális geg hatalmas poén-faktorral bír…) A játékmenet fő elemei mind olajozottan működnek, a CounterSpy (a tesztelt Vita verzió alapján) pedig akár kézikonzolos játékként is kiválóan helyt áll, ahol 5-10 perces szekvenciákban lepörgethető egy-egy misszió. A játék nem túl hosszú (bő két óra alatt el lehet jutni a kampány végére), de a fejlesztések megmaradnak egy esetleges újrakezdés, vagy nehézségi fokozat ugrás esetében is.

A játék fő problémája, hogy a randomgenerált szinteket fix szobákból rakja össze a program, így a második óra végére már ismerős lesz az összes szoba; sajnos azonban az egyéb véletlenszerű apróságok (dobozok, szekrények elhelyezkedése) sem színezi túl a játékélményt. A programot bugok is tarkítják - az oldalnézet/térbeliség váltogatásából fakadóan a karaktermodellek furcsa dolgokra lesznek képesek. A Vita verzió ráadásul rettenetesen sokat tölt és itt-ott óriási FPS zuhanásokat is produkál.

A legjobb pillanataiban kiemelkedő, áramvonalas élményt kínál a CounterSpy - de meglehetősen hamar válik önismétlővé, és technológiai oldalról sem áll megingathatatlanul erős lábakon. Díjazzuk a stílusbravúrt és tapsolunk az játékban található okos megoldások miatt. Azonban ahhoz hogy letölthető kategórián belül is hosszabb távú, mélyebb szórakozást biztosítson, még elfért volna benne némi tartalom, és a tech-csapat is kérhetett volna még némi időt a csiszolgatásra. Sebaj, siker esetén a második résszel nagyobbat szólhat ez az ötlettöltet.