Dark Souls II - Crown of the Old Iron KingDLC

Második felvonásához érkezett a The Lost Crowns Trilogy, amely három izgalmas fejezettel hivatott bővíteni Drangleic és a Dark Souls II históriáját. Az egy hónapja megjelent első epizódot végigjátszva elégedetten állhattunk fel: a rendkívül ötletes és élvezetes pályadizájnnal megáldott DLC-ben minden megvolt, amiért a From Software akció-RPG-jét imádni lehet - írtuk akkor. De vajon mire képes egy ennyire erős kezdést követően a Crown of the Old Iron King címet viselő második rész? Kiderítettük.

A Sunken King mélységei után az Old Iron King a fellegekbe kalauzol el bennünket: a Brume Tower hamuval borított csúcsához egy szakadék felett átívelő láncon végigfutva juthatunk el. Hátborzongató helyszín ez is, nem vitás, de nem csak az első percekben felvillantott veszélyek miatt, a gyönyörű látképek ugyanis most az adnak valami olyat a Dark Souls II-höz, melyek még teljesebbé (és semmiképp sem redundánssá) teszik a második rész, és annak kiegészítői által alkotott élmény-csomagot. Ezek a világos, reménnyel és fénnyel teli momentumok rendre kiválóan működnek a Souls játékok sötét és elkeserítő világában. Sokáig azonban itt sem élvezhetjük majd őket: idővel kénytelenek leszünk alámerészkedni a baljós torony sötét labirintusába.

Az előző DLC kapcsán nem győztük dicsérni a kiemelkedő pályadizájnt, nem először bizonyítva, hogy a From Software mennyire jól ért a játéktervezés ezen szeletéhez, most pedig kénytelenek vagyunk újból lefutni ezeket a köröket. A Brume Tower első pillantásra egy rendkívül szűk helyszínnek tűnik, kevés mozgástérrel (szó szerint), a fejlesztők azonban ügyesen felismerték a toronyban rejlő lehetőséget: a vertikális elrendezésre építő megoldások egymásutánjára most sem tehetünk mást az elismerő csettintésnél. Az egész akkor teljesedik ki, amikor a kiegészítő felénél sikeresen beindítjuk a helyszín többelemű liftrendszerét: a kereszbe-kasul egymásba szőtt szobarengeteg mögötti tervezőmunka és tudatosság most is olyasmit szült, amit ritkán találni napjaink videojátékaiban.

A szokásosnál is több titkot és elágazást rejtő Old Iron King szobáit persze nem csak ezért érdemes felfedezni, hanem azért is, mert rengeteg hasznos tárgyat rejtenek, melyek miatt határozottan megéri fejest ugrani az ismeretlenbe - ilyen például az a gyűrű, mely nagy segítségére lesz majd azoknak a játékosoknak, akik szeretnek a pajzsukra és staminájukra építeni. Amíg azonban a Sunken King esetében a csapdákra is komolyan oda kellett figyelnünk, az új DLC sokkal inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy miként tudjuk a ránk támadó démonok ellen fordítani a környezetünkben előforduló veszélyes "berendezéseket". Az ezzel járó "a-ha!" momentumok szintúgy hatékonyan növelik az élvezeteket.

A kihívást illetően nagyjából hasonlóra érdemes készülni, mint a Sunken King esetében: az új ellenfelek véleményem szerint jobban sikerültek, mint az előző DLC szörnyei, és éppen akkora kihívást nyújtanak, amire egy tapasztalt Dark Souls II játékosnak szüksége van. A kooperatív játékot előnyben részesítő kalandorok most is találnak majd egy opcionális területet, ami kifejezetten az ő igényeikre lett kihegyezve, az igazi erőpróba azonban a DLC végén ránk váró főellenfél, amely sok játékosra fog új - de legalábbis szokatlan - harcmodort rákényszeríteni.

A Crown of the Old Iron King kiváló atmoszférával csábítja újabb utazásra a Dark Souls II-veteránokat, ismételten megvillantva, hogy mi mindenre képes a From Software csapata a szörny-, és főleg a pályadizájn tekintetében. Némileg talán rövidebb, mint a The Lost Crowns Trilogy első darabja, a Souls-élménnyel betelni képtelen játékosoknak azonban így sem érdemes sokat gondolkodni a vásárláson - reméljük, hogy a trilógia lezárása sem okoz majd csalódást!