Kezdjük a legfontosabbal: A Harmonix kiszállt. Akik nem értenék, annak kicsit bővebben, a Harmonix, aki a Guitar Hero első két részét fejlesztette jelenleg az MTV/EA párosnak gyúrja erősen a Rock Bandet, így az Activision/Red Octane páros a szakmában már ismert (Tony Hawk sorozat, valaki?), azonban a stílusban totál újoncnak számító Neversoftnak adta ki a harmadik rész elkészítésének feladatát. Nem tűnik nagy dolognak? Pedig az, hiszen a Guitar Hero második része sokak szerint már a tökéletesség egy olyan fokát érte el, ahol már csak rontani lehet egy esetleges folytatással. Ezek után persze minden rajongó remegve várta, milyen lesz a harmadik rész, de most megnyugodhatunk: a Legends of Rock nem lett rosszabb, mint az elődök. Néhol kicsit más, de rosszabb semmiképp.

A játék alapjai természetesen maradtak a régiben, adva van a gitár, adva van egy hero (gyk: Te, kedves játékos) és adva van néhány tucat jó kis dalocska, melyre a hero rázhatja a gitárját. A dolog technikai részébe hadd ne menjek bele, amennyiben valaki az elmúlt éveket egy lakatlan szigeten töltötte volna, az olvassa el az előző rész tesztjét, onnan megtanulhatja a kezdőlépéseket. Ezek helyett lássuk, mi az, amiben a Neversoft változtatott, hozzáadott, vagy elvett.

Kezdjük az utóbbival, az első dolog, amit kivettek a csomagból az a kábel. Igen, a Guitar Hero III Les Paul gitárja (vagy Kramer, ha valaki a PS2 változatot szerzi be) minden platformra totálisan kábel nélkül, vagy trendibb néven wireless kivitelben érkezik. Nagy lépés ez, már a második résznél is azért picsogtunk ezért, tehát feltétlen öröm, hogy végre megoldották a srácok. A gitár egyébként alakjától eltekintve ugyanolyan, mint az elődje, öt gomb, egy pengető, egy whammy bar, egyedül a Wii verzió számít kivételnek, ahol a wiimote-ot bele kell helyezni a gitárba, így adva meg a rezgés lehetőségét, illetve azt, hogy a félrepengetések hangja a “gitárból” szóljon. Ennyit a “hardverről”, (illetve még annyit, hogy ezúttal a gitár kettészedhető, így könnyítve a szállítást), lássuk mi változott magában a programban!

A főmenüben azonnal szembekerülünk az egyik legfontosabb újdonsággal, a co-op karrier lehetőségével. A feladat nagyjából ugyanaz, mint egyjátékos módban, adva van néhány egymást követő setlist, azokat kell haverral végiggitározni. A szóló és co-op karrier számai közt van némi eltérés, értelemszerűen kikerült néhány olyan nóta, ahol az egyik embernek nem sok szerep jutott volna, ezeket duett-barát számokkal “helyettesítették”. A gáz az, hogy ezeket a számokat csak duettben nyithatjuk meg, egyébként sehogy nem találkozhatunk velük. Amennyiben egyedül állnánk neki a rock legendává válásnak, úgy szintén kapjuk sorra az egyre nehezedő setlisteket, azonban az előző résztől eltérően most egy egyszerűbb sztori is társul hozzájuk. Tényleg nem kell sokra számítani, az egyes listák közt egy néhány másodperces animációban láthatjuk, hogyan alakul bandánk helyzete, hogyan lesznek a garázscsapatból a legnagyobb sztárok.

Az előző rész ismerői emlékezhetnek az encore-ra, azaz arra, hogy egy lista utolsó száma végénél a közönség ráadást kér, ekkor lehetőségünk van egy újabb nótát elgitározni. Újdonság a Boss Battle mód, ahol egy-egy híres gitáros (Slash, Tom Morello) hív ki minket egy meccsre. A dolog úgy néz ki, hogy adva van egy kis gitárszóló, melyet felváltva kell eljátszanunk. A Star Power átalakul, ilyenkor különböző “fegyvereket” lehet nyerni, ha sikeresen eljátsszuk az adott dallamot, majd ezen fegyvereket (van itt minden, egy-egy billentyű meghibásodása, a dallam nehezítése, stb.) a gitár függőlegesbe állításával aktiválhatunk ellenfelünk szólója közben. Vicces kis játékmód lett ez, néhány hibával: Először is, nagyjából három ilyennel fogunk találkozni a karrier közben, másodszor a különböző fegyverek nagyon nincsenek kiegyensúlyozva, melyek egyes csatákat - de különösen az utolsót - iszonyatosan megnehezíthetik, vagy épp baromira könnyűvé tehetik. Sajnos ez a mód co-opban nem él, a basszusgitáros kénytelen lesz végighallgatni, ahogy társa - remélhetőleg - brillíroz.

Oh, igen, a co-op mód csak karrier módban érhető el egy gépen - legalábbis ha nem vagy X360 tulaj. Ők ugyanis első indításkor (feltételezve, hogy Live-ra van kötve a gép) letölthetnek egy patchet, mely bekapcsolja ezt a játékmódot a Quick play opcióban is. Másik gépek tulajai? Remélhetőleg előbb-utóbb ők is kapnak egy ilyen kis meglepit. Lehet azonban egymás ellen versengeni, a régről ismert face-off és pro face-off mellett a fent említett battle-mode az egyedüli újdonság. A kiegyensúlyozatlanság itt is feltűnik, még talán jobban, mint a karriernél, valahogy úgy érzem, mintha ez a fajta játék egy kósza ötlet lett volna, amit helykitöltés miatt benne hagytak volna a végleges változatban.

Van viszont masszív online támogatás (és ezt a részt PS2 tulajok ki is hagyhatják sajnos)! Nem csak leaderboardok, internet segítségével az összes egymás elleni játékmód játszható, co-opban is nyomulhatunk, egyedül a karrier nem elérhető. Természetesen a rendszerek közt van eltérés, így míg a PS3 kiadás nem támogat semmilyen barát-listát és így csak random emberek ellen gitározhatunk, addig a Wii változatban - a szokásos játék specifikus friend-code segítségével - már barátokat is hívhatunk. Kétségkívül az X360 verzió online módja a legbarátiabb ebben a tekintetben, hiszen kiállhatunk ismeretlenek ellen és barátainkat is pillanat alatt beinvitálhatjuk a játékunkba, illetve itt pillanatok alatt hozzá tudunk férni a letölthető dalokhoz. Természetesen a PSN Store is kínálni fog extra dalokat, a Wii verzió azonban nincs felkészítve a későbbi kiegészítésre. Az online játék mellett a készítők a lassan megszokottá váló webkettes fegyvert is bevetik, a guitarhero.com oldalon statisztikákat nézegethetünk a teljesítményünkről, csapatokat alkothatunk, sőt akár rajongókat is gyűjthetünk!

MÉG NINCS VÉGE, KATT AZ OLDALVÁLASZTÓRA A FOLYTATÁSÉRT!