Company of Heroes 2: The Western Front ArmiesTeszt

Pont egy évvel a Company of Heroes 2 megjelenése után a legnépszerűbb második világháborús RTS multiplayer orientált kiegészítő lemezt kapott. A cím, vagyis a The Western Front Armies már önmagában beszédes. Jelenleg ez két sereget takar, az Eisenhower nevével fémjelzett US Forcest, valamint a vészjóslóan hangzó német Oberkommando Westet. A két oldal nem is különbözhetne jobban, de mielőtt erre rátérnék, tisztázzunk pár dolgot az expanzióval kapcsolatosan. Egyfelől önálló, ergo nem szükséges hozzá a Company of Heroes 2. Másfelől pedig a többjátékos csatározásra lett kihegyezve, vagyis bár AI ellen próbálgathatjuk az új pályákat és egységeket, igazán csak azoknak javallott, akik nem vetik meg a multiplayer örömeit. Laikusként ez talán merész húzásnak tűnhet, de tudniillik, hogy sok PC-s játékkal egyetemben a CoH 2 is a multiban virágzik ki igazán.

Összesen nyolc új pályát tartalmaz, ami nem szűkölködik tereptárgyakban, és aki a játékot ismeri, az tudja, hogy ez nem csupán díszletet jelent, hanem taktikai és stratégiai lehetőségeket. Sűrű erdők, amiket patakok és árkok szabdalnak, ideális helyszínei a gyalogos összecsapásoknak. Nyílt és városi terep, ahol hírhedt történelmi gépek lőhetik egymást, valamint a terepet darabokra. Minden környezettel és minden lehetséges létszámmal (kettőtől nyolcig) operálnak, de ami ennél is fontosabb, hogy a mod támogatást is megtartották, vagyis özönleni fognak a közösségi pályák. Pár meccs alapján az első benyomások kellemesek voltak, a kampány néhány térképével ellentétben itt nem lesz elegendő egy attack move-val ráküldeni az embereinket az ellenségre, azonban tényleges értéküket csak a közösség fogja tudni megítélni, több száz, vagy éppen ezer csata után.

Ami már jóval érdekesebb, az a két új sereg mögött megbúvó koncepció, na és persze a kivitelezés. A US Forces új repertoárja a mozgékonyságot (pl. a gyors, mozgás közben is megbízhatóan tüzelő Sherman tank), megtévesztő hadműveleteket (pl. kamu légi csapás), valamint a légi támogatást preferálja, legyen az bombázás, felderítés, vagy épp elit ejtőernyős alakulatok ledobása. Érdekesség, hogy mindez egybevág Eisenhower alkalmazott taktikáival, vagyis az új opciók megteremtése mellett a történelmi hűség sem volt utolsó szempont a megalkotásnál.

Ezzel szemben az Oberkommando West egy teljesen más aspektusból közelíti meg a témát. Technológiailag fejlettebb, azonban nyersanyagok terén ekkorra (1944) már szegényes német sereg hatalmas, ám lomha fémszörnyetegekkel, valamint elit gyalogsággal igyekszik felülkerekedni. Ennek a filozófiának ékes példája a Sturmtiger, ami bár rettenetesen lassú, percenként egy tüzelésre képes (feltéve, hogy időben parancsot adunk a manuális újratöltésre, amikor is nagyon sebezhetővé válik), azonban az az egy lövedék képes a fél képernyőt hamuvá változtatni, a becsapódás pedig szó szerint fülsüketítő. Még az épületeik is mások: mobil teherautók, melyek szinte bárhol letelepedhetnek. Képesek egységek utánpótlásra, nyersanyagok átváltására, valamint a szokásos gyártó épület mellett önvédelmi lövegként is funkcionálni. Mindent egybevetve az Oberkommando West a teknős taktika megtestesítői. Vagyis szöges ellentéte a US Forces elméleti és gyakorlati lényegével, ami már önmagában érdekes felállás. Ebből is látszik, hogy nem féltek új dolgokat beágyazni, az egységek pedig nem újrahúzott modellek, valóban kitolják a lehetőségeket. Nyilván szükség lesz majd némi finomhangolásra, de ilyen mértékű újításnál, és lévén multiplayerről van szó, ez természetes. Én nem félek, az alapjátékkal is megoldották.

Egyelőre a két említett sereg érhető el, azonban jó esély van rá, hogy a jövőben más nemzetek is csatlakoznak a háborúhoz. Akik szeretik, és még ma is játsszák a Company of Heroes 2 multiját, azoknak gyakorlatilag kötelező vétel. A különös modell (standalone, multi-only) miatt ez egy jó alkalom az ismerkedéshez is. Persze csak ha nem riaszt el a sokszor már általánosan és tévesen démonizált többjátékos mód... ami köztudottan a csirkék propagandája! [8/10]