Lego The HobbitTeszt

Kissé elnagyolt, itt-ott pedig meglehetősen szögletes is ugyan, de így is szívmelengető érzés visszagondolni Középfölde legósított változatára. A Traveller's Tales régóta dédelgetett koncepciója a maga keretei között szinte tökéletesre érett a 2012 végén debütált Lego The Lord of the Rings-zel, ahol nem elég, hogy gyönyörűen sikerült elcsípni A Gyűrűk Ura hangulatát és monumentalitását, játékként is rendkívül szórakoztató élményben lehetett részünk, miközben a Helm-szurdokban harcoltunk, vagy éppen Pelennor mezején lovagoltunk az olifántok lábai között. Mindezek után nem meglepő, hogy miként magukat a filmeket, úgy a Lego The Hobbit videojátékot is a kellemes utánérzés reményében vártuk. Ilyen tekintetben pedig lényegében sikerült is hozni a kötelezőt.

Az utánérzés jelen esetben különösen találó kifejezés, hiszen jól sűrűsíti mindazt, amit Zsákos Bilbó váratlan utazása nyújtani képes. Ez részben magának az alapanyagnak is köszönhető, hiszen ahogy A babó szkópja elmarad A Gyűrűk Uráétól, úgy nyilvánvalóan a Lego The Hobbit sem képes az idézőjeles előd fölé nőni. Középfölde kisebb és kevesebb helyszín is alkotja, kevesebb benne az elrejtett titok és maga a történet is rövidebb, hiába kapunk ezúttal filmenként nyolc küldetést is. Ezek azonban nem is igazán hibák, sokkal inkább az alapanyag skatulyájának korlátai, hiszen továbbra is rendkívül hangulatos elsétálni a Megyéből Széltetőig, beleszippantani Völgyzugoly földöntúli aurájába vagy éppen átkelni a Bakacsinerdőn, mint ahogy most is játékórák tucatjai várnak majd azokra, akik minden apróságot össze szeretnének gyűjteni. Ettől függetlenül azonban nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a Lego The Hobbit egy picivel szinte minden tekintetben elmarad a Lego LOTR-től, legyen szó a méretektől vagy éppen a változatosságról.

Sebaj, a játékot így is szeretjük, hiszen szerencsére bőven van miért: a Lego The Hobbit remekül szemezget az első két mozifilmből, ügyesen kiragadva azok kulcsjeleneteit. Az interaktivitás és a játékmenet oltárán persze itt-ott feláldoztak egyet s mást a fejlesztők, de az esetek többségében rendkívül humoros dolgok sülnek ki ezekből - például az, amikor a Gollammal való találkozás előtt eltévedő Bilbó egy megszédült koboldot kap maga mellé segítség gyanánt. Nagyot dob az élményen az is, hogy ezúttal is egy az egyben felhasználhatták a készítők a filmek párbeszédeit, így autentikus formában élhetjük át újra a (természetesen úton-útfélen apró viccekkel tarkított) mesét.

Az ismerős körítés mögött ezúttal meglepően másmilyen játék lapul: a Lego The Hobbit ugyan nem értelmezi újra a klasszikus Lego-formulát, de meglepően sok ponton próbál elütni attól. Ami mindenképpen pozitív: a harcra jóval kevesebb hangsúlyt fektettek a készítők, mint ahogy azt általában megszokhattunk, ami cseppet sem baj, hiszen bizonyára kevesen vitatnák, hogy ez a Lego játékok legprimitívebb szelete. Sokkal inkább a fejtörők vannak előtérben - persze gigantikus idézőjelek között, hiszen családbarát játékként most sem éjszakákba nyúló agyalásról van szó, csupán arról, hogy az egyes karakterek különböző tulajdonságaira építve kell átjutnunk a különféle akadályokon, vagy éppen meglelni a továbbjutást kulcsát. Tizenhárom törp között nem is olyan egyszerű megjegyezni, hogy kinek mi is pontosan a szakterülete (nem is beszélve arról, hogy mindenkinek két-három fajta felszerelése is akad), ezt azonban szerencsére a fejlesztők is felismerték, így a karakterválasztó képernyőn gyönyörűen látható az egyes karakterek összes fő tulajdonsága - remek újítás, amely remélhetőleg a későbbi Lego játékokba is beszivárog majd. És ha már tulajdonságok: Bilbó és Gandalf útitársai képesek immáron összefogni is, páros támadásokat és egyéb különleges mozdulatokat előcsalva, amely szintén mélyíti egy kicsit a játékmenetet - különösen akkor, ha éppen párban játszunk valakivel.

Utóbbi, vagyis a mélyítés kapcsán egy kicsit mindenesetre átestek a ló túloldalára a Traveller's Tales-es fiúk-lányok, a különféle alapanyagok bevezetése ugyanis sokat nem ad hozzá a játékhoz, inkább csak feleslegesen szabdalja azt. Arról van szó, hogy a szétcsapható építőkockákból most már nem csak a fizetőeszközként szolgáló studok, hanem fa, kő, kötél, ércek, drágakövek és egyéb hasonló dolgok is tucatjával hullanak, melyeket bizonyos pontokon fel kell használnunk a továbbjutás érdekében (meg persze millió más opcionális extra is megnyitható velük). Az még hagyján, hogy ennek következtében még több széthulló bigyót kell kergetnünk a pályákon, de gyakran előfordul, hogy át kell túrnunk még egyszer a környéket egy-két hiányzó alapanyagért, mert éppen az hiányzik a továbbjutáshoz. Kihívás nincs benne, hiszen kis túlzással végtelen mennyiségű áll belőlük rendelkezésre, mégis feleslegesen tartják fel vele a játékost - pláne azokkal az építős szekvenciákkal, melyekkel bizonyára az igazi legózás élményét szerették volna behozni az alkotók a játékba, de maradjunk annyiban, hogy sok köze nincs a kettőnek egymáshoz, és legszívesebben áttekernénk őket. Tipikus esete a "kevesebb néha több" szituációnak.

Itt-ott tehát kissé feleslegesen túlbonyolítottnak tűnhet, de összességében így is egy jó, minden szempontból mulatságos játékot köszönthetünk a Lego The Hobbit személyében, amely csont nélkül hozza azt, ami miatt ezt a franchise-t szeretni lehet: a könnyed szórakozást. Külön öröm, hogy technikai szempontból is beszélhetünk némi előrelépésről: az új bevilágítás-modell csodásan illik A hobbit képi világához, a sorozatot mindig is jellemző bugok és glitchek pedig jóval ritkábbak - most először fordult elő velem Lego játék tesztelésénél, hogy a cikk megírása előtt nem futottam bele semmiféle programbakiba. Hiába nem ér fel tehát a Lego The Lord of the Rings által képviselt magasságokba, a Lego The Hobbit így is dicsérhető alkotás, mely a széria legjobbja a sokat felhozott előd óta: alapanyaga erőteljes atmoszférával ruházza fel, Középfölde biztosítja azt a kohéziót, ami az elmúlt évek "nagyvárosos" próbálkozásai esetében sokszor kissé elveszett, és játékként is tud annyi újat mutatni, hogy ne ásítozva teljen utazásunk.

A Lego The Hobbit nagyjából olyan, mint Howard Shore zenéje: A hobbitban is nagyon jó, de igazából A Gyűrűk Uránál éreztük azt, hogy a fickó jó eséllyel eladta a lelkét az ördögnek. A "felsőbbrendű" referencia jelen esetben a Lego The Lord of the Rings, amely összességében egy nagyszabásúbb, változatosabb és komplettebb produkció, mint a jelenlegi alany, és játékként sem próbál tovább nyújtózkodni annál, mint ameddig a takarója ér. Ettől függetlenül a legújabb Lego játék is bátran ajánlható mindenkinek, aki úgy érzi magáról, hogy az építőkocka- és a Tolkien-imádat metszetében tengeti mindennapjait - Bilbó és a kockatörpök utazását nyugodt szívvel sorolhatjuk a jobban sikerült epizódok táborába. Csak az a fránya cliffhanger...