Trials FusionTeszt

Hajaj, pontosan tudtam, hogy így vagy úgy, de mindenképp fájni fog a Trials Fusion teszt, egy olyan játéké, melynek elődje kíméletlenül behúzta a tíz pontot nálunk. Két eset lehetséges: vagy rosszabb lesz ez a játék az Evolutionnél (ami senkinek se nagy öröm) vagy jobb, mely esetben majd én égek, mint a Reichstag, hogy hogyan adjak a maximális pontszámnál többet. Kicsit jobbra tekintve lehet látni, melyik lehetőség valósult meg: sajnos a Fusion értékelőlapját több kisebb-nagyobb probléma szennyezi be, azonban a játék alapvető mechanikája még mindig annyira tökéletes, hogy így is rendkívül szórakoztató játék lett.

Gyorsan vegyük át, hogy milyen ez a mechanika, hiszen A Fusion nem csak az első olyan Trials játék, mely újgenerációs konzolokon is megjelent, de a sorozat 14 éves történetében először érhető el PlayStation platformon is, így jelentős mennyiségű „újonc” is bekapcsolódhat a játékba. Szóval: a Trials egy relatíve hihető fizikával felvértezett motocross / platformjáték keverék. Egyik őrült lejtőről pattanunk egy hajmeresztő ugrással a következő lehetetlennek tűnő emelkedőre, próbálva minél gyorsabban, minél kevesebb hibával eljutni a pálya végéig. Röviden ez a Trials esszenciája és ez az, amihez szerencsére nem nyúltak a RedLynx fejlesztői, hiszen már az előző részekben tökéletesre csiszolódott.

Ahogy a korábban, most is újabb és újabb motorok lesznek elérhetőek, melyek erejükben, viselkedésükben és dinamikájukban jelentősen különböznek egymástól. Egy relatíve gyenge, de megbízható kétkerekűvel kezdünk, melyet a későbbiekben egyre erősebbre, illetve ezzel egy időben egyre nehezebben kezelhetőre cserélhetünk. A Fusionban újdonságként megjelenik két speciális járgány is: egyik az ATV, melynél a négy kerék biztonsága mellett jókora extra tömeget és az ezzel járó veszélyeket vesszük a nyakunkba (egy-egy rossz ugráskor szó szerint), míg a Fox Bat nevű, tipikusan trükközésre kitalált könnyűszerkezetes motor már egy méretesebb gázfröccstől megpróbál a tengelye körül megfordulni, cserébe ezzel lehet a legszebb trükköket végrehajtani a játék új, direkt a hajmeresztő mutatványokat igénylő FMX pályáin. Egyetlen szívfájdalmam csak az, hogy a fenti két járgány csak bizonyos pályákon használható, melyet a Fox Bat esetében még csak-csak megértek (alapvetően esélytelenek is lennénk ezzel a típussal egy normál pályán), de az előtt végképp értetlenül állok, hogy az ATV a nagyjából negyven egyre nehezedő helyszínből csak 3-4 esetében használható.

A több fejezetre osztott pályacsomag egyébként teljesen jól van összeállítva ahhoz, hogy fokozatosan nehezedve először behúzza az óvatlan játékosokat, majd a vége felé közeledve teljesen kikészítse őket. Az első néhány fejezet inkább arról szól, hogy látványos ugrásokkal, jókora lendülettel és jellemzően szájtátva vágjunk át az akadályokon, ezeket a fejezeteket egy tapasztaltabb Trials játékos bőven egy óra alatt teljesíteni tudja. Még talán a medium nehézségű pályák is kicsit egyszerűbbnek tűnnek a korábbiaknál, bár ez lehet, hogy inkább azért van, mert a Fusion lényegesen bőkezűbben bánik a pályákon elhelyezett checkpointok számával mint elődjei, kis túlzással minden egyes ugrató vagy kaptató után kapunk egyet belőlük. Ezt egyébként nagyon jó ötletnek tartom, aki az aranyra hajt az úgyse engedheti meg a hibázást, aki viszont csak felfedezné a pályát, annak tök jó, hogy nem kell hosszas részeket újrajátszania. Aztán jönnek a hard szintek, ahol újból előbújik a fejlesztők szadizmusa, minden egyes centiméter ezernyi veszélyt rejt magában és lényegében teljesen esélytelenek leszünk, míg tökéletesen el nem sajátítjuk a játék haladó technikáit, tisztában leszünk a 'bunny hop' fogalmával, képesek leszünk tökéletesen landolni (Tetszik tudni, először a hátsó kerék!), megfelelően elhelyezni a súlypontunkat és közben megőrizni a lendületünket. Elég ha csak annyit mondok, hogy megint jár egy achievement / trófea az Inferno IV pálya elvégzéséért, a korábbi részek ismerői ettől tuti megborzonganak. De legyen bármilyen nehéz is egy pálya, biztosak lehetünk benne, hogy az tökéletesre van csiszolva, megfelelő tudás és ügyesség birtokában át tudunk lendülni rajtuk. Ebben rejlik a Trials titka, nincs benne lehetetlen küldetés, csak nagyon-nagyon-nagyon nehéz, cserébe nehezen leírható az az érzés, mikor egy megoldhatatlannak tűnő feladványt sikerül abszolválnunk.

Korábban már említettem, a trükközés most külön pályákat kapott FMX néven. A harmadik fejezettől kezdve van egy-két ilyen pálya berakva a többi közé, a cél ezeken a legmagasabb pontszám elérése. Egyébként minden maradt a régiben, a jobb karral tudunk trükköt választani, mely trükk függ attól, hogy hol van a súlypontunk, majd a bal karral fűszerezhetjük ha akarjuk egy forgással. Itt megint előjön a Trials zsenialitása, az alap trükkök kitartása viszonylag egyszerű és nagyjából veszélytelen, azonban minél őrültebb, minél veszélyesebb a mozdulat, annál több pontot kapunk, így természetesen legtöbben inkább a nyakatekert fordulások felé fog elindulni.

Technikailag a Fusion hozza a kötelezőt. Az PS4 / Xbox One (és megfelelő konfiguráció mellett a PC) változat határozottan jól néz ki, magas felbontású textúrákkal vannak felvértezve a kidolgozott tereptárgyak, az Evolutionhoz hasonlóan mindig történik valami a pályán ami hajlamos elvonni a figyelmünket a feladatokról. Alapvetően egy futurisztikus környezetet kapunk, de ez is változatos, a vízerőműtől az ősi romokig bármit megtalálhatunk. Azonban nem mentes a játék elég szemet szúró technikai problémáktól sem. Az Xbox One változatot például elég látványos screen tearing hiba sújtja, illetve több platformra jellemző volt, hogy a textúrákat másodpercekkel az indulás után pakolta a játék az objektumokra. Sajnos ahogy nehezedtek a pályák úgy váltak kinézetre kicsit unalmasabbá is, ami valahol érthető is, hiszen lényegesen jobban kell ilyenkor koncentrálni. Természetesen itt is megtaláljuk a korábbiakban megismert nagyon komoly pályaszerkesztőt és az ehhez kapcsolódó felhasználói pályakönyvtárat. Elképesztő mennyiségű lehetőség áll előttünk ha saját feladványt akarunk összerakni, de természetesen ez azt is jelenti, hogy iszonyatos időt kell beleölnünk a jó munka érdekében.

A RedLnyx próbálta valamivel feldobni a játékot, így a modern kor szellemének megfelelően itt is kapunk egy nagyon egyszerű fejlődési rendszert. Minden éremért bizonyos mennyiségű XP-t és pénzt kapunk, előbbi ilyen-olyan fejlesztéseket nyit meg, melyeket az utóbbival tudunk megvenni. A probléma az, hogy ezek csak kozmetikai extrák, különböző ruhák és kerekek, ezek lesznek az utolsó dolgok, melyekre figyelünk a játék közben, ezáltal teljesen súlytalanná téve a rendszert. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos tárgyak megnyitásához használnunk kell az „Enter the Light” módot, mely a Fusiont összeköti az iOS-re megjelent (és egyébként eléggé gyengécske) Trials Frontierrel, ezáltal lehetetlenné téve ezen tárgyak elérését a játékosok jelentős részének. Ügyes húzás, srácok! És ha ez nem lenne elég, akkor íme a legnagyobb probléma: a játék jelenlegi formájában nem tartalmaz semmilyen online mulitplayer lehetőséget. Ha többen akarunk játszani, akkor azt csak egy gépen tehetjük meg, dacára annak, hogy az Evolution milyen kitűnő online többjátékos módokat tartalmazott. Oké, ígéretet kaptunk arra, hogy majd egy patchben megkapjuk ezt, de valljuk be, illett volna ezt már megjelenéskor belepakolni.

Sajnos a Fusionnak nem sikerült azt a lécet megugornia, melyet elődje állított dacára annak, hogy alapvetően egy jó játékot kapunk. A grafikai problémák, bár alapvetően nem befolyásolják a játékmenetet, túlságosan gyakran bukkannak fel és túlságosan szembetűnőek ahhoz, hogy ne tudjunk elmenni mellettük, és míg a súlytalan fejlesztési rendszer bocsánatos bűn, az online multiplayer hiánya komoly fájó pont lett. Azonban mindezekkel együtt is a Fusion játékmenete még mindig annyira élvezetes, a pályák annyira jók (és legtöbbször látványosak), hogy az ember hajlamos túllépni a hibákon és belefeledkezni a tizedmásodpercek lefaragásába. A Trials Fusion nem lett elődjéhez hasonlóan tökéletes játék, csak nagyon-nagyon jó. „Csak”.