Nem tudom, hogy vagytok vele, de az én tinédzserkorszakom meghatározó sportága a gördeszka volt. Sokak szerint azért, mert ekkor terjedt el igazán az úgynevezett deszkás kinézet kicsiny hazánkban, amit nem vitatok, de szerintem nagyon sok köze volt ehhez az első Tony Hawks Pro Skater játék megjelenésének is. Tisztán emlékszem arra, amikor megkaptam a lemezt és haverjaimmal először indítottuk el a játékot. Leírhatatlan élmény volt. Nem telt bele kis idő, és azon kaptuk magunkat, hogy deszka van a lábunk alatt és ezerrel vetjük bele magunkat a gördeszkás életmódba. Na de elég legyen a nosztalgiázásból, és koncentráljunk a jelenre.
SKATE. Friss, ropogós és eléggé magasra tette a mércét. Gyakorlatilag majdnem minden benne van, amit egy jó deszkás programtól elvárunk! A játék amúgy egy pofás menüvel indít, ahol több fajta játékmód közül választhatunk. A lényeg természetesen itt is a karrier módon van, ahol főszereplőnket rögtön az elején elüti egy autó. Az intro után, egy gyors karakterkreáláson esünk túl, és máris nekivághatunk a városnak, a többi deszkás elismerésének kivívása érdekében. Ezt kisebb-nagyobb feladatok elvégzésével érhetjük el. Ezek a feladatok kisebb versenyek, vagy csak szimplán más deszkásokkal való "ki tudja leutánozni a másikat" versen,y valamint fotózások és videózások, illetve szponzorok szerzése. Videózni persze nem csak akkor lehet, amikor kötelező, hanem amikor csak szimplán végig gurulunk a városon, mivel minden részhez tartozik 4-5 feladat, amivel szerezhetünk magunknak elismerést, illetve szponzort. A játék színtere San Vanelona, egy fiktív város, és irtózatosan nagy, de tele van mindenféle jó dologgal, kezdve a boltokról a különböző skate spot-okig. Közlekedni vagy gördeszkánkon tudunk, vagy metrózhatunk az egyes városrészek közt, amit néha érdemes igénybe vennünk, mivel tényleg iszonyat távolságokat kell a játékban megtenni. Említésre méltó, hogy a város él, emberek közlekednek, beszélgetnek egymással az utcán, autóforgalom van, és olykor még a biztonságiakkal is meggyűlik a bajunk. A játék grafikája élethű, persze nem fotorealisztikus, de az, hogy nyüzsgés van a városban, nagyon széppé illetve hangulatossá teszi az egészet.
A legfőbb újítás a többi deszkás játékhoz képest az irányítás. Felejtsük el, hogy külön van ollie vagy flip gomb: itt az új, úgynevezett flickit irányítás. Hogy pontosan mit is jelent ez? A jobb analóg karral hajtunk végre minden trükköt, vagyis nem mindet, mert a grab trükkökhöz meg kell nyomnunk még egy gombot, miközben használjuk a jobb analógot. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy tegyük fel olliezni akarunk, akkor lehúzzuk a jobb analóg kart, majd felfelé toljuk, és hasonló képen cselekszünk a többi trükknél is, csak más és más kombinációt adunk be a jobb karral. A grind-oláshoz szintén csak ugranunk kell, de nem mindegy, hogy mekkorát és milyen messziről, pontosan be kell mérnünk mindent, különben nagyon csúnya esés lesz a vége. Hajtani a Kör és X gombokkal tudjuk magunkat (a PS3 verzió esetében természetesen). Ez egy picit nehéz így első hallásra, de pillanatok alatt belejön az ember, és azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal kényelmesebb, mint amit megszokhattunk a Tony Hawk sorozattól. Ha már az eséseknél tartunk, említésre méltó az, hogy szinte minden helyzetben el lehet esni, nincs kecmec, a legkisebb hibánál eleshetünk. Kérdezi a laikus, hogy egyáltalán élvezhető így a játék? Nagyon is, hiszen ez teszi jóvá az egészet. Valamint esni kell, hisz így is nyithatunk meg extrákat a játékban.
Nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!
A játékban magunkat hátulról látjuk, persze nem a megszokott Tony Hawk féle hátulról, hanem egy kicsit lentebbről, mintha valaki folyamatosan követne minket gördeszkán egy kamerával. Mondjuk tényleg követ minket a kamerás srác, hisz folyamatosan kommentálja tetteinket, van, amikor dicsér, van, amikor pedig kegyetlenül leolt minket, illetve előszeretettel köszön oda más deszkás arcoknak, akikkel már barátságot kötöttünk. Ha elég bátornak érezzük magunkat, akkor megpróbálkozhatunk az online móddal. Itt a különböző játékmódokban, aminek legtöbbje a karrier módból származik, egyszerre hat játékos mérheti össze a tudását, ami igazán mókás tud lenni, főleg akkor, amikor elsodorjátok egymást egy-egy trükk kivitelezése közt. Természetesen a legjobb mód a S.K.A.T.E, ami gyakorlatilag egymás trükkjeinek való leutánzása. Külön érdekesség, hogy a készítők egy viszonylag nagy közösséget próbálnak a játék köré építeni, ugyanis van nekünk egy replay editor menünk, ahol felvehetjük trükkjeinket, majd egy viszonylag rövid videót vághatunk meg belőle, és tölthetjük fel azt a SKATE közösség weboldalára, illetve kommentálhatjuk mások alkotásait.
A játékban a szokásos tipikusan deszkázós zenék találhatóak meg egészen a skatepunktól a rockon át a hip-hopig. Természetesen ha nem vagyunk ezekre kíváncsi, akkor szimplán deszkázhatunk a város zajára is, ami szintén extra hangulatot kölcsönöz a játéknak. Nagy kár azonban, hogy az általunk a gépre másolt zenéket sajnos nem hallgathatjuk játék alatt, így kénytelenek vagyunk a fentiekből válogatni.
A játék egyébként megjelent Xbox 360-ra valamint Playstation 3-ra is, és sajnos van különbség a két verzió között. Sokan azt állítják, hogy a Playstation 3-as változat szebb, igen ám, de ennek a szépségnek ára van, mivel a játék sajnos néha elég keményen belassul, igaz, nem olyan sok helyen, de észrevehetően. Mindezeket leszámítva azonban a játék szerintem nagyon kellemesre sikerült, és anno nem hittem volna, hogy egyszer ezt valaha is ki fogom mondani (Tony Hawk fanok ugorjanak át a következő mondatra), de szerintem úgy ahogy van a sárba tiporta a Tony Hawk eddig megjelent részeit. Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy a Tony Hawk széria rossz lenne, de ez a játék alaposan megemelte a lécet, és nagyon remélem, hogy lesz folytatása a történetnek!