Rambo: The VideogameTeszt

Ezt a tesztet úgy akartam kezdeni, hogy a Rambo: The Videogame két nagy hibája, hogy rossz időben és rossz platformokon jelent meg, de miután visszaidéztem a vele eltöltött fájdalmas órák „élményeit”, rá kellett jönnöm, hogy ez így nem teljesen igaz. A játéknak nem két hibája van, csak egy, de az jó nagy: hogy létezik. Elmondom miért.

Kezdjük azzal, hogy aki kicsit is gondolkodik, az rájöhet, hogy igazán jó játékot nem lehet ebből a filmsorozatból készíteni, már nem. A Rambo filmek esszenciája kimerül annyiban, hogy Stallone megy és embereket öl meg és míg ez akkor és ott ha nem is világbajnok, de legalábbis emlékezetes filmeket eredményezett, a mai világban már nagyon kevés. Nyilván nem vár senki szerteágazó sztorit, komoly morális döntéseket és hasonló úri mókákat, alapvetően nincs is gondom azzal, hogy lényegében egy QTE szekvenciákkal kevert rail shootert kapunk, mert ez utóbbi valóban az a stílus, melyben működhet a játék. Azonban nem egy jó rail shootert kapunk, oh még csak messziről sem. Egy nagyon rossz rail shootert kapunk, melyet láthatóan olyan emberek készítettek, akik jó eséllyel még egyszer se játszottak mondjuk egy House of the Deaddel vagy egy Time Crisisszel. Ha ezt megtették volna, akár talán észrevették volna, hogy ez a stílus nem a biatlon videojátékos megfelelője, ahol vagy a kötött pályán megyünk vagy céllövészetet tartunk.. Megvan az egésznek a dinamikája, lendülete, íratlan szabálya. Például hogy olyan mintákat építünk fel, ahol a játékos megtalálja az időt az újra tárazásra. Vagy nem rakunk egy istenverte QTE részt a lövöldözés közepébe.

De nem. Itt Rambo megy a maga kis körútján, özönlenek a klónozott seregek, a kamera ide-oda pörög, mi pedig próbálunk a lehetőségekhez mérten életben maradni. Lehet néha fedezékbe húzódni (csak akkor, ha azt a játék engedi, még akkor is, ha adott fedezék néhány másodperce még ott volnt melletted és használhattad), van benne Gears of Warból lopott aktív újratöltés, meg egy wrath mód, ami visszatölti az életerődet. Ez lenne a „Rambo megőrül és mindenkit lekaszál” helyi megfelelője, de például a lőszer itt is fogy, tehát a valóságban úgy néz ki, hogy Rambo megőrül, kiugrik a fedezékből, elkezd kaszálni, majd elnézést kér és gyorsan újratáraz. Szánalmas. És a legdurvább az egészben: ezek a játék jobb pillanatai! A maradék pedig az, ami miatt remélhetőleg hosszú ideig fognak a fejlesztők idegesen csuklani: az utóbbi idők legszörnyűbb és talán leghosszúbb QTE szekvenciái. Komplett pályák szólnak arról, hogy a kamera pörög Rambo körül, mi pedig várjuk a következő felvillanó gombot. Ennek a szemetebb változata az, mikor a lövöldözéses rész közepén villan fel a gomb, mondjuk éppen akkor, mikor megpróbálnánk új tárat betölteni. Hadd ne mondjam mennyire mókás, ha ilyen baromság miatt kezdhetjük újra az egész szekvenciát vagy az egész pályát. Szörnyű, komolyan szörnyű.

Ezek után gondolom senki nem fog meglepődni rajta, hogy a játék technikai oldalról és mélyen a béka feneke alatt van. A kinézet nagyjából a kilencvenes éveket idézi, csúnya klónkatonákra lövöldözünk csúnya pályákon, az egyedül mókát az jelentheti, mikor észrevesszük, hogy Rambo feje nem folytatódik a haja alatt, konkrétan át lehet látni a koponyáján. A hangok valószínűleg a filmből származnak, annak is valamilyen ezerszer másolt VHS változatából, mert hihetetlen, de hallatszik a video lejátszók jellegzetes sercegése (komolyan mondom, volt pillanat mikor vártam, hogy elkezdődjön a hangalámondás). PC-n lehet választani egér és kontroller közül, előbbivel valamivel kényelmesebben tudunk mozogni, utóbbival viszont a lassúságot ellensúlyozandó be tudunk fogni ellenfeleket (akár fedezékből is), de a rail shooterek még mindig játékterembe valók, ahol normális fénypisztolyokkal lehet lövöldözni. Van valami elcseszett képesség-rendszer is benne, lehet néhány alaptulajdonságot fejleszteni meg két „különlegeset” választani, de ez se tud egy picit se javítani a játék megítélésén.

Vannak azok a játékok, melyekben az ember azért próbálja megtalálni a pozitívumokat, érzi, hogy a fejlesztők legalább próbálkoztak még ha nem is feltétlen sikeresen. A Rambo: The Videogame nem ilyen. Ez egy tipikus lélektelen, egy csapat amatőr által összerakott, senkinek nem ajánlható nagyon-nagyon rossz játék. Lépjünk túl rajta, felejtsük el, ne emlegessük többet. Higgyétek el, mindenkinek így lesz a legjobb.