The Lego Movie VideogameTeszt

Az új Lego mozifilm az utóbbi idők legjobb dolga, ami az animációs filmekkel történt. Pont.

A remek licensz lehetőségek sokaságát kihasználó dán cég 2014-re jutott el arra a pontra, hogy a videojátékok mellett a mozivásznak frontvonalát is meghódítsa. Ebből maradna ki a Traveller's Tales és a virtuális Legóország? Dehogy is! A Lego the Movie Videogame felkarolja a filmet, átemel félórányi videóanyagot belőle és játék formában vezet minket végig a forgatókönyv jellegzetes részletein. De vajon miben tud többet nyújtani, mint a legutóbbi Lego programok?

Röviden: semmiben. A Lego feldolgozás inkább visszalép kettőt a mostanában menő nyitott világos megközelítésből, és visszahozza a hub alapú pályaszervezést. A pályadesign is általában a régi időket idézi, megspékelve olyan akciójelenetekkel, amelyek mindig az adott szinthez és a film kulcsfontosságú részeihez kapcsolódnak. És ez a kapcsolódás meglepően szoros. Ritkán érezhetünk Lego programban ennyire feszes kapcsot a feldolgozott alapanyag és a tényleges játék között. Ez egyrészről szupi-szuper™, hiszen aki látta már a filmet, annak nagyon tetszetős lesz a moziban látott dolgokkal történő új találkozás, másrészről viszont problémákat is okozhat, hiszen a film ismerete nélkül csak poénokat spoilerezünk, és nehezen követjük a ki-mivel-miért kapcsolatokat.

Az alapsztori bájos. Emmett a tökéletesen átlagos Legóváros-lakó egy nap rádöbben, hogy a teljes Lego univerzum sorsa az ő kapocsalakú mancsaiban van, hiszen a próféciák is megjövendölték: a Kiválasztott lesz az, ki legyőzi a Kriglit megkaparintó Lord Businesst. Emmett pedig kétségtelenül A Kiválasztott, hiszen egy balfék véletlen folytán a hátára ragad Az Ellenállás Eleme. Az univerzum főépítészei (ők azok a bizonyos ikonikus karakterek az egyes becsatlakozó licensz-univerzumokból) persze már évszázadok óta küzdenek Lord Business gonoszsága ellen, és hiába képesek különböző világok között ugrabugrálni - az öltönyös zsarnok terveit láthatólag nem lehet megfékezni. És hogy miként kerül az asztalra Batman, a kék űrhajós figura, Gandalf és a többiek? Hát így! Minden univerzum felett átívelő kalandról van szó, amely fittyet hány a logika törvényeire, de annál mókásabb és lehetetlenebb fordulatokat tartogat. Már amennyiben fogékonyak vagyunk a mókás-mesés fordulatokra.

Mint már a cikk elején (és a külön boxban is) megemlítjük, hogy mennyire zseniális a film, így a játéktól is azt várnánk, hogy képünkbe dörgölje nagyszerűségét. Azonban a sorozat legnagyobb problémáit már 2005 óta képtelenek Telltale-ék orvosolni. Úgy látszik a Lego moziadaptációnál sem éreztek rá nagy késztetést, hogy ezekkel a gondokkal mélyebben foglalkozzanak, így (pláne a nextgen verzióval játszva) állandóan szembejön velünk valami szakállas megoldás. Nem a Telltale 'B' csapatától (azaz a TT Fusion-től) várnánk persze a reformokat, de láttunk már elég Lego címet ahhoz, hogy megköveteljünk egyfajta fejlődést ezektől a programoktól.

Legfájóbb pontként talán a harcok megszokott bugyutaságát emelnénk ki, ami szokásosan minimális stratégiát, erőt vagy fineszt sem hordoz magában. A mobok elleni bunyókat a játék felétől már inkább felesleges játékelemnek érezzük, a pályákon itt-ott felbukkanó mini-főnököknek (pl. Mikromenedzserek) is inkább örülünk majd, mert náluk legalább valami minimális taktikára szükségünk lesz. A harcok nagyon elviselnének már egy egyszerűbb kombó rendszert, valami súlyozó ritmikát, vagy legalább egy kis átláthatóságot. A navigálásnál és karakterváltásnál is problémás 4-5 társ jelenléte a csapatban, a hullámokban érkező rendőrrobotoknál pedig már azt sem látod már, hogy kit ütsz, csak nyomod a gombot, mint süket azt a bizonyos csengőt.

És hát a többi klasszikus hiányosság is itt sorakozik, melyek miatt az évek során sírt a szánk. A játékban többször találkoztunk pályatörő bugokkal, a karakterek beakadnak, fennakadnak egyes játékelemeken, és egyes szkriptvezérelt események sem érkeznek úgy, ahogy muszáj volna nekik. Online multiplayer? Felejtős, mint ahogy a változatosság is csak addig gyönyörködtet, amíg a hátterekben el tudunk mélyedni. Bár ismét sok az ötlet és rengeteg a grindelős tartalom, a pályák önmagukban nem tudnak olyan változatossággal bírni, amivel a lelkesedésünk szinten lenne tarva. A film egyes jelenetei túlságosan hosszúra vannak nyújtva, és a felbukkanó hősök, újabb minijátékok sem feledtetik a játék körülbelül felénél felbukkanó monotonitást.

A Lego Kaland - röviden a mozifilmről

Ha nagyon röviden kellene a Lego moziról nyilatkozni, csak annyit mondanánk, hogy mindenki álljon fel a gép elől, és most azonnal rohanjon a moziba megnézni Warnerék legújabb őrületét. Kicsit bővebben: A Lego Kaland gyakorlatilag az utóbbi évek legdurvább kreatív atombombája, amivel előrukkoltak a filmesek. A mese egyszerre bájos és egyszerre szemtelen - gyakorlatilag annyi rétegből épül fel, hogy mind a tős-gyökeres geekek, mind pedig az öt éves kisklambók elégedetten, széles vigyorral plusz könnyáztatta szemekkel távoznak majd a moziszékekből.

A film nem rest két másodpercenként hozzánk vágni valami geget, amit a jobb pillanatokban meg is sokszoroz, így első megtekintésre a poénok egy része át sem jön igazán. A viccelődés színvonala pedig meglepően magas kulturális szintet képvisel, mintha csak a Simpson Család ötödik-hatodik évada környékén járnánk.

Íme tehát: végre egy film, amely nem rest intelligensnek nézni a gyerkőcöktől fiatal felnőttekig terjedő közönségét. Poénjaival feltételez egy bizonyos fokú alapműveltséget, történetével, karaktereivel pedig bárki tud azonosulni. Sőt, mindezeket úgy éri el, hogy közben észre sem vesszük: a film közel száz percében gyakorlatilag egy gigantikus Lego reklámot látunk.

Mi ez, ha nem popforradalom?

*Szokásos módon színes, és szokásos módon Legós játék lett a The Lego Movie Videogame, amely a filmet szorosan követő narratívájával leginkább azoknak készült, akiknek nem volt elég a mozis mókából. Filmátiratként tehát kiemelkedően teljesít. Sajnos az elmaradások viszont epizódról-epizódra fájóbb problémát jelentenek azoknak, akik a sorozatot lelkesen követik. Az a tény pedig, hogy a program minden otrombaságán túl szórakoztató marad, az leginkább az eredeti formula érdeme.

Az pedig a mai napig zseniális, akárcsak a mozifilm, vagy úgy cakompakk az egész Lego jelenség.*

A teszt a Playstation 4-es verzió alapján készült.