Mi ez? Az Earth Defense Force 2025 című videójáték-szoftver, PlayStation 3 és Xbox 360 videójáték-konzolokra. A „2025” nem a sorozat kétezerhuszonötödik részét jelöli, hanem évszám, az EDF2025 valójában a széria negyedik (számozott) epizódja - származási helyén, Japánban például simán Earth Defense Force 4-nek hívják.
Kell valamit tudnom a sorozatról? Leginkább azt, hogy PlayStation 2-n indult, a jóárasított Simple 2000 széria részeként. Értsd: budget-kategóriás játék volt, a D3Publisher (kiadó) és a Sandlot (fejlesztő) nagyot csodálkozott, amikor az első részből 150 ezer fogyott Japánban. Jöttek is a folytatások szépen, az EDF2025 direkt előzményének tekinthető EDF2017 például jó sokáig Xbox 360 exkluzív volt (most már Vitán is elérhető)
Elég a történelemórából, MI EZ? Oké, oké: az Earth Defense Force külső nézetből szemlélt akciójáték. Az űrből és / vagy a föld alól érkező idegeneket kell benne durva fegyverek segítségével megrendszabályoznod. Ettől még lehetne tökugyanolyan, mint tucatnyi más idegen-gyilkolós játék - de nem az. Az EDF inváziós-hordái tényleg hordák. Sokan vannak, nagyon sokan.
Az EDF-ben teljesen hétköznapi helyzet, hogy egyszerre ötven (vagy száz) ellenfél ellen harcolsz. Itt nincs fedezékesdi, meg osonkodás, meg semmi. Te (esetleg: a koop partnerek) verzusz Baromi Sok Űrből Jött Izé. Ha nem darálod be őket, ők darálnak be téged.
És mi ebben az izgalmas? A virtuális tömegmészárlás örök bája, a nagypályás pusztítás kellemesen csiklandozó érzésével kiegészítve. Az EDF2025-ben jellemzően nagyvárosok kellős közepén harcolsz, olyan fegyverekkel… várj csak, fussunk neki még egyszer. Már az első pályán kapsz egy rakétavetőt, ami a későbbi eszközökkel összehasonlítva az EDF-arzenál fogpiszkálója. Az EDF2025 több mint hétszáz fegyvert vonultat fel - nyilván nem hétszáz egyedi darabról van szó, hanem gyakran hasonló funkciójú eszközök ügyes variációjáról, de akkor is: a választék masszív.
- Szép, de minek ennyi fegyver?* Ahogy korábban is említettem: sok ellenfelet kapsz az arcodba. Az EDF2025 akár a „Tömeg-menedzsment Rendkívül Pusztító Fegyverekkel: A Videójáték” címen is futhatna, mert lényegében erről van szó. Jönnek szemből, oldalról, alulról, felülről. Közepesen nagyok, nagyon nagyok, hatalmasak, és olyanok is, amik a szó legszorosabb értelmében nem férnek el a képernyőn.
Miféle idegenek ezek? Megérkeztünk az EDF széria másik bájához: az ellenfelek az ötvenes évekbeli amerikai ufó-inváziós és óriásszörnyes sci-fijeinek japán szemüvegen keresztül szemlélt változatai. Jó hosszú mondat volt, de minden eleme fontos - igazi duplacsavar, egy eleve furcsa megközelítés még furcsább köntösben tálalva. Meglepő, vagy sem: a dolog működik, a Sandlot nagyon jól érzi, hogy meddig lehet tolni a szatírát: jó sokáig! Az EDF nyakig merül a felvállaltan B-kategóriás koncepcióba, és szégyentelenül lubickol benne.
Mitől más az EDF2025, mint az előző, vagy az azt megelőző? Erre röviden nem fogok tudni válaszolni, menjünk sorban. Mire vagy leginkább kíváncsi?
Mondjuk a grafikára. Generációvégi játék, biztos kifacsarja a gépekből, amit ki lehet, nem? A legegyszerűbb kérdéssel nyitottunk, a válasz: NEM. A D3 alapvetően továbbra is budget-kiadó, a Sandlot meg budget-fejlesztő, az EDF2025-öt hajtó technológia se modernnek, se kiforrottnak nem mondható. A játék sok vizuális kompromisszumot köt annak érdekében, hogy a rengeteg ellenfelet képernyőn tudja tartani. Látható (tőled pár méterre beugró) pop-up, folyamatos v-sync problémák, egyszerű belső helyszínek, egyszerűcske textúrák - és néha még így is hatalmasat zakózó frame / szekundum értékek. Ennek ellenére: ha ötven harcidrón, ugyanennyi óriásrovar és fél tucat óriásrobot indul el feléd egyszerre Tokió közepén… nos, ez még a kompromisszumokkal együtt is megkapó látvány.
Korábban volt szó rombolásról is, ez azt jelenti, hogy…? Azt bizony. A város rombolható. Nagyon. És fogod is rombolni, nem feltétlenül szándékosan (bár az is megeshet), hanem azért, mert a feléd vágtázó rovarcsapat közé engedett Teknőc-rakéta (lassú, de halálos!) becsapódáskor a dögökkel együtt simán magával ránt majd két felhőkarcolót is. Nem, nem túlzok. Felhőkarcolót. Kettőt.
A videókban többféle karaktert láttam - ezek különböző páncélok, vagy valóban különböző karakterek? Ezek teljesen különböző karakterek, minden küldetés előtt négy, külön fejleszthető karakter-osztály közül választhatsz. A RANGER a mindenki számára ajánlható, sokféle fegyvert használó, könnyen kezelhető harcos. A WING DIVER könnyű fegyverzetű (oké, relatíve könnyű fegyverzetű), viszont jetpackkel felszerelt légi-akrobata. A FENCER a tank-kaszt, gyakorlatilag egy szamuráj és a WH40K-s űrgárdista keveréke, brutális közelharci fegyverekkel. Végül pedig a AIR RAIDER, ami egy támogató-kaszt, magában közepesen életképtelen, csapatban viszont baromi hasznos - ő képes légicsapásokat, vagy járműveket (tankok, helikopterek, mecha, de van mentőautó is) rendelni a csatatérre.
Ha több karakter van, akkor kell lennie koopnak is, ugye? Van benne koop, kétfős osztott képernyős, vagy négyfős online. Mindkettő jó móka, különösen az utóbbi - a karakterek képességeinek teljes kihasználásához nem árt, ha négy játékos van a pályán. Meg amúgy sem, feltéve, ha bele akarsz kóstolni a magasabb nehézségi fokozatokba is.
De miért akarnék magas nehézségen játszani?* Egyrészt hogy elmondhasd magadról, hogy milyen fasza hárdkór játékos vagy, másrészt azért, mert ez a játék egyik hajtóereje. Az új fegyvereket nem automatikusan kapod, hanem a missziók során elpusztított dögök dobják őket - véletlenszerűen. Magasabb nehézségi fokozat = jobb loot.
Akkor egyedül nem is élvezetes? Dehogynem. Normál nehézségi fokozaton az EDF2025 kellően megbocsátó ahhoz, hogy még a szériával most ismerkedők se érezzék agyonterhelve magukat. A kampány 80+ missziót kínál, ez normálon, egy karaktert használva alsó hangon 15+ órás játékidő. Ha visszamész fegyvereket farmolni a korábbi pályákra, és / vagy kipróbálsz más karaktereket is, akkor 25+ órát simán ki lehet belőle ütni egyedül is. Online pedig: sokkal többet.
Rohanjak megvenni? Most még ne, mert pénteken jelenik meg. Az EDF2025 jó játék, a széria eddig legkiforrottabb, legtartalmasabb epizódja. De: kétségtelenül rétegjáték, és csiszoltság tekintetében nem hozza azt a színvonalat, amit (mondjuk) egy nyugati AAA címtől elvárnál. Az online / single rész szigorúan ketté van választva (miért, amikor ugyanaz a tartalom?), a menürendszer a PS2 korszakot idézi, a küldetések során többször is becsúszik a tartalmi, vizuális önismétlés.
Az EDF2025 nem szólít meg mindenkit, valószínűleg nem is akar, talán nem is tud. Valamit mégis nagyon jól csinál: kitűnően szórakoztat.