Vannak dolgok, amik nem teljesen egyértelműek. Nem egyértelmű például az, hogy egy olyan stabil lábakon álló fejlesztőstúdió, mint az angol Bizarre Creations miért adja fel függetlenségét, hogy a csapat miért pont egy tökfejet választott logójaként, vagy hogy miért éppen híres képregények helyszíneit választják immáron több, mint hét éve futó autós sorozatuk éppen aktuális címének.
Maga a Project Gotham Racing 4 sem egészen egyértelmű. Mármint az, hogy valójában mi is akar lenni: arcade versenyjáték, vagy vérbeli szimulátor. Kicsit mindkettő, és kicsit egyik sem - az efféle köztes próbálkozásokból pedig az esetek túlnyomó többségében valami bizarr, igencsak felejthető végtermék szokott kisülni. A végeredmény ezúttal is Bizarr lett, ám szigorúan nagybetűvel, átvitt értelemben, a minőség szinonímájaként, meglátszik ugyanis, hogy a Bizarre Creations csapata nem mostanában kezdett el ismerkedni az autós zsánerrel, mivel legújabb fejlesztésük pontosan azért lett annyira jó, mert egyik véglethez sem ragaszkodik tíz körömmel. Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a konklúzió néhány ezer karakternyit még várat magára...
A PGR4-el immáron ötödik felvonásához érkezett a sorozat, hiszen anno még Metropolis Street Racer-ként kezdte pályafutását a SEGA rossz sorsja jutott Dreamcast-ján, az alapok azonban azóta is változatlanok maradtak. A jelszó: Kudos. A Kudos mindennek az alapja, erre épül az egész játék, és ez az, ami miatt parányi egyediséget visel magán a széria az amúgy is igencsak nehezen megreformálható autóversenyes műfajban. Lássuk, hogy mit is takar ez a név: a játékban kis túlzással minden egyes mozdulatunkért Kudos pontokat kapunk; a driftelésekért, csúsztatásokért, az előzésekért, a szélárnyékban autózásért, és nem utolsó sorban a versenyben elért helyezésünkért is, mindez pedig azt jelenti, hogy nem feltétlenül az adott futam objektívájának megfelelő teljesítése hozza meg a végső sorrendet, a trükkös, látványos, precíz és bevállalós vezetés ugyanis plusz helyezést, sőt, akár még helyezéseket is hozhat a konyhára, ezek az extra Kudos adagok pedig önmagukban eldönthetnek egy-egy szorosabb versenysorozatot.
És ha már szóba kerültek a feladatok, kanyarodjunk is vissza rájuk egy kicsit, versenytípusból ugyanis szerencsére több fajta is van, ez pedig komolyan hozzájárul ahhoz, hogy a játék hosszú távon is kellően változatos maradjon. A hagyományos Körversenyt és az Időfutamot úgy gondolom nem kell részleteznem, hiszen ezek mindennaposak, így ugorjunk is tovább az érdekesebb példányokra. A Kiesés egy speciális körverseny, ahol fél percenként kiesik az éppen utolsó helyen álló versenyző, az Előzésben az a cél, hogy az előttünk bóklászó, némileg lassabb járgányokból minél többet megelőzzünk adott időn belül, az Áttörésben a lehető legtöbb ellenőrzőponton kell áthaladnunk az idő letelte előtt (a checkpointoknál természetesen néhány plusz másodperc a jutalmunk), a Bójasprint esetében pedig arra kell figyelnünk, hogy a bójakapuk által jelölt útvonalon haladva érjük el a legjobb időt. A két kedvencemet a végére hagytam. A Szupersztárban úgynevezett Extra Kudos mozdulatokat kell csinálnunk, amelyek tulajdonképpen hosszabb ideig tartó ügyeskedéseket takarnak. Ezekért a hosszuktól függően csillagokat is kapunk a Kudos pontok mellett, mozdulatonként maximum ötöt, az említett versenyfajtában pedig ezekből a csillagokból kell minél többet összegyűjtenünk. Végül az utolsó versenyfajta: itt a megadott ellenőrzőpontokon a lehető legmagasabb sebességgel kell áthaladni, és ezeknek az összege dönt a végső sorrendből - mindez azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, a checkpointok ugyanis csak ritkán lettek a hosszú egyenesek végén elhelyezve. A fenti neveket egyébként nem véletlenül írtam magyarul, örömmel jelenthetem be ugyanis, hogy a játék a mi nyelvünkre is lokalizálva lett - extra Kudos a végértékelésben.
Mielőtt még rátérnék a negyedik rész két legfontosabb újdonságára, érdemes gyorsan átfutni a játék által kínált pályákon, ezek száma ugyanis a duplájára növekedett. London, New York, Las Vegas, Tokió és a Nürburgring mellett most már róhatjuk a köröket a neonfényben úszó Sanghajban, a szinte mindig esős Szentpétervárott, a dimbes-dombos Québec-ben, a híres-hírhedt utcai versenypályán Makaóban, illetve a Michelin tesztpályáján is, ahol bármely járgányt kipróbálhatjuk az éles bevetést megelőzően.
Jöjjenek tehát az újítások. Az eddigiekben nem véletlenül kerültem az autó kifejezést, a PGR4-ben ugyanis - a sorozat történetében először - immáron motorokra is felpattanhatunk, melyek így egy teljesen új színt visznek a játékba. Mindez annak köszönhető, hogy a kétkerekűek kezelése lényegesen eltér a kocsikétól, hiszen teljesen más a viselkedésük - aki játszott már bármilyen motoros játékkal, az tudja, hogy miről beszélek. Éppen emiatt kezdetben kell néhány tanulókör, amíg megszokjuk irányításukat, ám szerencsére hamar bele lehet szokni, így elkezdhetünk koncentrálni a trükközésre, ami természetesen itt is megtalálható.
A Zöld Pokol
Az elmúlt években több komolyabb autós játékba, így a PGR-be is bekerült a sokak által a világ legjobb és legnehezebb versenypályájának tartott Nürburgring Nordschleife. A címben olvasható név magáért beszél: a 22 kilométeres, több, mint száz méteres szintkülönbségű pálya nem egy áldozatot szedett már, a legismertebb baleset pedig a háromszoros Formula 1-es világbajnok, Niki Lauda nevéhez fűződik, aki ominózus karambolját követően kis híján bennégett autójában. Az esetet követően a Száguldó Cirkusz soha többet nem tért vissza a régi aszfaltcsíkra, más sorozatok azonban még ma is szembenéznek a legendás versenypálya veszélyeivel - mindezt pedig most már mi is megtehetjük, még ha csak virtuálisan is.
Az autók esetében említett dolgok mellett itt van lehetőségünk egykerekezni, illetve egy gomb lenyomásával különböző mozdulatokat is elő tudunk csalni, amik szintén Kudos pontjaink gyarapítására szolgálnak. Látszik tehát, hogy a készítők próbálták egyenértékűvé tenni a motorokat a kocsikkal, ám én mégis azt mondom, hogy ha valaki nagyon vágyik a két keréken lévő száguldozásra, az inkább próbálkozzon egy kifejezetten erre koncentráló játékkal, a végeredmény ugyanis mégsem lett teljesen hibátlan - sőt. Ott van az az alapvető probléma, hogy a szűk, utcai pályákon a motorosok könnyedén valamelyik autó alatt találhatják magukat az egyik kanyarban, ráadásul az erőviszonyok kiegyenlítése sem sikerült túlságosan jóra, ha ugyanis valaki kicsit jobban rááll a kétkerekűekre, akkor pillanatok alatt maga mögött hagyhatja a komplett mezőnyt, és a verseny során nagy valószínűséggel nem is találkozik velük többé - így az izgalom is oda. Én tehát azt mondom, hogy a motorok inkább csak színfoltként vannak jelen a játékban, és extraként kell rájuk tekinteni, mert a PGR továbbra is négy keréken az igazi.
A másik újdonság, a változó időjárás szerencsére már sokkal jobbra sikeredett, a viszonyokkal együtt ugyanis nem csak a járművek kezelése változik, de a külcsín tekintetében is itt mutatja meg igazán a játék, hogy mit is tud. Az esős és havas helyszínek gyönyörűek lettek, a velük járó tükröződéssel egyetemben, ami pedig különösen elképesztőre sikeredett, azok az esőcseppek, amelyek fantasztikus módon csurognak végig versenyparipáinkon. Az élményről pedig azt hiszem nem is kell túlságosan sokat beszélni: leírhatatlan érzés végigszáguldani a fehérbe burkolózó Nordschleife-n egy hátsókerékhajtású izomgéppel, és keresztben hullámvasutazni az emelkedőkön és a lejtőkön.
Az alapvető dolgok ismertetését követően lássuk, hogy mit kínál számunkra a játék alapját képező Karrier mód. A célunk az egyes bajnokságok után kiosztott úgynevezett Turnépontok gyűjtögetése lesz, melyek segítségével egyre feljebb és feljebb lépkedhetünk a virtuális ranglétrán: kezdetben az Amatőrök között kezdünk, ám hosszú és kitartó munka eredményeként elérhetjük a legmagasabb, Mester szintet. A versenyek időpontját egy naptáron követhetjük nyomon, és bár a megmérettetések egy egy éves ciklusban ismétlődnek, mégsem fogjuk kétszer végigjátszani ugyanazt a bajnokságot, a versenyhétvégéken ugyanis az egyes kategóriáknak különböző versenyeket rendeznek, így a következő évben nagy valószínűséggel már egy magasabb osztály tagjaként fogunk megérkezni a kalendár kijelölt napjához. Az osztályok közötti különbségek egyéb iránt leginkább abban nyilvánulnak meg, hogy egyrészt több futamból állnak a bajnokságok, másrészt pedig hogy magasabb kategóriába sorolt versenygépekkel indulhatunk a győzelemért.
Beszéljünk is kicsit a járműkínálatról, a Bizarre-nál ugyanis remekül válogatták össze a nagyjából 120 tagot számláló palettát. A teljesítmény szempontjából összesen hat különböző kategóriába lettek besorolva az autók és a motorok, melyek mindegyikében találunk közismert, és ínyenc modelleket is, a változatosságra tehát senkinek sem lehet egy rossz szava sem - mindenki meg fogja találni a maga kedvencét, legyen szó bármelyik osztályról is. Külön öröm, hogy valóban érezhető különbség van az egyes autók kezelhetősége között, még azonos hajtású modellek esetében is, így garantáltan mindig újszerű élményt nyújt majd egy-egy új kocsi kipróbálása - sőt, emiatt az élmény miatt sokszor szívesebben választja az ember a bivalyerős hátsókerekes aszfaltszaggatókat, mint a némileg biztosabb kezelhetőséget, és a precíz féktávokat, illetve kigyorsításokat lehetővé tevő négykerékhajtású gépeket. A lezárt járműveket egyébként Kudos pontjainkból várásolhatjuk meg, kisebb csomagokban.
Elismerés és tapsvihar: ezt érdemli a Project Gotham Racing 4, még a kissé sótlanra sikeredett motoros szekció ellenére is, méghozzá azért, mert egész egyszerűen minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy könyörtelenül a gép elé láncolja az embert. Hiába kínálna borzasztóan látványos versenyeket a játék, ha ezt nem kísérné kellően minőségi grafika, ám szerencsére erről szó sincs: még ha az autók nem is emelkednek ki sokkal az átlagból, de a környezet, és az időjárással járó effektek csodálatos kidolgozása végül elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy jelen pillanatban az autóversenyes játékkínálat legszebb darabjának kiáltsuk ki a negyedik részt. Mindehhez pedig hozzájön a versenyek és az autók rendkívül jól eltalált változatossága, amelyek egyhamar nem juttatják eszünkbe az unalom szócskát, ám ha idővel ez sem lenne elég, akkor még mindig ott van a remek, részletesen felépített Fotó mód, illetve a Bizarre népszerű shooter-minijátékának újabb változata, a Geometry Wars: Waves, amelyek újabb addikcióadagokat csempésznek szervezetünkbe.
Ahogyan arról az elején szó esett: lehet, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy a Project Gotham Racing pontosan melyik versenyjáték típusba is akar tartozni, de ez talán nem is akkora baj, az ebből adódó rendkívül kiegyensúlyozott játékélmény ugyanis az Xbox 360 kínálatának legjobb versenyjátékává tette a negyedik részt.