Diablo III (Xbox 360, PS3)Teszt

A 2012 májusában megjelent pécés Diablo III egy igazán érdekes példája annak, hogy mi történik akkor, ha több, mint egy évtized elvárásai a modern játék-design alapelveivel ütköznek. Én többször is billentyűzetet ragadtam, hogy blogposzt vagy cikk keretein belül tegyem fel a költői kérdést: "Mi romlott el?"

Arra a cikkre végül nem került sor. Nem is nagyon kell most már belelovallni magunkat az egészbe, hiszen nagyon egyszerű, rövid történetről van szó. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fejlesztőcsapat, aki szeretett volna utódot készíteni a Diablo II-nek. Ez a fejlesztőcsapat úgy döntött, hogy egy feszes, dinamikus, a játékélményt előtérbe helyező harcrendszer fontosabb ebben a műfajban, mint a loot egyedisége, a közösséget összekovácsoló Ladder rendszer megléte, vagy épp egy megengedőbb, nem túl szigorú, de azért a változatosságot mindenképpen garantáló végjáték jelenléte. Ez a csapat tévedett is, meg nem is. A történet szépsége, hogy minden, amiben igazuk volt, teljes fényében jelen van a konzolos verziókban. Amiben tévedtek...nos, arról jobb nem is beszélni - majd a teszt végén visszatérünk rá.

A Diablo III konzolos verziója a hivatalos bejelentés előtt több szempontból is problémásnak tűnt. A legnagyobb gondot még nem is feltétlenül a pécén szigorú megkötések (a kötelező internetkapcsolat, vagy a csak "offline" karakter hiánya) jelentették, hanem az irányítás: egy igen precíz, magas ügyességet és jó egérhasználatot megkövetelő játékról van szó. Talán nem is véletlen, hogy ennyit kellett végül várni az Xbox 360-as, illetve PS3-as verziókra: nem egy egyszerű port szültetett ugyanis, hanem egy olyan szoftver, ami valóban kihasználja a kontroller, és a kötetlenebb játékmenet adta lehetőségeket.

Itt ugyanis az irányítás közvetlen: a bal analóg karral mozogsz, a jobbra célirányosan kigurulsz a veszélyből, az összes többi gombbal pedig vagy a loot, vagy a térkép, vagy a csata funkcióit érheted el. A játék alapja, a hat skillt használó harcrendszer változatlan maradt: a Pokol végeláthatatlanul özönlő seregei ellen egy valós idejű hentelésben vehetsz részt választott hősöddel, pont mint a Champions of Norrathban, a konzolos Baldur's Gate-ben, vagy a Dungeon Siege 3-ban. Csak épp a Blizzardra oly jellemző hihetetlenül profi animációk, változatos, alaposan megmunkált helyszínek és ezredszerre is látványos effektek mellett.

A konzolos irányítás nagyszerűen működik, de kétarcú szépségről van szó: ha közelharcra építő kaszttal (Barbár vagy Monk) indulsz útnak, akkor szinte semmilyen problémád nem lesz, és az első perctől kezdve hatékonyan, élvezetesen apríthatod a démonokat. Ha azonban a távolsági harcra építő kasztokat választod, akkor a pécés élményhez képest egy kevésbé precíz harcost kapsz majd. A konzolos irányítás jól működik, ha a "hátrálok és lövök" formulát kell ismételni, viszont például egy még élő szörnyeteg MÖGÉ lőni semmilyen módon nem tudsz majd. Persze erre csak akkor lesz szükség, ha nagyon optimálisan akarsz játszani, vagy a legkomolyabb nehézségi fokozatban akarod kifacsarni a karakteredből a maximumot: ha csak szórakozni jöttél, akkor felejtsd is el, hogy szóltam.

Mert a nap végén a Diablo III a felhőtlen szórakozásról szól. Konzolon legalábbis mindenképpen.

Szóval ott tartottunk, hogy a pécés fejlesztők hittek abban, hogy jól fognak járni a játékosok a megjelenéskor szomjazónak odavetett üres kulacsként adagolt jó tárgyakkal, és a regionális Aukciós Házzal. Ez az online megkötések mellett nagyjából oda vezetett, hogy az első pár hétben az internet szennye, az account-lopó szolgáltatásokat üzemeltetők, a kínai goldfarmereket terelő üzletemberek és a hétköznapi botozók ilyen vagy olyan eszközökkel átvette a hatalmat a játék gazdasága - és a jobb tárgyak - felett. Ezt a hatalmat pedig, ha egyszer valakihez vándoroltak, nagyon nehéz újra igazságosan szétosztani.

Hogyan lehetne tehát megakadályozni, hogy a konzolos verziók is oda fajuljanak el, hogy jobban megéri az aukciós ház paneljét frissítgetni a hajnali órákban (hátha valaki elír egy nullát, vagy későn licitál az épp lejárni készülő ütős tárgyra), mint játszani? Ki kell dobni az egészet a kukába! A konzolos verzióban a Diablo III szórakoztató elemei, úgy szárnyalhatnak végre, mint a láncaiktól megfosztott madarak.

A konzolos verzióban nincs aukciós ház. Ezt persze ellensúlyozni kellett: a játékban folyamatosan hullanak majd a karaktered számára valóban hasznos tárgyak. Nem a szerencse folytán, hanem egy olyan algoritmusnak köszönhetően, ami figyeli, hogy éppen milyen kaszttal és milyen tárgyakkal rendelkezel, és bizonyos esetekben "kegyes" lesz veled, ilyenkor pedig alaposan felerősödsz, ha az új jutalmadat magadhoz veszed. Nincs stressz, nincs loot-hiány: egy normál végigjátszás alatt, ha átlagos szerencsével bírsz, minimum 5-7 olyan "Legendary" kategóriás tárgyat láthatsz majd, amelyek pécén elképzelhetetlenek lennének még most is. A játék végén adagolt tárgyak pedig már alsóhangon jobbak, mint pécés társaik: legendákat harsogtak egy bizonyos íjról, ami több, mint ezer dollárért cserélt gazdát a dél-koreai szerveren : nos, a Diablo III konzolos változatában néhány tucat játékóra után valószínűleg jobb fegyvered lesz majd annál is. Igen, az új loot rendszer ENNYIRE bőkezű.

Persze, mint ahogy azt az irányításnál említettem: nem minden fenékig tejfel itt sem. Hiába a bőkezűség, ha egy picit a ló túloldalára esett át a Blizzard ezzel: annyira könnyen esik a jó cucc a játékosoknak, hogy nem érzik soha úgy, hogy valóban "megérdemlik" azt (mert hát nem feltétlenül az a legnagyobb kihívás az életben, hogy felrugj egy üresnek hitt boroshordót, amiben Életed Lootja lapul...)! Én szóltam,de megint oda jutottam, hogy ha ezek a dolgok annyira nem érdekelnek, a szórakozás viszont annál inkább, akkor nincs itt semmi gond. Legfeljebb nem maradsz addig ebben a buliban, hogy kijöjjenek ennek a megoldásnak a problémái (tehát nem játszol a játékkal többet, mint 80-100 óra...).

Középpontban a szórakozás: a Diablo III addiktív, pompás animációira és változatos helyszíneire építő játékmenetével lazán és könnyedén parkolt be az idei év (és úgy általában, az elmúlt pár év) legjobbjai közé: egyedül, co-opban és online coopban egyaránt hihetetlenül szórakoztató játékról van szó. Nem hiba nélküli az alapjáték (a történet például még most is vállalhatatlanul gyenge, hogy a legendary tárgyak komolyabb, mélyebb problémáinak tárgyalásába most ne is menjünk bele), a port pedig itt-ott hagy némi keserű szájízt az emberben (egy-két effektből kellett volna visszavenni, hogy ne 10 fps környékére lassuljon be a motor, ha egy nagyobb hentelés közepén vagy, több tucat szörnyikével magad körül), de ettől még mindig vétek lenne kihagyni, akár játszottál az alapjátékkal, akár nem.

LOOT 1.5, LOOT 2.0: A KÓDNEVEK MÖGÉ NÉZVE

Ha követed a pécés Diablo III fejleményeit, akkor bizonyára tudod, hogy a néhány hónapja bejelentett **Loot 2.0** sok olyan változtatást tartalmaz, ami a pécés verziót drasztikusan jobb játékká teszi majd. Bár erre várni kell, a konzolos verzióval kapcsolatban sokszor hangzott el a kérdés: EZ a Loot 2.0, ezt kell majd a pécés változatban is várni? A válasz: nem, egész egyszerűen csak az történt, hogy a konzolos változat létrehozásakor a fejlesztők már látták, hogy min ügyködik a pécés csapat, és néhány változtatást átemeltek, a játék előnyére. A Loot 2.0 további aspektusokkal rendelkezik majd (egy rakás új legendary, a tárgyak egyes tulajdonságait átalakítani képes Mystic, vagy épp a külsőt átalakító Transmogrification), és nagy valószínűséggel nem is osztja majd annyira "ész nélkül" a tárgyakat a játékosknak, mint a konzolos társa. Sok változtatás azonban már valóban szerepel a konzolos verzióban is: ilyen például a karakter szintjével skálázódó Legendary tárgy-rendszer, vagy éppen annak esélye, hogy pont olyan tárgy esik majd, amit a karaktered kasztja tud leginkább hasznosítani.

Ha nem ismered: tessék, itt van a Blizzard tudásának legjava. Szórakoztató, változatos játékmenet, adrenalint pumpáló animációk és hangok, minimális töltési idővel, brutálisan jó multiplayerrel. Ha pedig pécén már ráuntál: tessék, itt van egy olyan alternatív valóság, ahol öröm a szintezés. Ahol öröm, amikor egy Legendary tárgy a földre esik, nem pedig a "eh, ez is **** lesz már megint" érzés önt el. Amikor nem kell azon aggódnod, hogy a harminc órányi farmolásod alatt talált két darab jó tárgy együtt nem ér két dollárt.

*

A Diablo III az első perctől kezdve az utolsóig élvezetes játék, amire a hibái ellenére is roppant könnyű rászokni. Ha a játékok a történetük miatt érdekelnek, akkor felejtsd el a Blizzard legújabb üdvöskéjét - ha azonban a játékmenet érdekel, akkor nincs okod arra, hogy kihagyd ezt a kalandot. A konzolos verzió jelenleg pörgősebb, szabadabb, szórakoztatóbb, mint pécés társa - ez pedig a cég pécés múltját ismerve hatalmas fegyvertény.

*