New Super Luigi UTeszt

A Nintendo visszafordíthatatlanul beszállt a DLC bizniszbe. Egyesek e fejleményt látva bizonyára magukra zárták a pincét egy konzolgenerációra elegendő táplálék és Super Nintendo gyűjteményük társaságában, a többiek azonban láthatják, hogy a kiotóiak (egyelőre) közel sem azt az utat követik, ami miatt sokan minden fizetős kiegészítő mögött a nyúzókést lóbáló nagy kapitalista ördögöt látják. Ezzel szemben a New Super Luigi U már első ránézésre is korrekt ajánlatnak tűnik: az eredeti kaland mind a 82 pályája teljesen újakra cserélve, Luigi mozgáskészletéhez igazított dizájnnal, az alapjáték árának kevesebb, mint feléért.

Mégis, hogy jó befektetés-e a Luigi U, az nagyban függ játékstílusunktól. A NSLU pályái ugyanis jóval rövidebbek és célratörőbbek, mint az eredetiek. Jóval kevesebb idő is áll rendelkezésünkre, hogy végigrohanjunk rajtuk, ennek megfelelően pedig kevesebb titkot és rejtett zugot van lehetőségünk felfedezni. Ez jó hír azoknak, akik például falra másznak a szellemkastélyok sajátos logikájától, vagy belebetegszenek, mire a reflexpróbát felfedezősdivel helyettesítve minden alternatív kijáratot és Star Coint felkutatva kimaxolják (ez belefér, Mackó? :) ) a játékot. Itt inkább végigcsinálni nehéz az extra kihívásokat, mint megtalálni őket, így ezt a DLC-t főleg a vegytisztább platformerek rajongói érezhetik magukénak. Akik viszont azt remélték, hogy második nekifutásra talán jobban eltalálja az EAD a Mario World „kalandosabb” formuláját, azok még kellemetlenebbet koppannak majd, mint a NSMB U-val; azok pedig, akik csak egy laza ugrabugrára vágynak, meglepően rövid idő múlva már vagy a stáblistát nézik majd (ha elég profik), vagy jobb eséllyel egy „hogyan operáljunk ki egy kontollert a TV-ből” útmutatót.

A NSLU ugyanis kifejezetten nehézre sikeredett, köszönhetően a még őrültebb terepdizájnnak, a sürgető visszaszámlálónak, és Luigi irányítását meghatározó tehetetlenségnek. Nincs felező zászló, minden pályát egy húzásra kell végigcsinálni, így nagyjából a Mario Bros. 3 óta először ismét esély van rá, hogy még egy veterán játékos is meglássa a Game Over képernyőt. Kicsit súrlódik is az új pályatervezési filozófia a „gazdajátékkal”, mivel továbbra is minden sikertelen próbálkozás után visszakerülünk a világtérképre, így az újrakezdés egy többnyire teljesen felesleges, cirka 10 másodperces intermezzo, ami roppant idegesítő tud lenni, mikor a pályák egyébként is alig tartanak egy percig.

Közhely, de emiatt is igaz: A játék annyit ad vissza, amennyit beleteszel. A kihívás ellenére még a 82 új pálya is soványnak, sőt, sekélynek tűnhet, ha csak a zászlók elérése a célod. Az ötcsillagos értékelés hajszolása közben azonban feltárul mindaz a mélység, ami miatt az első pillantásra kicsit futószalag jellegű 2D Mariók még mindig letehetetlennek bizonyulnak.

Mert egyébként a NSMBU-val megegyező térkép is jelzi, hogy az EAD-nél kőkeményen ment az asset-újrahasznosítás. A pályák csak elvétve tartalmaznak új elemeket, az átvezetők, a zenék is a régiek. Persze akinek ez igazán számít, az már az alapjátékra is csak legyintett. A többieknek az a néhány új elem, meg az ismert trükkök már említett, őrültebb módon való kombinálása továbbra is képes lesz meglepően csavaros megoldásokkal szolgálni. Még akkor is, ha tudjuk, az ilyen pályákat a Nintendo pályatervezői egy sakégőzös vállalati partiról hazafelé menet is lazán kihúzzák a kisujjukból. Igazi csalódásnak csak az új Challenge-ek hiányát nevezhetjük, hiszen az alapjátéknak talán ezek képezték a legizgalmasabb részét. Majd talán a következő DLC-ben?

A New Super Luigi az elődjével ellentétben nem találja el annyira jól azt a mainstream egyensúlyt, amivel egyaránt képes a kezdők és a mazochista veteránok kedvében járni. Káröröm vagy sem, de kifejezetten kellemes, hogy ez most a „mi oldalunkon” landolt, és végre keményebbre sikerült a megszokottnál. Aki hajlandó (és tudja, hogyan kell) a legtöbbet kihozni a Mario platformerekből, az 8-10 óra minőségi időtöltésnek néz elébe. Mindenki más óvatosabban közelítsen.

A New Super Luigi U tesztünket Pálmai Zsolt (rehynn) írta.