Rush BrosTeszt

Ma már nem annyira újdonság egy olyan játék, mely aktívan használja a játékos zenei könyvtárát, találkoztunk már ilyennel az Audiosurfben, idősebbek pedig akár a Vib Ribbont is felemlegethetik. Azonban a Rush Bros túlpörgetett, platformokon pattogó, villogó neonfénnyel övezett játékmenetével összekeverve tűnhet annyira frissnek az ötlet, hogy ne vegyük észre azonnal, hogy egy elég közepes játékkal van dolgunk.

Kezdjük az elején, a játéknak van egy aprócska története, melynek igazából semmilyen hatása nincs magára a játékmenetre, cserébe olyan bugyuta, hogy nem hagyhatom ki, meg kell osztanom. Adva van két DJ (Bass és Treble - nem röhög, tényleg ezeket a neveket adták nekik!) akik egy ideig együtt dolgoztak, majd valamiért a barátságból rivalizálás lett, a duó különvált és szólóban értek el sikereket. Most pedig eljött a pillanat, el kell dönteni, hogy melyikük a jobb, ehhez pedig közel ötven halálos pályán kell végigugrándozniuk - mert a DJ-k ugyebár ezt csinálják.

Oké, sztori letudva, kinevettük magunkat, most pedig gyorsan felejtsük el, mert a játék folyamán egyszer se fog felbukkanni. Ennek leginkább az az oka, hogy alapvetően egy multiplayer játékkal van dolgunk, egyedül maximum az óra ellen versenyezhetünk, illetve betanulhatjuk a pályákat, hogy később, élő ellenfelek ellen több esélyünk legyen.

A multiplayer az egész játék gerince, és igazából ez a játékmód egészen jól sikerült. Lehet lokálisan és online játszani, van benne egy relatíve jól működő drop-in opció és abban az esetben, ha két nagyjából hasonló képességű játékos talál egymásra, akkor egész parázs kis meccsek alakulhatnak ki. A probléma az, hogy ennek az esélye erősen a nulla felé húz, a játék láthatóan nem is méri, hogy milyen a teljesítményünk és éppen ezért nem is próbál meg hasonló súlycsoportba tartozó ellenfelet keresni, helyette inkább kitárja a virtuális kaput és boldog-boldogtalant beenged a játékunkba.

Négy bekezdés, de még egy szó se volt magáról a játékmenetről, pótoljuk ezt gyorsan be. A Rush Bros alapvetően egy zenés platformjáték, melyben a trükk az, hogy a pálya bizonyos részei az éppen hallható zene ütemére mozognak, változnak. Sajnos nem kell nagyon komoly dolgokra gondolni, mindössze egyes ajtók, platformok és hasonló apróságok mozgásának sebességét befolyásolja az ütem, maga a pályarajzolat (szemben a fent említett elődökkel) ugyanaz marad. Viszont ügyesen használva a zenéket akár komoly előnyre is szert tehetünk ellenfelünkkel szemben, lehetőségünk van ugyanis akár pálya közben is egy gombnyomásra új számra ugranunk, azaz okosan felépítve a zenei bázist ügyesen alakíthatjuk az adott pálya dinamikáját és így a futam nehézségét.

Egy ilyen, egyes helyeken már Super Meat Boy szintű nehézséggel rendelkező játékban létfontosságú a tökéletes irányítás és sajnos ez a Rush Brosban nem kifejezetten jön össze. Az esetek többségében egész jól használható, azonban van egy dolog, ami rendkívül hiányzik: nem tudjuk befolyásolni az ugrás nagyságát, ez pedig elég sokszor fogja a halálunkat okozni. Apróságnak tűnhet, de sajnos sokszor pont ez az apróság hiányzik majd a győzelemhez.

Sajnos a Rush Bros megpróbált egy komoly trükkre feltenni mindent, mely trükk annyira nem is rossz, csak közben a játék többi része lett bűnösen elhanyagolva. Okozhat néhány percnyi örömöt a zenei gyűjteményünk újra felfedezése a játékon belül (például egy Dragonforce szám egészen érdekes irányba tud alakítani néhány pályát), de amint ez a varázs elmúlik egy csiszolatlan, egyszerű játékot fogunk mindössze mögötte találni.