BattleBlock TheaterTeszt

A Behemoth játékait egyszerűen lehetetlen nem szeretni. Van bennük egy jó adag báj, nagy kanálnyi kedves humor, ami csak rájuk jellemző, nem mellesleg a játékaikat is általában a tökéletesség határáig szokták súrolgatni.

A BattleBlock Theater a hárdkór 2D platformjátékok műfaját próbálja a saját képére formálni, és - a Meat Boy után szabadon - a saját egyszerű szabályrendszeréből próbál összetetten precíz, komoly ügyességi kihívást nyújtani.

De miből is állnak ezek a szabályok? A furmányos pályaterveket alapvetően kockákból összelegózott 2D szintekben álmodták meg a fejlesztők. A négyzet, mint síkidom, egy remek alkotóelem, hiszen rácsra illesztve nem csak a szimmetriát fokozza, hanem a tervezés egyszerűségét is elősegíti. A dolog egyszerűségének ellenére meglepően sokat kihoznak a „négyzetrácsos” tervezésből a designerek. Csapdák, felvehető powerupok, ellenfelek, különböző halálos sugarak és természeti hatások dobálják hősünket ide-oda, miközben próbáljuk a gyémántok összekaparásával megnyitni a kijáratot. Minél több gyémántunk lesz, annál jobb a pálya végi értékelés, a hub-világban pedig vadul költekezhetünk a boltokban, amivel az alap firkafigurák különböző indokolatlan permutációit nyithatjuk meg, egyre mókásabb kivitelben.

Természetesen a négyzetrácsos tervezés könnyűsége a közösségi jelleget is kihangsúlyozza, a BattleBlock Theater erre is nagy hangsúlyt fektet. Elég menőnek érzed magad, hogy a rendszerből te is fifikás pályaterveket hozz létre? A BBT ennek teret enged, a négyzetekből pedig bárki összeránthatja - konzolos szinten is elfogadható könnyedséggel - a saját ötletét. A közeljövőben számos felhasználói tartalmat várnak a készítők a játékhoz, ez pedig tovább bővíti az így sem egyszerű tartalmat, amit a program a bónusz-szintekkel és minijátékokkal is színesít.

Koop-játék és hangsúlyos multiplayer funkciók: a BBT ebben is a maximalizmusra törekszik. A coop során a szintek és a játékmenet apróságai gyakorlatilag új színezetet kapnak. Ha valamiben tud újat mutatni az agyas indie platformerekhez képest a BBT, akkor az a cimborák bevonásánál domborodik ki igazán. A multiplayer módokból is süt a kreativitás, ám a harcok mechanikája szintekkel elmarad a platformer-lehetőségeinktől, így nem csak az egyszemélyes kampány során tűnik erőltetettnek a távolsági és közelharci elemek használata, de a multinál hatványozottan érződik ennek az alkotónak a súlytalansága. Így leginkább azokat a módokat helyezzük majd idővel előtérbe, ahol az ugribugri-skilleket kell csillogtatnunk.

A BattleBlock Theater legnagyobb hibája azonban egy másabb jellegű, erősen szubjektív érzésben csúcsosodott ki. (Bocsi, ettől nem mindig tudunk szabadulni! - a szerk.) Hiába Behemothék frankó humorérzéke, hiába a remek 2D grafikusi teljesítmény, ha a hangulat valahogy nem húzza be annyira az embert, amennyire lehetne. A pályatervezők ráadásul a saját korlátaikba ütköznek és néha a négyzetrácsos tervezés önismétlő kényszerpályáira kénytelenek navigálni Hatty Hattington barátsághajóját. Az érdeklődést fenntartó új játékelemek bevezetése között gyakran akadunk unalmasabb, jellegtelenebb szakaszokba, amelyek a játék ívére kicsit rányomják a bélyegüket. Aztán ki tudja... lehet már csak a mi ingerküszöbünk szaturálódott az utóbbi néhány évben a jobbnál-jobb indie-platformjátéknak köszönhetően.

*A BBT vastagon igyekszik maximalistának látszani az árcédulához mérten is bőkezű tartalommal, humorral és bájjal - valamint olyan precíz platformjáték esszenciával, amit még a mostanában erre szakosodott indie profiknak sem mindig sikerül összehozni.

Szeretted a Behemoth játékait? Bírod a Meat-Boy féle pro-ugrabugrákat? Tégy egy próbát akkor a BattleBlock Theaterrel is, de jobban teszed, ha inkább a cimborákkal vágsz bele a játék által nyújtott élvezetekbe - hídd el, sokkal többet látsz majd abból, amit a fejlesztők eredetileg mutatni szerettek volna neked.*