Lego City: UndercoverTeszt

A hatalmas nyitott világ immáron nem újdonság a Lego játékok univerzumában: a tavalyi évben Gotham City és Középfölde várta, hogy bebarangoljuk minden apró zegzugát, új korszakot indítva ezzel a Traveller's Tales sikersorozatának történetében. De vajon mi a helyzet akkor, ha a dolgok úgy alakulnak, hogy a franchise-nak saját alapanyagból építkezve kell helytállnia? Vajon a Lego egy körítés, vagy csupán a formát adja? Pontosan mi miatt is szerettük annyira az eddigi Lego játékokat? A Lego City: Undercover megadja a várva várt válaszokat.

Ahogyan azt a cím is elárulja: az Undercoverben hiába keressük kedvenc filmjeink, könyveink vagy képregényeink szeretett hőseit, a Wii U exkluzív epizód ugyanis a dán világsiker klasszikus és mindenki által ismert termékvonalára, a Lego City-re épít. A rendőrörstől kezdve a tűzoltóságon át egészen az űrállomásig minden ott van a leginkább San Francisco és New York stílusjegyeit magán viselő városban, amit gyerekkorunk készleteiben megismerhettünk, nosztalgiával meglocsolt, de mégis kortalan körítést nyújtva a játéknak. Hoppá, körítés - kimondtuk a kulcsszót, és egyúttal vissza és térhetünk a bevezetőben ízlelgetett kérdéskörhöz. Az Undercover ugyanis ilyen szempontból szakít az eddigi Lego hagyományokkal. Hiszen amíg a Lego korábban mindössze csak egy forma volt a körítés megvalósítása számára, most ez a két dolog egyetlen pontba torkollik. Hiba? Ezt azért túlzás lenne mondani, ha azonban azon kapjuk magunkat, hogy kevésbé ragad el bennünket hosszú távon a Lego City hangulata, mint a korábbi játékoké, akkor nem feltétlenül a mi szerkezetünkben van a hiba. A Star Wars, a Harry Potter és a Gyűrűk Ura ugyanis több volt egyszerű reklámértéknél: ezek olyan alapanyagok voltak, amelyek megkapó, kidolgozott és rendkívül hangolatos univerzumba ágyazták az egész koncepciót. Ez pedig igenis hiányzik most.

Nem csak a körítés és a forma kapcsolata más az új epizódban, hanem maga a felépítés is. Mint azt említettük, a nyitott világ immáron nem újdonság a Lego játékokban, azok ilyesfajta kihasználása azonban mindenképpen: a Lego City minden túlzás nélkül új műfajba lépett át, egyfajta GTA-lightként téve próbára tudását. A sandbox-élményt leginkább az erősíti, hogy immáron nem a sztori mód különálló küldetései kapják a hangsúlyt: a beépített szerepkörben visszatérő exzsaru, a Nathan Drake Nolan "Ki más" North hangja által életre keltett Chase McCain leginkább Lego City utcáin ered a bűn nyomába. Ez önmagában nem is lenne baj, hamar rájövünk azonban arra, hogy az Undercover arzenálja számára egy kicsit talán még nagy falat ez az egész sandbox-maskara.

Utóbbi persze nem meglepő, hiszen ha valami új műfajban próbálkozik, akkor nyilvánvalóan más elvárásokkal és más tapasztalatokkal kell felvennie a versenyt. Ám éppen ennak tudható be az, hogy a Lego City ötletként mindenképpen jobban hangzik, mint amilyen maga a megvalósított játék lett. Hiába kocsikázhatunk ugyanis egy hatalmas városban, ha annak felépítése a két generációval ezelőtti időket idézi, és a vezetési élmény, mint olyan is a nullához konvergál - a gyakran túlerőltetett autókázás mindezek következtében az Undercover leggyorsabban megunható eleme lett, amely sokkalta nagyobb hangúlyt kap annál, mint amekkorát a jelenlegi formájában kellene. De ne feledjük azt sem, hogy ez egy családbarát játék: itt nincsenek fegyveres harcok, és a bunyós jelenetsorok is a már megszokott végtelen egyszerűséggel lettek megvalósítva. Ami tehát marad, azok a megszokott ügyességi-logikai-platformer részek, melyekhez azonban a város kötöttsége nem feltétlenül tökéletes partner. Van tehát még hova fejlődnie a koncepciónak: dícséretes, hogy megpróbálták átültetni sandbox környezetbe a Lego-formulát, ilyen egyszerűen azonban nem fog menni a dolog.

Még szerencse, hogy a központi világból - esetünkben Lego City-ből - nyíló klasszikus elszigetelt missziók ezúttal sem maradtak ki, és bár az arányokat tekintve kevesebb van belőlük, mint korábban, sokadszorra bizonyítják, hogy ezek alkotják a Lego játékok savát-borsát. A fejlesztők fantáziája és kreativitása itt szárnyalhat igazán: jöhetnek az agyament jelenetek, az ötletes megoldások a pályadizájn terén, és persze itt kapja a legtöbb szerepet a játékmenet központi eleme, a karakterek közötti váltogatás is. Pontosabban nem is karakterek, hanem öltözékek közül válogathatunk: az Undercover csavar egy kicsit az eddigi recepten, ezúttal ugyanis mindvégig Chase McCaint irányíthatjuk, aki - hasonlóan a Lego Batman 2-ben már próbálgatott rendszerhez - a különféle ruhák, "szerepek" által húzhatja elő a mindig éppen szükséges képességet. A rendőr nyomozni tud, a betörőnél pajszer van, az űrhajós teleportálni képes, a tűzoltó pedig eloltja a tüzeket - a megoldás némileg erőltetettebb, mint a megszokott sokkarakteres felállás, és ezáltal a kooperatív játéklehetőségről is le kell mondadnunk, de szerencsére így is rendkívül élvezetes a játék ezen eleme, és összességében némileg áramvonalasabb is lett maga az élmény.

A sztori előrehaladtával egyre többet szerezhetünk meg ezekből az öltözékekből, megnyitva emellett Lego City extra szolgáltatásait is, mint például a különféle közlekedési alternatívákat és a helikopterleszállókat. De persze akad történet is, méghozzá nem is rossz: na persze nem a mélységek vagy az őrületes csavarok miatt, hanem azért, mert a készítők ezúttal sem spóroltak a poénokkal. A karakterek többsége telitalálat, amihez nagyban hozzájárulnak a remek hangok és színészi teljesítmények, de a különféle filmes utalásokból is jut legalább egy szinte minden átvezetőre - a Titanic, a Mátrix, a Sötét Lovag és a Die Hard sem ússza meg a kiparodizálást.

Még nincs vége: a teszt a következő oldalon folytatódik!

Néhány jól eltalált poén, valamint a már töviről-hegyire ismert Lego-játékmenet kissé ügyetlenül higított változata persze még kevés lenne egy jó játékhoz, ám a Lego City szerencsére az, ezt pedig mindenképpen a tartalomnak köszönheti. Ha ugyanis valahol, hát itt mindenképpen kijönnek az új megközelítés előnyei: az óriási város nem csak egy hosszú történetet, hanem egy hatalmas játszóteret is kínál egyben, ami nem csak a játékórákat tolja ki egy minden eddiginél távolabbi tartományba, de a gyűjtögetnivalók szempontjából is rekordmennyiségűt kínál. Ha tehát kifejezetten az efféle vadászat miatt szereted a sandbox stílust, akkor az Undercover jó eséllyel a te játékod lesz: a városban heverő kimillió gyűjtögetnivalóhoz könnyebb-nehezebb ügyességi részeken át vezet az út, melyek során gyakran az öltözékekkel járó speciális képességeket kell használni. A mániákus kollektorok ráadásul duplán örülhetnek: a jól ismert "Lego-bogyók" mellett immáron színes Lego-elemeket is zsákmányolhatunk a szétvert tárgyakból, melyekből számtalan dolgot építhetünk - a küldetések során a továbbjutáshoz szükséges szerkezeteket és járműveket, a városban pedig jellemzően olyan placcokat, ahonnan járműveket hívhatunk le a központból. A bogyók továbbra is ezek, valamint a karakterek és a játékunkat megkönnyítű piros építőkockák megnyitására költhetők.

A GAMEPAD FUNKCIÓK

Az új platform új lehetőségeket is jelent a Lego City: Undercover számára: a Wii U esetében ez természetesen nem más, mint a konzol egyedi tablet-irányítója, a GamePad. De mire jó?

A tenyerünkben tartott második képernyőt leggyakrabban térképként fogjuk használni, jelentősen megkönnyítve ezzel a navigálást, az izgalmas megoldások azonban akkor jönnek elő, amikor Chase speciális kütyüjeit kell bevetnünk. Az audio-szkenner esetében a kontrollert magunk előtt tartva kell pásztázni a környezetünket, megkeresve a gyanús hangforrásokat, de hasonló módon működik a fényképezés, valamint az építkezéshez szükséges Szuperkockák keresgélése is. A GamePaden vehetjük fel emellett a sztori-missziókat is, válaszolva kapcsolattartóink telefonhívásaira, illetve a vásárolgatás, valamint a járművásárlás esetén is az irányítót használhatjuk kezelőfelületként.

Tény: akad néhány feleslegesen "GamePadesített" funkció, mint ahogy nyilvánvalóan forradalmi megoldásokra sem kell számítanunk, a Lego City ötletei azonban mindenképpen jópofák és élvezetesek, melyek képesek hozzátenni az élményhez.

Nem vitás: újítás tehát akad bőven az új Lego játékban, szomorú látni azonban, hogy a franchise visszatérő betegségeit az új koncepció ellenére sem sikerült kigyomlálni - ez pedig részről részre egyre nagyobb fekete pont. A fizikának ezúttal is megvannak a maga bajos momentumai: a platformer részek esetében meggyűlhet vele a bajunk, és a beakadó járművekkel, karakterekkel sem tud sokszor mit kezdeni - nagyon reméljük, hogy a következő generációban már nem kell végre ezek miatt bosszankodnunk. A technikai problémákat sem sikerült száműzni: mint mindig, úgy most is előfordulnak olyan esetek, amikor önhibánkon kívül újra kell kezdenünk egy pályát vagy küldetést, mert valamilyen bogárka megakadályoz bennünket a továbbjutásban - az ezzel járó idő- és állásvesztés igen bosszantó tud lenni. Bővült ráadásul egy új ponttal a technikai hiányosságok repertoárja: a Lego City botrányosan hosszú töltési időkkel várat bennünket a játék elindulásakor, illetve a külső és belső terek közötti váltások esetén. Az ilyen hosszú malmozásokra még a műfaj és a játéktér mérete sem lehet mentség.

*Hogy a Lego City: Undercover a következő lépcsőfok-e a Lego játékok történetében, vagy csupán egyszeri kitérő, azt egyelőre még nem tudjuk megmondani, az azonban már most látható, hogy az új koncepciónak egyaránt megvannak az előnyei és a hátrányai is. A minden eddiginél több tartalom és a rengeteg gyűjtögetnivaló jótékony velejárói a sandbox műfaj felé történő nyitásnak, melyek rendkívüli szavatosságot nyújtanak nagyvárosi kocka-kopók számára, a hatalmas játékteret azonban láthatóan nem tudták még megtölteni kellő izgalommal és változatossággal a TT Fusion háza táján.

A korábbi Lego-kalandok klasszikus ügyességi-logikai játékmenetére építő zárt missziók minden esetre továbbra is jól és élvezetesen működnek, mint ahogy a poéngyárosok munkájára sem lehet túl sok panaszunk, az előzmények megkapó és kidolgozott kölcsönzött univerzumai azonban mindenképpen hiányoznak a kellően erőteljes hangulathoz. Mindezek alapján joggal merül fel bennünk a kérdés: megérte vajon a váltás?*