The BridgeRadar alatt

The Bridge

Igazán jó hónapjuk van a “térgörbítéses” logikai játékok kedvelőinek, hiszen a februárt a zseniális Antichamberrel kezdtük, most pedig a hasonló trükköket felvonultató The Bridget kipróbálva fejezhetjük be. Azonban míg a két produktum által felvonultatott trükkök elsőre hasonlónak tűnhetnek, jobban elmerülve bennük gyorsan kiderül, hogy ugyanazt a témát két markánsan különböző irányból közelítették meg.

Az alapötlet tehát hasonló: ne bízz abban, amit látsz, Escher munkáihoz hasonlóan itt is minden egyes pálya csavar egy méreteset a tér lepedőjén. A The Bridge ráadásul látványában is megpróbál hasonulni a holland művész munkáihoz, világhírű litográfiáihoz hasonlóan egy fekete-fehér, ceruzával rajzolt világban fogunk kalandozni. Unalmasnak hangzik? Nagyon nem az, a The Bridge pályái egytől-egyig mintha Escher agyából pattantak volna elő, önmagukba forduló lépcsőkkel, egymásba gabalyodó folyosókkal és hasonló finomságokkal van tömve mindegyikük.

A feladatunk pedig minden pályán ugyanaz: össze kell szedni az elszórt kulcsokat, majd el kell jutni az adott helyszínről kivezető ajtóhoz. Ahhoz, hogy sikerrel járjunk két dolgot kell használnunk, egyrészt az adott pálya jellegzetességeit (erre jó példa, mikor egy háttérből előtérbe forduló spirál mögött is lehet mozogni, illetve platformként is használható), valamint a jó öreg gravitációt. Az első percekben megtanuljuk, hogyan lehet egy gomb lenyomásával forgatni az adott pályát, ez pedig létfontosságú lesz a későbbiekben, új utak, új lehetőségek (és új veszélyek) nyílnak meg használatával.

A The Bridge mindössze ezzel a két trükkel operál, azonban ez bőven elég ahhoz, hogy a játékban található 24 pálya hosszú időre lekösse a tisztelt játékost. Főleg azért, mert fejezetenként kapunk egy-egy új zavaró tényezőt, melyek “segítségével” a negyedik pályacsoport végére már garantáltan azt se fogjuk tudni, hol áll a fejünk. Vortexek, halálos golyóbisok, össze-vissza csavarodó gravitáció - néha már abban se leszünk biztosak, hogy merre van a fel és a le. Szerencsére vérbeli logikai játékkal van dolgunk, tehát ha kicsit lenyugszunk és végiggondoljuk a helyzetünket, akkor az esetek többségében felbukkan az adott pálya titkának nyitja. Ha mégsem, akkor irány a menü, ahol egy igen komoly segítség-rendszer lett eldugva, látszólag minden retorzió nélkül lehet akár lépésenkénti útmutatást kérni. Azonban még így is hosszú órákra lesz elfoglaltságunk, pláne miután kiderül, hogy a két tucatnyi pálya komolyabb kihívással újra végigjátszható.

Az Antichamberhez hasonlóan a The Bridge is minimális betanulás után enged az utunkra, azonban itt sajnos néha hibának éreztem ezt. Az elején még nincs gond, de a későbbiekben olyan technikákra kell gyakorlatilag magunktól rájönnünk, melyekről azért jó lett volna egy-két elejtett mondat - a negyedik fejezettől felbukkanó gravitációs “kutak” működését például még most se értem igazán, ez pedig azt jelenti, hogy kénytelenek leszünk gondolkodás helyett próbálkozni, vagy segítséget kérni.

Azonban nagyjából ez az összes, amibe bele tudok kötni. A The Bridge egy rendkívül tartalmas, okosan felépített logikai játék lett, melybe belekóstolva gyorsan megértjük, miért szórták meg őt is még megjelenése előtt különböző díjakkal. És anélkül, hogy egy picit is spoilereznék: már csak a befejezése - a valódi Mirrod Mode utána befejezése - miatt is érdemes belekezdeni, garantáltan tátva fog maradni a szátok.

[8 / 10]

(A The Bridge a játék hivatalos honlapján, vagy Steamen keresztül vásárolható meg.)

@youtube