TeleglitchRadar alatt

Megint meghaltál. Pontosan tudod, hogy miért: mert pánikba estél. Pánikba estél, nem céloztál pontosan, majd elkezdtél figyelmetlenül hátrálni, egyenesen be egy eddig át nem nézett, szörnyekkel teli szobába. Talán ha nem pisztolyt használtál volna. Talán ha az utolsó ételes dobozból nem bombát, hanem inkább életerőt és páncélt készítettél volna. Talán ha odafigyeltél volna. De nem tetted - és meghaltál. És most kezdheted elölről.

Ez az az érzés, melyet először igen sokszor, később pedig - remélhetőleg - egyre kevesebbszer fogsz megtapasztalni. A Teleglitch ugyanis kíméletlen és könyörtelen, de soha nem igazságtalan. Mikor meghalsz - és meg fogsz, ebben nincs kétség, pontosan tudni fogod, hogy ki által és miért haltál meg, általában saját magad miatt és figyelmetlenség, pánik, esetleg egy rossz döntés miatt.

A fentiekből sejthető, hogy a Teleglitch a manapság egyre népszerűbb roguelike játékok sorát erősíti, ami azonban igazán különlegessé teszi, az a belekevert egyéb elemek sora. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, maradjunk egyelőre a fenti kifejezésnél. Egy jó roguelike játék tucatnyi apró elem tökéletes egyensúlyától tud működni. Nehéznek kell lennie, de nem kegyetlennek. Véletlenszerűnek kell lennie, de mégis logikusan felépítettnek. És ami a legfontosabb: olyan szabályrendszert kell felépítenie, mely mindenkire vonatkozik, játékosra és MI-re egyaránt - vagy legalábbis ennek a látszatát kell keltenie. A Teleglitch tökéletesen veszi a fenti akadályokat, a tíz, procedurálisan generált szint mindegyikén vért fogunk először (másodszor, harmadszor) izzadni, azonban miután megismerjük az ellenfeleket, a szabályokat és a mintákat, úgy szépen lassan egyre könnyebb lesz egy-egy korábbi szint újrajátszása.

Ehhez az alaphoz van hozzáadva egy méretes adagnyi horror elem. Kezdődik az egész a játék háttértörténetével és helyszínével: a messzi jövőben egy kietlen bolygó egyetlen hatalmas komplexumában kell megpróbálnunk túlélni. Az építő Militech a “nem emberi hadviselés” úttörője: halottakat keltenek különböző gépekkel életre és ahogy az ilyenkor várható, egyszer csak elszabadul a pokol, nekünk pedig egyedüli túlélőként teleporttól teleportig menekülve kell kiutat találnunk. Meglepően részletes történetet kapunk a pályákon lévő terminálokból, megéri őket elolvasni, komoly színezetet tudnak adni a játéknak. De nem csak a környezetről van szó. A pályákon csak elvétve lehet lőszert találni, jól meg kell fontolni, hogy mikor és mire használjuk el őket. Kezdj el felelőtlenül lövöldözni és pont akkorra fog elfogyni, mikor a legjobban szükséges lenne rá. És hogy végképp ne legyen egyszerű az ember dolga, a játék viszonylag valós látószöggel dolgozik, így a felülnézet nem segít, az oszlopok, kiszögellések, sarkok takarásából bármikor az életünkre törhet valaki vagy valami.

Mit lehet tenni? Például nekiállhatunk gyűjtögetni mindent, amit picit használhatónak hiszünk. A pályákon rengeteg különböző tárgyat találhatunk elszórva, az egyszerű acélcsövektől vagy üres dobozoktól kezdve az ételadagokon keresztül különböző fegyverekig. A játék egy sokrétű, mégis rendkívül egyszerű crafting rendszerrel lett felruházva, elég lenyomnunk a ‘C' gombot és máris láthatjuk, hogy a nálunk lévő tárgyakból miket lehet összerakni. Minden tárgy jó valamire, rajtunk múlik, hogy mihez kezdünk velük. Nehéz döntéseket kell hoznunk, feláldozunk-e egy tíz életerő pontot adó ételes dobozt, csak hogy egy, az ellenfeleket odacsalogató bombát készíthessünk belőle? Átalakítjuk a pisztolyunkat szögbelövővé, feláldozva a tűzerőt, hatótávot és pontosságot csak azért, mert szögeket gyakrabban találunk? Használjuk-e az acélcsövet és mikorcsipet, hogy egy összetákolt radart kapjunk, vagy inkább eltesszük őket későbbre? Nincs rossz döntés és nincs jó döntés, rajtunk múlik, melyik utat válasszuk.

Nem csak a crafting rendszer áll kézre, hanem lényegében a teljes irányítási séma. Mivel a zombik és hasonló szörnyek gyorsak és kiszámíthatatlanok, így létfontosságú egy olyan irányítási metódus kialakítása, melyben száz százalékosan a játékos az úr. Az észt srácok a Hotline Miamiból is megismert “billentyűzet-egér twinstick” módszert választották, és nagyon helyesen tették, mert kitűnően működik ezzel a játékkal. Ugyanilyen jól működik a játék látványvilága is. Trillió poligonra éhezel? Azt itt nem találod meg, helyette klassz, pixeles, mégis részletes környezetet kapunk, minimális effekthasználattal. Néhány apróbb grafikai buggal találkoztam, azonban az indie fejlesztés előnye itt is megmutatkozott, egy visszajelzést követően a következő patch már ki is javította ezeket.

Észtországból eddig nem igazán kaptunk kiemelkedő játékot, azonban a Teleglitch minden bizonnyal örökös helyet vásárolt magának az indie játékok égboltján. Tökéletes keveréke lett a roguelike és túlélő horror stílusnak - tíz pályájának mindegyike hihetetlen mennyiségű kihívást tartogat a bátor vállalkozók számára. Hiányzik a kiszolgáltatottság érzése a Dark Souls vagy a FTL után? Akkor a Teleglitch lesz a te játékod.

[8 / 10]

@youtube