A Halo 4 első öt perce minden, a sorozatot a kezdetektől követő, premiernapon vásárló, regényeket olvasó Halo-rajongó számára olyan lesz, mint egy terápiás kezelés első epizódja. „Miért szorong, fiatalember?” Sorolni kezded. Félek, mert… a Bungie kilépett a képből, és teljesen új, önálló játékot még soha nem készítő csapathoz került a folytatás. Mert negyedik rész. Mert ebben a generációban csak egyszer (na jó, a tavaly megjelent Halo: CE újragondolással együtt másfélszer) láttam Master Chiefet. Mert egy olyan sztorit próbálnak folytatni, ami kicsit nyitva maradt ugyan, de a széria mitológiáját tekintve nyugodtan le is zárhatták volna a Halo 3 végével. Mert újra trilógiát terveznek. Mert félek, hogy csúnyán mellényúlnak, és nem kapom azt az élményt, amit egy új Halo-tól elvárok.



Jogos félelmek, pedig mellkas-szorító szorongásra elsősorban nem az egyszeri Halo-rajongónak, hanem a szériát a Bungie után folytató 343 Industries-nak lenne igazi oka. A Bungie a Halo 3 utóéletét ügyesen letudta két (jól összerakott) mellékággal, az általuk teremtett univerzumot nem kócolták össze túlságosan, a harmadik rész végén a levegőben hagyott „de mi lesz Master Chieffel?” kérdésre pedig (érthetően) meg sem próbáltak válaszolni, ezt a feladatot meghagyták a következő brigádnak. Kiindulásnak adott tehát egy titokzatos távoli bolygó, és a szétcincált űrcirkálón sodródó Master Chief + Cortana páros, utóbbi ébren, előbbi hiperálomban, az AI-lány „Chief, szükségem van rád!” segélykiáltását várva. Bár a sztorit érintő spoilerektől ezúttal is tartózkodni fogok (és ezzel megkímélem magam az ilyesmiért kötelezően kiérdemelt alapos megrugdosástól), valószínűleg nem árulok el titkot azzal, hogy a fenti mondat a játék első pár percében elhangzik. Mert jön a… nem, egyelőre semmi titokzatos, csak egy méretes Covenant csapat, hívatlanul, ellenben nagyon dühösen.



Master Chief felébred, fegyvert ragad, és harcol addig, amíg a csetepaténak maga az Ismeretlen Bolygó vet véget: a planétát körbefogó acélpajzs kinyílik, Chief (és a Covenant legénység, hajóstul) zuhan egyenesen befelé, és nagyot csattan a felszínen. A bolygó neve Requiem, és hamar kiderül róla, hogy egyáltalán nem barátságos - hanem barátságtalan, mert egy Forerunner pajzsvilág. Forerunner micsoda? Pajzsvilág, azaz olyan hely, ahová jól el lehet bújni a Halo-k aktiválása esetén. Ha nem tudod, hogy mi történik a Halo-k aktiválásakor, nyomás vissza a sorozat elejére, ez itt a negyedik rész. Mindenki más nyugodtan maradjon, és ismerkedjen meg a Requiem őreivel, a Promethean fajjal, azaz a Halo 4 új ellenfeleivel. Már csak azért is, mert ők voltak az első olyan pont, ahol a negyedik epizód félrecsúszhatott volna.



A feltételes módból bizonyára már kitaláltad: nem csúszott. A Promethean remek, egyedi ellenfél, nem másolja se a Covenantot, sőt, az eddig a kettes számú fenyegetést betöltő Floodot sem (szerencsére – mondják most a végtelen hullámokban támadó dögökért kevésbé rajongó játékosok). A Promethean intelligens, rendkívül jó kieszelt társaság, akik idegenek, okosak, és félelmetesek egyszerre. Először a Crawlerekkel fogsz összefutni, őket én fémfarkasoknak neveztem, és leginkább az Avatar (a film, nem az animációs sorozat) ragadozóira emlékeztettek. Csak acélból, és fegyverrel a fejük felett / helyén. Egyes típusaik képesek távolról nagyon csúnyán lövöldözni, mások falra másznak – általános jellemzőjük, hogy egy jól irányzott lövéssel (fejre) szét lehet őket durrantani, de tömegben (és általában így fognak támadni) nagyon veszélyesek. De nem annyira, mint a Promethean erők gerincét jelentő Knight-ok. Ők nagy, erős, agilis ellenfelek, alaposan felfegyverezve, csúnyát sebző közelharci támadásokkal, és a teleportálás huncut képességével, amit gyakran, és szívesen alkalmaznak. A harmadik ellenfélcsoportot a Watcher-ek jelentik, amik a Sentinel-ek durva nagytestvérei. Repülnek, és magukban is kellemetlenek tudnak lenni, de a szerepük inkább támogató. A Knight-ok mellett szinte mindig repül egy, és hamar megtanulod, hogy noha a Lovagok messze veszélyesebbnek tűnnek, a Watcher-t kell először kilőni, mert nagyon (naagyooon) meg tudják keseríteni az életed. Hogyan? Például pajzsot vonnak a támogatott ellenfél elé. Vagy feltámasztják (oké, újrakonstruálják) a halála után. Vagy – legnagyobb meglepetésemre – elkapják, és egy elegáns mozdulattal visszahajítják a feléjük dobott gránátot.

Nincs vége, a következő oldalon folytatjuk!