Kedves Barátaim,
Ti most az várjátok tőlem, hogy okosakat mondjak, és bemutassam, hogy milyen fényes jövő áll előttünk. Nem fogom, nem tudom. Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. A játékiparban ilyen böszmeséget még konzolgyártó nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz, hogy az E3-on renderelt videókat mutogatunk, hogy tarthatatlan megjelenési időpontokat írunk ki a képernyőre. Bíztunk abban, hogy elhiszik? Hogy elég a tíz év alatt kiépített brand? Hogy hátradőlhetünk, aztán majd csak lesz valami? Mert egyébként nem csináltunk semmit két évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan eseményt, olyan expót, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a játékaink renoméját a végére, az utolsó előtti pillanatban, a TGS-en. Ha el kell számolni a közönség előtt, hogy mit csináltunk két év alatt, és nekik most miért kéne megvenniük egy, durván a konkurenseink fölé árazott gépet, akkor mit mondunk? Hogy keressenek maguknak második állást? Hogy jövőbeli potenciált vásárolnak? Ez így nem megy.
Ez van, barátaim: qrva drágák vagyunk, de nem tehetünk mást. A stratégiai döntést már sok éve meghoztuk, a következő gépünk nem csak játékgép lesz, hanem az új szórakoztató technológia trójai falova a nappalikban. Emiatt szívunk most, és emiatt kell lenyelnünk minden békát. Emiatt nem tudjuk elindítani a gépet Európában, mert Amerika a fontos, ott kell eladnunk annyit, amennyit csak tudunk, lehetőleg még idén. Ha a karácsonyi szezonban ráötszörözünk a másik új DVD-szabványra, akkor a stúdiók majd elfordulnak tőlük, és jönnek oda, ahol a nagyobb installált bázis miatt filmekből is ötször annyit lehet eladni. Papíron jól mutat. Mi lesz Japánban? Ott egyrészt mázlink van, mert a már kapható következő generációs játékgépet nem veszi a kutya sem, pedig már szinte ingyen adják. Másrészt meg ott vannak Öregúrék, akik nagyon virgoncak mostanában. Mi lesz, ha megismétlik ugyanazt, amit a duplaképernyőssel csináltak? Mi lesz, ha jövő ilyenkor csak W és D betűs platformok címei sorakoznak a toplistákon? Mi lesz, ha a japán piacból élő kiadók elviszik tőlünk az exkluzívokat? Mi lesz, ha nem nálunk indul a Sárkány Küldetése?
Amerika sem könnyű dió, ott meg a másik konkurens az erős. Sportjátékokkal, FPS-ekkel, autóversenyekkel el vannak látva - pont úgy, mint mi. És ott az az átkozott online, azt nagyon jól tudják, mi meg... ti is tudjátok. Kéne csinálni már valamit, lassan el kéne árulnunk a népnek, hogy mi a fenét is tervezünk. Mert ígéretekkel tele van a padlás. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib....ott sok elemzést el lehet végezni, hogy akkor most melyik vásárlói csoportot hogy fogunk elérni, meg hogy ki miért fogja megvenni a gépünket. Van mozgásérzékelős kontrollerünk, lesz online szolgáltatásunk, lesz csudijó grafikánk, lesz monumentális adathordozónk, lesz minden. Mennyire jó a minden? Kell e minden - mindenkinek? Az első gépünket megvették, mert más volt, mert nem csak a gyerkőcöknek szólt. A másodikat megvették, mert bíztak bennünk, mert tele voltunk csak itt, csak nálunk elérhető sorozatokkal, és mert elérhető áron kínált DVD lejátszót egy olyan időszakban, amikor a DVD lejátszók még qrva drágák voltak, de már volt rájuk igény. A harmadikat pedig... nem mondom még egyszer, erről beszélünk. A sorozataink javarészt megvannak, a nevünk megvan, de a többi hiányzik. Talán elég lesz.
Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Elindulunk valahogy, de jó két évig nem leszünk piacvezetők. Lehet, hogy három év múlva sem. Ha minden összejön, és a mi DVD-szabványunk győz, akkor nekünk dolgozik az idő. Csökkentjük az árat, és 2009-re mi leszünk az elérhető árú, mindent tudó gép, ami még kávét is főz, ha szépen megkérik. És vissza kell venni az arcunkból, ne felejtsük el, hogy kikből élünk. Ezt a márkát a játékosok tették azzá, ami, és hiába gondolkodunk mi most más közönségben is, hiába fontos más is, velük normálisan kell beszélnünk - mert azt eddig bizony elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.