NBA 2K13Teszt

Egy évente megjelenő játéksorozatot rendkívül nehéz frissen és magas minőségen tartani. Ha történetesen már a tizennegyedik megjelenésről van szó zsinórban, a feladat szinte embertelenné válik. A méltán népszerű NBA 2K sorozat már néhány éve elérte a csúcsot, legalábbis amit mi annak hittünk. A fejlesztők idén is emelni kívánják a tétet.

Valahol nem is csoda, hogy érdemi konkurencia nélkül maradt a Visual Concepts és a 2K Games sokszoros díjnyertes szériája. A riválisok elkerülik a virtuális kosárcsarnokokat, hiszen néhány éve az NBA 2K olyan magas szintet ütött meg, amit kérdéses, valaha felül lehet-e múlni. A látvány, a hangulati elemek, a játékmenet és a puszta tartalom tekintetében is a földkerekség alighanem legjobb sportjátékáról beszélünk. Igen ám, de épp ez veti fel a kérdést, hogy lehet-e mindezt még fokozni a jelenlegi konzolokon, elérve azok tudásának határait, illetve érdemes-e évről évre befektetni? Tud-e még újat mutatni a digitális zsákolóbajnok?

Az idei kiadás középpontjában a saját karakterünk áll. Már a kezdéskor létre kell hoznunk egy ilyen „MyPlayer”-t, akit aztán saját karrierjére indíthatunk. A játékot átszövő új, virtuális pénzrendszer is erre épül. Szinte minden tevékenységünkért pénzt kapunk, amit elköltve ruhákat, felszereléseket vehetünk digitális másunk számára, és ez még csak a jéghegy csúcsa. A korábbi részekhez képest jónéhány finomításon átesett „MyCareer” módban igazi NBA legendát faraghatunk hősünkből, igaz, ehhez behatóan ismerni kell a sport szabályait, a választott posztunk szerepét.

A „MyTeam” egy újabb érdekes frissítés. Ez egy online mód, amelyben saját magunk által összeállított csapattal léphetünk színre - kissé a kártyajátékokra emlékeztető módon játékosokat, pályákat, edzőket, stratégiákat vehetünk és adhatunk a csapathoz. De természetesen itt van minden, amit a sorozattól megszoktunk. Az évek óta finomított „Association” mód, normál szezon, rájátszás, komplex tréningmód, és visszatér az „NBA Blacktop” is, ami tulajdonképpen az utcai kosárlabdát takarja. Gyakorlatilag nehéz elképzelni olyan lehetőséget, játékmódot vagy -variációt, ami az NBA 2K13-ban nem szerepel.

Éppen ezért fájó, hogy ezt az irgalmatlan mennyiségű tartalmat nem sikerült könnyen fogyasztható formában tálalni. A kaotikus menürendszer, illetve ahogy a játék a mentéseket, beállításokat kezeli, sokéves alapokra építkezik, és egyáltalán nem praktikus. Egy átlagos, a sporthoz nem annyira értő játékosnak szinte keresnie kell a játékot a menük kupaca alatt. Nem segít Jay-Z, az idei kiadás „executive producere” sem, aki, bár kiváló zenékkel pakolta tele a lemezt, a menüket gyakorlatilag egy zenetévé arculatává alakította. A mindenütt villogó equalizerek, bömbölő hangfalak szükségtelenül vonják el a figyelmet az amúgy is túlbonyolított képernyők hasznos részeiről. Ha valami fenyegeti ezt a szériát, akkor az az, hogy túl összetetté válik, és elidegeníti magától az egyszerű rajongókat, akik mindössze egy jót szeretnének kosarazni.

Kosarazni márpedig lehet, nem is akárhogyan. Pályára lépve azonnal szembe tűnnek az előnyös játékmeneti változtatások. A jobb analóg kart most már elsődlegesen cselezésre használjuk, kosárra dobáshoz módosítót (bal ravasz) kell alkalmaznunk. Mindez persze át is állítható, és aki klasszikus formában szeretne játszani, megteheti: Tűzgombokkal is vezérelhetők a főbb mozdulatok. A játék tempója élethűbb lett, az akció úgy vált dinamikusabbá, hogy közben nem gyorsult szükségtelenül. Alapbeállítások mellett sokkal több az eredményes dobás, több a pont. „Tömegben” is könnyebb befejezni egy-egy támadást, a játékosok pedig kevésbé fukarkodnak a látványos megoldásokkal, esetenként egészen brutális zsákolásokat is bevállalnak. Az eredmény egy, a korábbiaknál akciódúsabb, jobban pergő, látványosabb játék. Xbox 360-on ráadásul még a Kinect is segít, hangos utasításokkal válthatunk például taktikát, vagy cserélhetünk csapattagokat.

Nincs vége, a következő oldalon folytatjuk!

Bátran kimondhatjuk, hogy a sorozat elérte a jelenlegi konzolok grafikai határát. Akció közben elképesztő a látvány, a mozgás, a tempó, a lendület annyira valósághű, hogy a játék gyakran tényleg becsapja a látóidegeket, és nem tudjuk megmondani, amit látunk valóság, vagy csak poligonok halmaza. A hangulatról aktív közönség, döbbenetesen jó prezentáció és olyan kommentátorok gondoskodnak, akik képesek szünet nélkül végigbeszélni egy meccset anélkül, hogy ismétlődést hallanánk. Érdekesség, hogy a játékhoz külön spanyol kommentár is letölthető.

A technikai határok azonban az átvezető jeleneteknél mutatják meg magukat igazán, és ez már közel sem annyira kellemes a szemnek. Közeli bevágásoknál a darabos animációk, bamba fejek, elnagyolt figurák (edzők és egyéb mellékszereplők) mutatják, hogy ez a maximum. A gameplay és az átvezetők között néha már-már akkora a szakadék, hogy egy visszajátszást nem is olyan jó megnézni az „élőképhez” viszonyítva. Kár érte, nyilvánvaló, hogy a következő generációban itt láthatjuk majd a legnagyobb javulást.

Nem esett szó még a multiplayer lehetőségekről, pedig ezek a játék szerves részét képezik. Online akár tízen is kosarazhatunk egyszerre, ez a lehetőség is robosztus és összetett. Részt vehetünk egyszerű meccseken, vagy akár egy teljes bajnokságot is lenyomhatunk online csapattársakkal. A netkód javult, de egy-egy meccs így is képes akár egy másodpercre is megakadni. Szerencsére ez nem gyakori jelenség, a szervereken viszont még lenne mit csiszolni, mert néha nem lehet hozzájuk csatlakozni. Egy konzolt négyen ülhetnek körbe, a helyi multi pedig - ahogyan az elvárható - bármilyen felállásban játszható.

Az NBA 2K13 a világ legjobb kosárlabdás játéka, ahogy azt már évek óta megszoktuk. A következő évek kihívása, hogy mindezt a tartalmat barátságosabb, „játékosközelibb” módon tálalják. A technológiai korlátokat már elérték a fejlesztők, innen - ebben a konzolgenerációban - nincs tovább. A játék nagy része gyakorlatilag tökéletes, hangulata felülmúlhatatlan. Ha sikerül a jövőben mindezt kezelhetőbb formába önteni, az NBA 2K továbbra is ellenfél nélkül a virtuális kosárlabda kikezdhetetlen bajnoka marad.

A tesztet olvasónk, Tóth Gábor (dreampage) írta. Köszönjük!