A Tenchu Z (Eredeti japán nevén Tenchu Senran) a sorozatban megjelent nyolcadik, legfrissebb epizód, mely az összes közül az eddigi legnagyobb lehetőségeket rejtő hardveren, az Xbox360-on fut. Hiába ez a fegyvertény, a játék készítői a rengeteg apró fejlesztés, új elem mellett a rendelkezésre álló hardver nyújtotta lehetőségekből csak egyetlen fontosat ragadtak meg: az online multiplayer-ét. Ettől eltekintve, a Tenchu Z mondhatni ugyanazzal szolgál, amivel a legeslegelső rész is már kilenc éve, s ennyi erővel kaphatott volna PS2, Wii átiratokat is.
Nemes egyszerűeséggel jellemezve: ugyanazon hibák bélyegét lehet rásütni, de ugyanolyan kellemes élmény is, mint régen.
AMIBEN A TENCHU Z UGYANOLYAN, MINT ELŐDEI
Kezdő japán bérgyikosoknak..
A Tenchu (ejtsd: tencsú) sorozatról nagy vonalakban annyit kell tudni, hogy egy, a feudális Japánban játszódó, ninja-játékról van szó, amely nem az akrobatikus hongkong-i filmelemekből táplálkozik, mint egy Ninja Gaiden, sokkal közelebb áll a ninják vélhetően valós mesterségéhez, a lopakodáshoz, rejtőzködéshez és feltűnés nélküli gyilkosságokhoz.
Két főszereplője Rikimaru és Ayame, az Azuma ninja-klán két túlélője, ők pedig urukat, a nemes Góda nagyurat szolgálják országuk
(Japánon belüli tartományokról van szó)
rendjének, biztonságának fenntartása érdekében, mind világi, mind túlvilági ellenfelekkel szemben.
A Tenchu Z-ben Rikimaru már nem mint játékos karakter jelenik meg, hanem mint a mester, aki újra életet kíván lehellni az első rész előtt lemészárolt ninja-klánba.
## A játékos Rikimaru tanítványainak egyikét alakítja.
A küldetéseket tekintve, azok többnyire Góda nagyúr vagyonát megcsapoló, korrupt kereskedők és helytartók, ellene áskálódó hadvezérek, becstelen életet élő vallási- és világi vezetők halál általi büntetésének végrehajtását fedik. Ezek mellett pedig többnyire információszerzés és célba juttatás a cél.
Ha sikerül észrevétlenül eljutni az ellenfél közvetlen közelébe, akkor az egyetlen mozdulattal kivégezhető, azonban ha észreveszik az osonó gyilkost, akkor nincs mit tenni, mint szemtől szemben kiállni vele, de leginkább iszkolni, menekülni. Egy felbőszített szamuráj ugyanis közel sem könnyű préda, három pedig már egyenesen halálos.
A játék mindig is ezt sugallta, mindig is így kellett játszani és ez volt mindig az a jellemzője, ami miatt sokan félreértették.
A Tenchu pályáin végig lehet rohanni, egyenesen a kiszemelt áldozathoz, majd szemtől-szemben legyőzve őt hátradőlni. A játék ezt díjazza legkevésbé, hiszen nem erről szól, hanem az ellenséges harcosok művészien történő becserkészéséről, a pálya tőlük való teljes megtisztítá- sáról, a nyílt párharcok teljes fokú kerüléséről.
Minden egyes küldetés pontozásra kerül. A ellenfelek észrevétlenül, sikeresen kivitelezettlehet legyőzéséért, a tárgyhasználat kerüléséért járnak pontok, ha észreveszik a ninját, vagy ha párbajban győz le valakit azért levonások, a felesleges áldozatokért pedig még nagyobb mínuszok.
Az elért pontszám alapján Ninja1-től Ninja5-ig kap rangsorolást a játékos, illetve pénzt, krediteket, melyekért az új fegyvereket, kiegészítőket, ruhákat vásárolhatja meg.
Minél ninjásabban játszik valaki annál többet, minél rambósabban annál kevesebbet. Ez a különbség óriási, akár 50-szeres is lehet.
AMIBEN A TENCHU Z MÁS, MINT ELŐDEI
Először is a kivégzések területén vezettek be remek újításokat. A pályavégi főnökök ugyanúgy hátulról is eltehetők láb alól, mint bármely más ellenfél, sőt lehetséges falhoz lapuló, várakozó testtartásból is ölni, háztető, őrtorony szélébe kapaszkodva intézni el a fent állót, de ami a legjobb: most már ténylegesen kivitelezhető a a tolóajtó mögötti ellenfél kivégzése is.
A fakeretes, papírberakásos (sódzsi) és egyéb tolóajtókon nem csak átszúrni lehet, hanem észrevétlenül be is kukucskálni rajtuk. A ninja csak annyit érez, hogy milyen távolságban van tőle a legközelebbi élőlény, de az ajtót résnyire félrehúzva és belesve megállapíthatja, hogy hányan is vannak odabent, illetve azt is, hogy fontos-e egyáltalán behatolni, hiszen ha csak egy ártatlan szolgálólány tétlenkedik a szobában, akinek megöléséért pontlevonás jár, akkor egyszerűbb és kifizetődőbb nesztelenül továbbosonni.
Remek újdonság az is, hogy az előbb említett szolgálólányok, egyéb ártatlan szereplők életének elvétele helyett már nem csak jó nagy kanyarban történő elkerülésükkel érhető el, hogy visítozni, riadóztatni kezdjenek: a fegyver nélküli sikeres támadásnál egyszerűen leüthetők, elkábíthatók.
A játék új elemei közé tartozik többek között az is, hogy mostantól nem csak meghallhatják a ninja lépteit, megláthatják a távolból, ezentúl a szagát is megérezhetik az őrök, ellenfelek.
A szagosodáshoz többnyire két dolog vezet: a leszúrt áldozatok ninja ruhájára fröcskölő vére, túl sok idő eltöltése egy hulla társaságában, esetlegesen pedig büdös vizes csapdákban, pöcegödrökben való mártózás.
Ellenszer van: egy kis fürdés a japán kert tavacskájában vagy egy kis illatos vízzel való körbelögybölés gyógyírként szolgál az efféle orrfacsaró problémákra.
[NINCS VÉGE, KATT AZ OLDALVÁLASZTÓRA A FOLYTATÁSÉRT...]
A rejtőzkődés pillanatnyi szintje is szemmel kísérhető ezentúl a képernyőn. A ninja érzék mellett, mely a legközelebbi élőlény távolságát mutatja, látható egy vékony kis csík egy dobócsillaggal. Lopakodva, árnyékban közlekedve, bokrok alatt bújkálva a csillag a csík árnyékos vége felé közelít, kardot kihúzva tartva, napfényben pedig a másikhoz, mely könnyű lebukáshoz vezet.
A ninja által csapott zaj is fontos szerepet kapott és szintén nyomon követhető: vízben futva, tetőcserepeken rohanva, egy meg-megugró piros indikátor mutatja a keltett zaj mértékét.
A fentiek mellett még számos olyan képesség hívható elő, tanulható meg, amelyek rendkívül megnövelik a játék élettartamát, újrajátszási kapacitását.
Csak néhányat megemlítve:
lehet falon futni, plafonra tapadni, különböző harci technikákat elsajátítani, mint például füstté válva az ellenfél mögött újra megjelenni, onigiri-t (rizsgombócot) gyúrni, amivel később az életerő növelhető, na és végre-valahára úgy találni el valakit dobócsillaggal a koponyáján, hogy az azonnali halált haljon. Hisz' már rég ismeretes, Sho Kosugi (ő és fia adta mozdulatait és hangját a játék első részében Rikimaru-nak és ellenfelének, Onikage-nak) is megmondta: a dobócsillag akkora kell legyen, hogy szemen keresztül is elérje még az agyat.
A játékban ez alkalommal nem Rikimaru, Ayame vagy valamely társuk lesz irányítható - hanem az online játékmódot is elősegítendő -, egy saját karaktert kell kreálni. A történet mondhatni oda fejlődött, hogy az első rész előtt legyilkolt Azuma ninja-klánba Rikimaru most új ninják kiképzésével próbál életet lehellni.
Minden küldetés előtt (50db!) a ninja faluban találja magát a játékos.
Szemben a sensei vár, három féle nehézségi fokozatban választható missziókkal. A balra lévő épületben pedig az új képességek sajátíthatók el, az új fegyverek, ninja eszközök, sőt ruhák vehetők meg.
Utóbbiak tárháza hihetetlenül tágas, a fejpántoktól kezdve a különböző színű maszkokon, nadrágokon, kardhüvelyeken át, minden megtalálható, ami szem-szájnak ingere, elősegítve ezzel azt, hogy tökéletesen egyedi külsejű ninját hozzon magának létre a játékos, ami egy multiplayer móddal ellátot játéknál nem utolsó szempont.
A többjátékos mód játszható mind linkelve, mind az interneten keresztül. Az Azuma ninja-klán négy harcosának van lehetősége arra, hogy együtt induljon harcba.
BÁR-BÁR-BÁR=FŐNYEREMÉNY?
Könnyű felróni a játéknak, hogy butább mesterséges intelligenciával már nem is rendelkezhetne, a Tenchu ebben az első része óta nem változott szinte semmit. Az ellenfeleknek néha nagyon nehezére esik követni a tetőre vagy a kerítés másik oldalára menekülő ninját és hamar fel is adják a kutatást.
A másik gyakran felhozott és már kilenc éve emlegetett negatívum a külcsín. A Tenchu Z egyszerűen nem veszi fel a versenyt grafikában az X360 felhozatalában közepesre értékelt játékokkal. Ugyanolyan fantasztikus és stílusos benne minden, mint eddig, tekintve a házak berendezését, a kertek kialakítását. Ezen felül a fák és növények most már lágyan bólogatnak a hűs esti fuvallatokban, de enyhe túlzással élve ezt azért egy Xbox is majdnem ki tudta volna préselni magából.
Mindezek ellenére kár lenne félvállról leszar(kofágoz)ni és eltemetni a játékot.
Mert bár annak ellenére, hogy vannak, akik szerint olyan ronda, hogy nyilvános helyen megvenni csak papírzacskóval a fejen lehet, nehogy később felismerjenek, ez még mindig az eddigi legszebb Tenchu a sorozatban.
Bár annak ellenére, hogy most már nincsenek pályánként különböző, hol búskomor, hol kilátástalan atmoszférát teremtő muzskák a játékban, a kotós és japán dobos zenei aláfestés még mindig nagyon hangulatos.
Bár nincs fordulatos háttértörténet, áll-leejtős titkokra sem derül fény, sőt a
küldetések nagyrészt repetitív bérgyilkosságokat fednek, az izgalom ugyanaz, mint régen.
S habár az online multi sebessége hol tökéletes, hol nem, a sorozat rajongói most először mutathatják meg egymásnak, hogy mire is képesek.