LittleBigPlanet VitaTeszt

Sokszor sírunk, hogy a videojáték ipar fuldoklik. Ötletek nélkül tocsogunk a folytatásokban, és szinte semmi innovatív nem történik, csak és kizárólag a prezentáció, a körítés pumpálása, dúsítása van mindig terítéken. A shaderek és scriptek korszakában Media Molecule-ék hozták a frappáns választ a fenti kesergésre: a LittleBigPlanet minden ízében elvarázsolta a Playstation 3 tulajokat, akik az első rész megjelenésének idejében éppúgy vártak valami nagy durranást, mint most, a PS Vita nyári böjtjébe belefáradt rajongói.

Alkoss, játssz, oszd meg! Ez volt a jelmondata az eredeti LBP-nek, amely nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy a kreativitásunkat egy mókás platformer díszleteivel varázsolja elő belőlünk. A Vita epizód nem tör tradíciót, inkább besűríti az esszenciát. Egyjátékos kampány? Pipa! Többszereplős lehetőségek a vezeték nélküli hálózaton keresztül? Az is itt van. Brutális mélységű, mégis könnyedén kezelhető pályaszerkesztő? Ezt sem hagyták ki a Media Molecule-t váltó Tarsier és Double Eleven munkatársai. A LittleBigPlanet Vita semmivel sem tartalmaz kevesebbet, mint a nagygépes társai, sőt a felvonultatott lehetőségek összessége kézikonzolon még döbbenetesebbnek tűnik, mint korábban.

Zsákfiú története persze most sem bonyolultabb egy darab cérnánál, de a hangulat kicsit borongósabb. Carnivalia lakóinak életét egy megzakkant bábjátékos mesterkedései dúlják fel, a fonál felgöngyölítése pedig Zsákfiúra hárul. Kedves, de zaklatott figurák, színes világok és egy életre kelt játékdoboz összes elemének kavalkádja biztosítja, hogy az LBP sztorimódjának a pályái emlékezetes hullámvasútként égjenek be a memóriánkba. A feelinget itt-ott Tim Burton szelleme is körbelengi. Zsákfiúnak (főleg a játék vége felé) mintha csak egy elvarázsolt gót-mesében kellene helyt állnia, hogy megmentse a napot - a maradéktalan jókedv és derű soha nem egyértelmű a LittleBigPlanet Vita egyjátékos kampánya során.

Játékmechanika tekintetében a készítők követték a Vita-fejlesztők kézikönyvének szabályait. ”Vedd az eredeti ötletet és turbózd fel a mozgásérzékelős szenzorok és érintőképernyők lehetőségeivel!” Az LBP pályáin nem egy olyan elem van, amit saját manipulálásunkkal kell megpiszkálnunk, így formálva hidat a szakadék fölött, vagy épp így röpítve égbe a kis Zsákot. Nehézség szempontjából túl nagy dolgokat nem kell várni a designtól, a hardcore-t viszont a zsilliárdnyi összegyűjthető cuccal elégíti ki a játék, melyek összekotrása nemigen fog két-három nap alatt sikerülni. Hozunk egy példát: egy felvett matricát elviszünk egy korábbi pályára, majd a megfelelő módon történő háttérbe illesztésével új utak is megnyílhatnak. Ezzel a backtracking és az állandó visszatérés lehetősége is kívánatos lesz egy igazi gyűjtögető lélek számára.

Drop-in/Drop-out. Azaz ugorj be a játékba és hagyd el, amikor szeretnéd. A LittleBigPlanet Vita verziója tudja és ügyesen mondja fel a kurrens multiplayer játékok leckéjét. Aktív hálózati kapcsolat esetén a térképen mindig mutatja a program, hogy épp hány Zsákember koptatja az adott pálya terepét, a gép pedig automatikusan felajánlja a becsatlakozást egy üres helyre. Az más kérdés, hogy vannak, akik nem szívesen fogadnak minket - ez a probléma a barátlistásokkal történő játékkal kiküszöbölhető. Minijátékok? Az LBP ebből is fel van készülve, a többjátékos mód lehetősége, valamint a leaderboard listák állandó jelenléte minden sarkon versengéssé vadíthatja a kellemes esti lazulást.

Bár a vizualitás stílusát már kielemeztük, érdemes pár szót említeni a Vita verzió grafikai nívójáról, amely érezhetően szűkebb tereken dolgozik, mint a HD epizódok, mégis szinte semmit sem veszt a szemkápráztató mivoltából. Az LBP Vitánál nem túlzás kijelenteni: itt van az első második generációs Vita játék, amelyek egy lépéssel tovább viszi a korábbi színvonalat. Élmosás, fény-árnyék-bump effektusok tömkelege teszi szinte CG-szerűvé Zsákfiunk kalandját, a kis Oled képernyőn pedig még ütősebb az összhatás. A zenék-hangok aranyosak, fülbemászóak, de nem jelentenek katartikus élményt. A beszélő hősök száját viszont gyakran hagyja el zabálnivaló duma és halandzsa.

Túlzás - nem túlzás, az LBP szerkesztő módjai mindig is példaértékűek voltak az ergonómiai megvalósítás és kiaknázható mélységek kényes arányát tekitve. LBP pályát/minijátékot még soha nem volt ennyire egyszerű összeeszkábálni - köszönhetően a multitouch képességű érintőképernyőnek. Új textúrát szeretnél? Fotózz a nagyvilágban! Új elemeket rajzolnál? Két gesztúra az ujjbegyeddel és máris kész a forma! A játék szinte meg sem jelent még, a közösségi, letölthető pályák száma máris figyelemreméltó volt, a gondos fejlesztői szűrésnek, szelekciónak köszönhetően pedig nem nehéz jópofa és megkukkantásra érdemes pályákat összevadászni. (Persze sok szemét is van, de a könnyű alkotási lehetőség magával vonja az igénytelen darabok megjelenését.) Az igazán elhivatottak több mint hatvan betanító lépésen juthatnak túl, amíg minden csínját-bínját ki nem tanulják a szerkesztőnek.

*Bár negyedik alkalommal fogjuk meg Sackboy kicsi kezét, még mindig nem érezzük elcsépeltnek a LittleBigPlanet érzést. Főleg azért nem, mert továbbra is maximális műgonddal, szakértő hozzáállással nyúlnak a planétához az alkotói. A Vita egyik zászlóshajójaként erős őszi kezdést mutat ez a megjelenés - kívánjuk, hogy a kasszáknál is érezhető legyen a minőség elismerése.

Továbbra sem atomprecíz, negyedjére már a spanyolviaszt sem találja fel - de annál szórakoztatóbb, tartalmasabb, és könnyen kezelhető LittleBigPlanet epizód lett a Vita verzió. Ez lesz az a cím, ami tömegekhez viszi el a gépet? Ebben nem vagyunk biztosak, de ha már Vita tulaj vagy, kár lenne kihagynod!*