Pár hónappal ezelőtt már megpróbáltunk a "jövőbe látni", és beszámoltunk az akkor még fejlesztés alatt álló Tomb Raider Anniversary-ról. A PlayStation2-re, PlayStation Portable-re és Pc-re érkező játék fejlesztését a Legend-hez hasonlóan az a Crystal Dinamics vette át, akinek a Legacy of Kain szériát is köszönhetjük. Az elvárások kettősek voltak: mindenki annak örült volna leginkább, ha a felújítás megőrzi az eredeti epizód hangulatát, és emellett képes újat is mutatni, meglepetéseket okozni, akár az eredeti széria rajongóinak is. A fejlesztők valószínűleg jól tudták, hogy ez milyen nehéz feladat, így a Capcom-féle 1:1 remake (Resident Evil, például) helyett egy egészen más megközelítést alkalmaztak, melynek eredményét jól szemügyre is vettük - következzen tehát a teszt (mely a pc verzió alapján készült). A fejlesztők tehát tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy az elmúlt időkben alaposan megváltoztak a játékvilág trendjei, s ezzel együtt a játékosok igényei. Megnézték tehát, hogy miben volt erős az első Tomb Raider, és mai értékké alakították ezeket a fontos tulajdonságokat. Vizsgáljuk meg hát szépen, hogy miről van szó.
Három dimenzióban
Az első, tíz évvel ezelőtti epizódban igencsak újdonságszámba ment a 3d-s irányítás, az automata, éppen ezért igencsak bugyuta és kiakasztó kameramozgás pedig akkoriban a játék erényei közé tartozott. Most szerencsére szabadon forgatható kamerát kapunk - ehhez társítva a Legend által bevezetett kézreálló és igencsak kényelmes irányítást. Nincsenek többé centiméterre belőtt ugrások, ha pár pixelnyit tévedünk, Lara automatikusan igyekszik korrigálni (a nem jól sikerült ugrások esetén a megingó főhősnőt látva csak annyit kell tennünk, hogy megerősítjük a fogásunkat, egy gombnyomással), a rudakon, párkányokon való mászkálódás is teljesen logikus és jól megvalósított lett. Az irányításhoz hozzátartozik még a harc is: ezúttal is különféle egzotikus lényekkel akasztjuk össze virtuális bajszunkat, a fegyverek automatikusan célra tarthatóak, a célpontok között könnyedén váltogathatunk, a sérülések elkerülésének érdekében pedig ismét nyugodtan lehet ugrándozni. Úgy nagy általánosságban annyit mondhatunk erről, hogy igazán dinamikus játékkal van dolgunk. Mozgalmas csaták, igazán látványos ugrások, mozdulatok - pont, mint egy jobb kalandfilmben.
Távoli, egzotikus helyszínek
Lara Croft személye mindig is híres volt arról, hogy elveszettnek hitt ereklyék, varázstárgyak, a múlt apró monumentumai után kutasson. Éppen ezért a legelső epizód helyszínei ehhez a hobbihoz idomultak: több ezer éve elfeledett ősi romok, sziklás hegységek mélyei, hatalmas barlangrendszerek, dzsungelek - ahogy azt már említettük, ezek mind-mind egy remek kalandfilm kellékei. Mivel egy remake-ről van szó, a helyszínek NAGYJÁBÓL hasonlítanak az első részben látottakhoz - és a nagyjából azért mondható el, mert valami varázslat történt a régi, alacsony felbontású textúrákkal és furcsa színekkel borított helyszínekkel. Olyan profi, már-már művészi renováción estek át, hogy az eddigi összes epizód közül ez a rész sikeredett a leghangulatosabbra. Olyan apró részletekre is képesek voltak figyelni, mint például hogy a foglyok számára készített ketrecekben ott vannak még a csontvázak, az építményeken látszik, hogy az idő vasfoga lassan kikezdi már őket... száz százalékos illúziót sikerült létrehozni: a "régi-új" helyszínekkel tényleg mindenki úgy érezheti majd, hogy egy izgalmas történelmi kalandtúrára indul.
[Nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!]
Régi motorosok?
Jöhet természetesen a nagy kérdés is, hogy a játék mit tud nyújtani azok számára, akik álmukból felébresztve is emlékeznek mindenre az első részből, és száz százalékra pörgették a klasszikus epizódokat. Nos, mint azt említettük, a remake fogalma itt igazán megállja a helyét, nem egyszerű ráncfelvarrásról van ugyanis szó. Tényleg "újrakreálás" történt, és bár a helyszínek felépítése hasonló, rengeteg különbség akad. Volt egy videó (KATT), amiben egy egyszerű példával demonstrálják, hogy mik ezek a különbségek: az a híd, amin régen egyszerűen átfutottunk, most leszakad - persze továbbjuthatunk majd felmászva a kötélen, de mégis, ez egy a milliónyi apró változtatás közül. Ami régen intro volt, most a játék motorjával pörgetett eseménysor, melyben nagyrészt mi vesszük át az irányítást. Akadnak "új" (de javarészt a Legend-ben debütált) eszközeink is, a csáklyával Link módjára átlendülhetünk látszólag elérhetetlen helyszínekre. Igen erős jelenléte van az új párkányoknak, rengetegszer kell a "egyik párkányról a másikra felfelé, oldalra, szembe" ugrás módszerével továbbjutnunk - rengeteg Relikvia ilyen módon van egyébként elrejtve. Apropó rejtett dolgok - szinte semmi nincs ott, ahol ezelőtt volt, így ismét rengeteg időbe tellhet majd felderíteni a játékot azoknak, akik a száz százalékra hajtanak. Extrák is vannak dögivel, képgaléria, interjúk, kosztümök, de még a régi "Croft-birtok" is ismét szabadon felderíthető. A Quick Time Eventek átvezetőben és játékban való szerepeltetése viszonylag korrektre sikerült - nem feltétlenül illik ehhez a játékhoz, és a legendás T-Rex csatát is sikerült kevésbé emlékezetessé tenni segítségével, de azért kapunk új "emlékezetes pillanatokat" cserébe.
Konklúziók
Tekintsük meg gyorsan az audiovizuális minőséget. a zenék tökéletes atmoszférát teremtenek, és ritkán helyezkednek előtérbe, a hangeffektek pedig modern köntöst kaptak, az állatok élethűen hörögnek, morognak, Lara nyögései is kellőképpen helyénvalóak - a játék ezen része nagyon egyben van. Ami a grafikát illeti, sokan panaszkodtak a "Nextgen" opció hiánya miatt... Igen, sajnos a megnövekedett igények mellett nem nevezhetjük tökéletesnek a grafikát, ha csak a technológiáról lenne szó. De szerencsére nem ez a helyzet: a pályatervezés, a fény-árnyék hatások, az elképesztő részletességgel ábrázolt szerkezetek mind-mind profi munkáról tanúskodnak. Az éremnek persze két oldala van: cserébe az alsó kategóriás pc-ken is röccenés nélkül fut a játék, a már említett rajzolók és tervezők remek munkájának köszönhetően ezúttal nem lesz sokkal roszabb az élmény minimális felbontáson sem. Lara Croft még mindig dögösen néz ki - persze ez a tény már igazán sokadrangú tényező, hisz a játékvilág több tucat női játékhőst termelt ki magának az elmúlt évtizedben.
Úgy tűnhet, hogy csak dicsérünk és dicsérünk: mert a Tomb Raider Anniversary megérdemli. Nem egyszerű bőrlehúzás, hanem egy alapjaitól újraépített, modern köntösbe bújtatott kalandjátékról van szó, ami ráadásul szinte teljesen mentes a bugoktól (egy-egy eltünedező textúrát volt csak szerencsénk megpillantani, de azt is csak 4-5 óránként egyszer). A játékidő alapjáraton 10 óra környékén található, melyet a titkok kutatásával szépen 15-18 órára lehet tornászni - nem túl hosszú, de még azt sem tartjuk kizártnak, hogy valaki mindezek után gyors újrajátszásra vetemedjen. Az alapanyag miatt azonban a játékidő alaposan elmarad például a monumentális negyedik (vagy akár a kettes) epizódtól. A Crystal Dynamics igazán remek munkát végzett, az Anniversary példaértékű remake mindenki más számára, és éppen ezért bárkinek ajánlott, akit nem ráz ki a hideg Lara Croft karakterétől, vagy a ténytől, hogy játékidőnk nagy részét kihalt helyszíneken töltjük majd, medvék, denevérek, farkasok és elfeledett dinók társaságában.