[11] Űrdongó (offline)

Szerény - Poéngyilkos - Mimóza

Ő egy 34 éves fiú és itt lakik: Heves / Hatvan

4422 napja regisztrált felhasználó, ez idő alatt 17146 kreditet gyűjtött

 
"A központi agy szerint jó sok itt a víz és én vérbeli ?rdongó lévén, imádom a pancsolást."

Talán ez volt az els? mondatok egyike melyet anno a földre érkezésemkor gagyoghattam. Persze csak azután miután a Bárka rekonstruálta szétszórt mivoltomat.
Félre értés ne essék, nem vagyok sem sérült, se nem osztott személyiség. Még annak ellenére sem, hogy egy-egy reggeli mustra alkalmával a tükör el?tt, hajlamos vagyok a képemen ül? szemeket egy volkswagen bogár reflektoraival azonosítani. (persze kikapcsolt állapotban).

Játékos pályafutásomat különböz? hordozható kvarc játékokkal kezdtem. Sajnos a neveikre már nem emlékszem (egyszer rászánom az id?t és kiderítem melyek lehettek azok) de határozottan rémlik, hogy az egyikben tojásokat kellett elkapni a másikban pedig meteoritokat kellett kerülgetni. A harmadikban meg valami épít?kövekb?l szinteket képezni melyek szép lassan lerombolódtak. :D
Egy nagyobb „visszalépést” követ?en sikerült szert tenni egy használt Atari 2600-as masinára. Akkoriban rengeteget játszottunk rajta a családtagokkal. Aztán jött az els? Nindendom…. ezt már a saját Junoszty kistévémen használhattam. Következ? lépésként 94 derekán beruháztam egy Sega Megadrive II-be melyet azóta is nagyon szeretek. 96-tól már aktív Pc felhasználó is voltam egyben, ám ezen a fronton csak az els? upgrade eszközölése után váltam igazi játékossá. 2003-ban tettem szert az els? sötét dobozra, majd 2006 májusában a valamivel világosabb fivérére.

…és boldogan játszott, amíg meg nem halt.
 
Összesen: 48 [1-10]
1 | 2 | 3 | 4 | 5
2014 november
23:32 The Forest - Az örökzöld halál.
A játék jelenleg korai hozzáféréssel rendelkezik.Az általam is játszott és alant ismertetett verziója: 0.08d

Ha nem rémisztenek el a korai hozzáféréssel ellátott "fél"-játékok, és kedveled a Bear Grylls nyomdokain haladó túlélő kalandokat, akkor neked is az erdőben a helyed. Még ha az az erdő jelenleg nem is olyan nagy sőt...
5 komment
2014 április
00:28 Csütörtök esti RELAX.
Avagy séta a "kiskertemben."
2 komment
2014 március
19:54 DayZ történetek. 2. rész: Egy éjszaka a városban.


Egy éjszaka a városban.

Minden romantikát nélkülöző hangulatban tértem vissza a partra. Már nem hatott meg a lenyugvó nap, vörösen izzó tekintete, a sirályok viháncoló násztánca és a tenger-kék végtelenje sem.

Tudtam, hogy a közeli kis falvat már nem emberi lények lakják..valamikor talán azok voltak.
Egy dologra volt sürgősen szükségem, melyet a közeli csónakházban meg is leltem. Egy csodálatos, alig használt tűszoltószekercéről van szó, melyet el is neveztem hűséges pajtásnak.
Tehát én és hűséges pajtásom elindultunk a csúnya emlékeket idéző faluba, hogy ismételten valami élelmiszert találjunk...remélhetőleg most már valami ehetőt, hogy ne kapjak rögtön ételmérgezést.
Útközben fejszeélre hánytam néhány falutagot. Próbálták harapni a vasat, ám az erősebbnek bizonyult.
Megállíthatatlan mészárossá avanzsálódtam. Még azt is megengedtem hűséges pajtásomnak, hogy kinyissa nekem a talált konzerveket...bár így a fele majdnem pocsékba ment, és került a babra némi zombivér is feltétnek, de iszonyat jól esett.
Kiforgattam néhány házat és jó pár hasznos holmival gazdagodtam: hátizsákkal, napszemüveggel, surranóval, kabáttal és rengeteg jó kajával.
Gondoltam ideje továbbállnom. Sínen voltam. Szó szerint mert a falutól nem messze egy vágány húzódott, én meg bőszen követtem hegyeken- völgyeken.
Míg nem a távolból kibontakozott egy nagyobb város képe. A közepén egy szép aranyló kupolával, a peremén pedig rengeteg nagyobb panelházzal.
Reménykedtem benne, talán most magamhoz hasonló túlélőkre bukkanok és ha mást nem, megvendégelem őket egy kis konzerv-makarónival.
Közben beesteledett és a zombik is egyre gyűltek mire a városba érkeztem, ezért jobbnak láttam megszállni valahol.
Mivel a Hotel-Karaván épp zárva volt, ezért felnyargaltam egy panel-tömb 8. emeletére...volt még feljebb is, de elfáradtam a mászásban. A lift nem működött, ráadásul a lépcsők sincsenek a legjobb állapotban.
Kinéztem magamnak egy lakályos, vérben kevéssé tocsogó szobácskát és lecuccoltam.
Vacsoráztam, elmondtam egy esti imát majd nyugovóra tértem. Lassan ment az alvás, lent az élőhalottak különösen aktívan "énekeltek". Nem értek a nyelvükön, de érezhették a szagomat és valószínűleg nekem adtak szerenádot a földszintről... szerencsére a liftaknában lévő tűzlétra megmászásához nem elég intellektuellek.
Majd minden elnémult én meg elszenderedtem.

Még mindig sötét volt, amikor puskaropogásra ébredtem. Vagy valami olyasmit hallottam az szent.
Csak nem álmodtam? Az nem lehet. Kimásztam az erkélyre és füleltem. Tekintetem az éj sötétjébe vágtam. Most valahogy a csillagok sem akartak segíteni, reményt adni...rámutatni valamire, valakire akivel osztozhatnék magányomon.
Már majdnem visszamentem a szobába hunyni, legyintve az egészre, mikor úgy egy kilométerre fények villódzására lettem figyelmes.. majd a fényekben alakok suhantak, egy valamilyen bevásárlóközpont parkolójában. Hárman egymás után szabályosan és mögöttük négyen, imbolyogva, töredezett mozgással.
Az első három közül az egyik kezében volt a lámpa, tehát ő biztosan egy ÉLŐ ember! Izgatottan figyeltem és már már kiáltani akartam amikor megint puskaropogás, és minden elnémult, a fények kihunytak.
Nem tudom meddig kémleltem még az erkélyen, talán órákat. De az izgatottságon hamarosan úrrá lett az álom.
Elszenderedtem én is...meg a hűséges pajtásom.

folyt. köv.
4 komment
2014 március
17:04 DayZ történetek: A kezdő felfedezése.


A kezdő felfedezés.

Éjjel érkeztem a partra. A hűs, óceán felől érkező szellő, lágyan simogatta a parton elterülő fák lombkoronáit.
Az ég tisztasága milliónyi csillag fényét szórta az éj sötétjébe.
Pár kósza lépést tettem előre, mikor felfedeztem az előttem elterülő kis halászfalucskát.
Jobban körülkémlelve, észrevettem egy utat is mely a parttól párhuzamosan futott elfele a végtelenbe.
Elindultam a házak felé, mert igen csak belém hasított az éhség érzete. Reméltem valaki megszán pár sajtos pogácsával a faluban.

Már majdnem elértem a falu szélén elterülő első ház portáját, mikor a csillagok fénye tompulni kezdett, s a Hold is méltóságteljesen magára húzott egy nagyobbacska felhőpamacsot. Mintha nem akarná látni az elkövetkezendő eseményeket.
A teljes sötétség magával hozta a csendet is, mely csendben mintha távoli, keserves sírás ütötte volna meg a fülemet.
Gondoltam biztosan az éhség képez benne tévképzeteket, ezért nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget.
Már ott álltam a ház bejárati ajtójában, próbáltam kifürkészni van-e otthon valaki...vagy van-e egyáltalán csengő a falon, hogy fel hívjam magamra az esetlegesen bent tartózkodók figyelmét.
Ekkor a Hold morcosan leköpte magáról az előbb odahúzott felhőket, s sápadt tekintetét rávetette, egy tőlem nem messze az út közepén poroszkáló alakra.
A természet körülöttem még mindig néma csendeben figyelte az eseményeket, ahogyan én is néma csendben figyeltem az utat.
Ekkor ismételten keserves sírás hangja szakadt fel.
Mintha egy női hang lenne erősen eltorzítva.
Az alak egyre csak közelített én meg egyre csak ledermedtem a félelemtől...itt valami nem smakkol.

Remegő kezekkel kutakodtam a zsebeimben, ahova emlékezetem szerint valamikor elraktam egy kis elemlámpát.
Megtaláltam.
Innentől kezdve felpörögtek az események. Amint felkapcsoltam a lámpát az alak egyre sebesebben kezdett közeledni felém, a sírás hangja is acsargó hörgéssé, mindent megemészteni vágyó, kéjesen csámcsogó, nyálcsorgató őrjöngéssé változott.
Lámpám fénye amint az arcába vágott, tudatosult bennem itt valami nagy a gebasz.
Fején nyílt sebek, szájában alvadt vér darabkák adnak okot a hányingernek... így még akár élhetne is az illető, ha nem éktelenkedne a torzóján hatalmas kráter, mely egykor minden bizonnyal a májának adhatott helyet.

Na gondoltam ennek a fele sem tréfa. Lábaim a nyakamba kaptam és futottam... át a házak között, át az úton, a síneken. A kerítéseket mint valami gátfutó szeltem.
Közben a lámpát elfelejtettem kikapcsolni. Mint kiderült nagy hiba volt, mert menet közben még begyűjtöttem pár lelkes követőt.
Valószínűleg a falufórum egykor szebb napot látott tagjai gyűltek össze vacsorára.
A lámpát lekapcsolva hamar leráztam őket. Bevetettem magam az út szélén elterülő erdőbe, majd lekushadtam egy fenyőfa tövébe.
Kicsit pihentem, meggyőződtem róla, hogy senki sem követ, majd tovább indultam
Pár óra elteltével még mindig a sötétben bolyongtam, fától fának dőlve haladtam előre, mígnem feltűnt előttem egy kis erdei viskó.
Kimerültségem és éhségérzetem az ösztöneimmel ellenkezve tudatták velem, kajára van szükségem most!
Már nem tudom, hogy jutottam be a viskóba, de találtam pár rothadó gyümölcsöt a konyhában, melyeket nem voltam rest elfogyasztani.
Enyhe émelygés majd rosszullét fogott el.. padlóra kerültem.
Nem sokkal később kinyílt a szobák felőli ajtó.. egy férfi tornyosult előttem, arcát megtépte az idő rothadó fogsora, lábai kifordulva, üveges tekintetében az értelem halvány jele.
Én meg csak a földön magatehetetlen kémleltem... míg el nem sötétedett minden.
Első földi pályafutásom DayZ landon valahogy így esett.

folyt. köv.

2 komment
2014 február
22:38 The Plan


Távolban egy Kuvik hallatja hangját.... gyászosan sivítva bele az erdő magányába.
A fent elterülő sötétségből száraz falevelek hullanak alá, majd dörzsölődnek a szikes avar rezes bőréhez. Közben a szél is feltámadt... indulnom kell. A szárnyaim már megszáradtak. Magasztos terv kering gombostűnyi fejemben, egy terv megvalósítása.


Nagyjából ennyi a története és a körítése az eszement The Plan névre hallgató kis "játék" szösszenetnek, melyet a Steam-en keresztül mindenki elérhet ingyen és bérmentve.
Röpke légy pályafutásunk alatt, használni fogjuk az irány nyilakat. Majd a különböző szélfútta, behálózó akadályokon átröppenve megpillanthatunk egy csodálatos és drámai végkifejletet. Melyet az élelmesebb játékosok már a röptáv felénél megsejthetnek.

Mindenki próbálja ki aki el tud vonatkoztatni emberi énjétől és most az egyszer képes egy légy helyébe képzelni magát.

0 komment
2013 április
21:55 Még mindig... akvárium. :)
Lehet már unjátok és csak magamat szórakoztatom hasonszőrű videók készítésével, de ha van kritika ne sajnáljátok. :D

íme:
6 komment
2013 január
18:22 Kicsi? Zöld? Kocka?....nano
Depresszív időjárás nyomasztja mostanság az egyszeri játékost, aki hova máshova is menekülne...mint egy kis víz alatti kertészkedésbe.

Nem rég jelent meg az akvarizálásnak eme műfaja hazánkban melybe pár hónappal ezelőtt én is belecsöppentem... nyakig. Első szárny próbálgatásaimnak az eredményét nézhetitek meg az alábbi videón.

(FIGYELEM: A videó megtekintése nyugalmi állapot fokozódására adhat okot....tehát remélem sikerült egy kis relax-ot csennem ebbe a téli senyvedésbe a képsorokkal nektek is és nem csak magamat szórakoztattam vele :D. )

üdv.: Űrdongó

18 komment
2012 április
19:24 Margit és én! SEGíTSÉG!!!! S.O.S
Van egy nyereményjáték amin indultam...ám csúf módon leszerepeltem a szavazatok számát tekintve, ebben kérném a segítségetek! Ha más is indult azon a játékon én is szívesen segítek neki egy szavazattal!

Tehát erre kellene egy lájk, de csak akkor ha tényleg tetszik a kép...mert így az igazságos!

KÉPRÉSZLET:

ERRŐL a képről lenne szó a linken túl....vagyis ez csak egy részlete...még mellettem ül a bringa is. :D

Előre is köszi mindenkinek aki lájkolja! ....és persze kellemes ünnepeket! :P


(Ha valamiért ez a blogbejegyzés szabályt szegne kérlek szóljatok!)
12 komment
2011 december
23:31 Chuck Norris - agymenéseim
Ki ne gondolt volna már rá... híre és a rá épülő anekdoták mára már messze megelőzték pofonjainak súlyát.

Kicsit későn bár, de én is beállnék a sorba néhány saját "csattanóval". :)



TEHÁT:

-Chuck Norris nem vezeti az áramot....viszont vezet minden mást. Pl.: Tengeralattjárót, Szputnyikot, Tankhajót.

-Chuck Norris egyszer megitta az Atlanti-Óceán 1/8-át.....aztán elment Wc-re és .....Sárga-tenger.

-Chuck Norris egyszer elsózta a steaket...na jó lehet kétszer.

-Chuck Norris csak azért nem tűnt fel egy képregényben sem, mert a szuperhősök hétköznapinak tűnnének jelleme mellett.

-Chuck Norris már azelőtt regisztrált a Facebook-on, mint ahogyan az elindult volna....első ismerősnek Zuckerberget jelölte meg.

-Chuck Norris mindenkit ismer... akit nem, az nem létezik.

-Chuck Norris nem erőlteti a poént... Chuck Norris-t nem kell erőltetni.

mára ennyi az agymenésből. :D







4 komment
2011 december
22:18 Egy gondolat.
Egy gondolat.

Van, hogy egy pillanatra megértjük a világ működését és a jelen befogad minket teljes valóságával. Nyers erejével szakítja meg elménket a tudat, hogy létünk céltalan.

...- Én rendszerint ekkor érzem magam a legkisebbnek, s legjelentéktelenebbnek. Ugyanakkor a legfontosabbnak az tűnik, hogy megőrizzem e pillanat nagyságát és tisztán lássam a körülöttem "élő" dolgokat.

.......................................................by Űrdongó. :)




4 komment
Összesen: 48 [1-10]
1 | 2 | 3 | 4 | 5
Űrdongó
Játszani tudni kell. :)
Ezeken a platformokon játszom
Xbox
Xbox 360
Nintendo DS
PC
Kedvenc játék-műfajaim
Akció, Kaland, FPS, Online FPS, Verseny, Szerepjáték, Szimulator, Stratégia
Hobbijaim, szabadidőmben ezt teszem
Játék mindenhol, Játék interneten, Társasjáték, Kisállatok bosszantása, Játék zsebkonzolon, Passziánsz / aknakereső, DVD, Könyvek, Írás, Mozi , Billiárd, Nyilvános megszégyenülés, Programozás, Email, Letöltés, Chat, Hacking, Internetes magazinok, Internetes szex, NASA weboldal feltörése, Esőben sétálás, Cserepadon ülés, Hóember építés, Napozás, Görnyedt ülés, Fat body building
Barátok, ismerősök
okornyalbaro
(offline)
Sz1V4Rka
(offline)
Svitzh
(offline)
XBOX Live