Kinect...kinect...
Úgy gondolom (és mivel rég nem voltam itt) val.szeg elkerülte a figyelmemet, azért bemásolom ezt az érdekességet, hátha.
Úgy gondolom (és mivel rég nem voltam itt) val.szeg elkerülte a figyelmemet, azért bemásolom ezt az érdekességet, hátha.
És íme elérkeztünk a három dobogóshoz, ami 5. Miért is? Csupán azért, mert a harmadik és az első helyen is a holtverseny mellett döntöttem. -mert megtehetem:)-
Sziasztok ismét. Úgy tűnik mára végeztem a napi teendőimmel, így fojtatom a 10 legkedveltebb filmzeném bemutatását.
Nem tartom magam egy filmrajongónak, de ha valamire kíváncsi vagyok, azt megnézem. Ellenben a filmzenékért odavagyok. Mindegy milyen kategóriába tartozik a mozi, ha a zenéje vagy annak akár egy traktusa megfog, akkor az menthetetlenül a martalékommá válik.
...mivel rosszabbul jártam mint 4 éve, fáradtabb vagyok mint 4 éve, és jobban szarok az egészre mint 4 éve, úgy döntöttem, csakazértis mással töltöm az időmet, mintsem azzal, hogy latolgassam az esélyeimet, túlélem-e a következő 4 évet. Misem jobb erre a célra, mint egy buli.
A minap kaptam egy e-mailt, benne egy-két fotóval, melyek lehet, hogy már régiek, nekem mégis meglepetést okoztak.
Rövid leszek (ismét) mert hulla fáradt vagyok.
Bár ilyen kis dolgokból nem igazán szoktak blogot írni, számomra ez mégis mérföldkőnek számít.
Nos, a film megtekintése után rengeteg gondolat cikázott a fejemben, melyeket meg sem próbálok leírni, mert úgy is lehetetlen volna. Olyan ez az egész, mintha egy tarka réten állva, a megzavart felreppenő pillangók milliói közül, mindig csak egy bizonyos lepkét kellene elkapnom, amely a pillanat letelte után már lehetetlennek tűnhet, amennyiben elsőre nem sikerül.
Mindenhol jó, de legolcsóbb otthon... Egy perc hosszúságát az határozza meg, hogy a WC ajtó melyik oldalán állsz, pláne igaz ez akkor, ha részt veszel a karácsonyi bevásárlásnak titulált ámokfutásban, melyet a párod ró reád büntetés szempontjából.
Lassan de biztosan mindenki kiöregszik egyszer, s mint olyankor a kiöregedett emberek általában tenni szokták, elgondolkodnak. Magam is egyre jobban úgy érzem, hogy nem való már nekem ez a világ, mégis húz magával. Elgondolkodtam azon, mit tehetnék azért, hogy bármilyen formában, de megőrizzem, sőt, tovább adjam e csodás hobbi varázsát az utókornak és megmutathasam mi is volt az én koromban a videojáték lényege, eszenciája. Nincs egzisztenciám és tőkém ahhoz, hogy véghez vihessem azt, amit szeretnék, nem olyan helyre születtem, de talán jobb is így. Mindíg meg kell ragadni az adott szituációnak megfelelő és elérhető célt, amely lehet, hogy nem lesz világmegváltó, de mégis esélyt ad egy jó dolog eléréséhhez
A Pyarron szerinti 3690. esztendőben, a Taba El Ibarában küszöbön áll a Manifesztációs háború. Amhe Ramun, a már-már elfeledett Ammund isten újra testet ölt, hogy sarka alá hajtsa a délvidék, majd egész Ynev népeit. Kránnak és Pyarronnak a két ősi ellenségnek most szövetkezniük kell a közös érdekek szerint, azonban ezt megelőzően még saját harcukat is meg kell vívniuk...
A főnök nyaral, a titkárnő színtén... a kollégák dettó, engem pedig megbíztak a cég vezetésével 2 hétre:( Amúgy sem tudom hol áll a fejszerzeményem, annyi volt mostanában a meló, hogy Mo. piaci és gazdasági kiadásait fedezni tudnám vele, és ennek tetejében legyek én az egyszemélyes manufaktúra. Mit tehet ilyenkor az ember? Volna pár ötletem ha...
...azok a rfánya részletek... A Haló széria 3. elemének grafikai mivoltát számtalan dicsőítő és kritikus jellemzés kísérte. Ehhez a csekély bejegyzéshez egy nemrégiben olvasott "kricsmi" hsz adott ihletet.
Számomra a zene ott kezdődik, ahol az ember megírja, megkomponálja és nem utolsósorban eljátsza azt.
A munkámat illetően lelkesen túrtam a Net labirintusának virtuális földjét, mikor az egyik kiforgatott földkupac alatt megpillantottam egy rég nem hallott kedvencem lemezének borítóját.
Amikor megvettem a játékot, álmomban nem gondoltam, hogy a vele töltött idő nagy hányadát nem is a versenyzés fogja kitenni, hanem a layerek nyújtotta lehetőségek és a kreatív hajlamom kifogyhatatlan tárháza
Vannak dolgok melyek viccesek, mint ez pl.: - Doktor úr, nekem ott alul...mindig bélyegek potyognak kifelé. Mire az orvos: De hát az nem lehet, vetkozzön le, hogy alaposabban megnézhessem. Megvizsgálja, egyszer csak elkezd röhögni, és azt mondja: - Drága hölgyem, ezek nem bélyegek, ezek a matricák a banánról... és vannak amelyek cseppet sem azok de a végén mégis nevetőgörcsben törünk ki
Számos szakértő vallja, semmi akadálya annak, hogy az éteren keresztül terjedő világháló sebessége, elérje a hagyományos (analóg) úton terjedő szélessávú szolgáltatások adta sebességet. Miért nem, vagy csak kompromisszumokkal megoldható a konzolok Live-hoz való csatlakoztatása, mobilnet esetében?
Sokan azt mondják -és valljuk be joggal-, van még potenciál a jelen generációban, sőt! De lesz e időnk arra, hogy az őrület, a technikai fejlődés eszeveszett üteme mellett megússzuk az idő előtti váltást, s ha nem, milyen is lesz a jövő generációja, melyek lesznek az irányelvek miket követni fognak a cégek, mely frencsájzok buknak el, és melyek emelik a hall of fém tündöklő pozíciójába, éppen aktuális vagy már régi kedvenceinket.
Aki egy hétköznapinak mondható ügyből kifolyólag, azt illetően önerőből próbált eljutni egyről a kettőre, az már biztosan szembetalálta magát egy, a bürokrácia maszkjával felvértezett, mondvacsinált hatalomtól megrészegült senkiházival, aki ott és úgy tett keresztbe az el nem fogyasztott ebédjéért ért vélt vagy valós sérelmeiért, hogy arró' Kó'dútunk. Nos, számomra a tegnapi nap szintén zenész volt az ördög citeráján.