Id | 2010.02.14. | 28

The Last Kassite King of Kings

Az utolsó kasszita nagykirály, a grrrrtrrrrcbe zárt párduc, az elhamvasztott szemek tükröző játéka sír a lelkem mélyéről fel ebbe az árnyékvilágba. Megszülettem és könnyűnek találtattatok, pusztulásotok ír az árnyakon túli tükörvilág sebein, özvegyeitek siralmát elnyomja gyermekeitek halálhörgése, a párduc ragadozó fogai közül sírnak fel és nincs számukra menedék, mert egy ember kirágta magát az anyaméhből és idegenné vált egy elidegenítő világban. Az inkarnációk sorozatában sikerült elérni a magtalan fokozatot, megkerülték az inkarnáció etikáját, elpusztították Alalut, Anut, Kumarbit és Teshubot, ami maradt magányában az csak a dicstelen és embertelen Targitaosz, az első szkíta nagykirály, a sakál, a holló és az oroszlán atyja. Hasonlóan asszír testvéreikhez a szkíták is örömüket lelték a számok játékában, levágott emberfejeket számláltak írnoki precizitással, leölt ellenségeik és családtagjaik koponyájából kupát készítettek és gőzölgően friss vírt ittak belőlük, bensőségeiket kutyák elé vetették és szerződést kötöttek vírrel és sárral, vírrel és kásával, vírrel és szarral, ahogyan az meg van írva a dicstelen Kingu legyilkoltatásának történetében. Ebből született meg az új emberfaj, a káiniták fajzata akik eledelüknek tekintették a leölendő árnyékvilágban járó ábelitákat. Ennek a dicső nemzetségnek a fiai a dicsőséges Etelék, Tish-atal, Kash-Itili-ash és az összes akkád etel-lu, az összes hurrita atal. A fajtaárulók, a felfordítatlanul a világfa ágazata között alvók sorsa a túlsó világon az örök pusztulás, a halhala. I-ten a Szentírásban feldicsőítette a rasszizmust hiszen tökéletesnek nevezte meg a kerubok nemzetségét.