Kiccsidzson
Kiccsidzson | 2015.11.22.

A lábatlan leány

Van valahol távol egy különös világ ahol évente egyszer megtartják a gyűlölet ünnepét, a Szopácsonyt. Ilyenkor az emberek fát állítanak és megajándékozzák utáltjaikat mindenféle felesleges és bosszantó dologgal. Hogy miért teszik, nem tudni pontosan, valószínűleg megszokásból, de az is lehet, hogy egyszerűen csak szeretnek kibabrálni a másikkal, ha már velük is kibabrált az élet. Ilyenkor kerül bele a díszes dobozokba többek között a k*rvaanyázógép vagy a tévéelőttjárkálógép és hasonló fölösleges, ámde sok helyet elfoglaló szerkezet. De az is megteszi, ha egyszerűen odacsinálunk a szopácsonyfa alá, mi szintén bevett szokás a szegényebb néprétegeknél, kik aznap este a fát körbeállva erősen szorítják orrukat, megpróbálva az éltető levegőt bőrlégzéssel magukévá tenni, vajmi kevés sikerrel. ----------------------

Kiccsidzson | 2015.11.12.

1956

Bejöttek az oroszok! Ezt kiabálta mindenki 1956 őszén. Tudtam, hogy van valami helyzet, de a főváros messze van, hagyjanak engem békén szántani és vetni, nem érek én rá ilyesmivel foglalkozni. Aztán persze itt is megjelentek a tankok, a kis falumban. Nem is értettem, miért jöttek ide, meg hogy lehet ilyen sok tankjuk. Mindegy. - Gyere ki vagy én megyek be! - ordította egy orosz az ajtón kívülről, talán az egyetlen, aki beszélt közülük valami emberi nyelvet. Éppen zabkását ettem, mazsolával, kis dióval. Amúgy is elég fogyékony vagyok, nehezen tudok hízni, pedig a vékony paraszt nem paraszt. Erre még ez is. Így nem lehet nyugodtan enni, hogy itt ordibálnak az ember mellett. Pedig kezd jó lenni a termés, már alig páran éheznek a faluban. Én mondjuk nem, de én meg hízni nem tudok, pedig kéne kicsit. De így nem lehet. - Gyere ki, vagy kiváglak mint taknyot sz*rni!! - ordított újra az orosz, két mondást is összevonva a hatás kedvéért. A bal kezem az asztalon ökölbe szorult, de annyira, hogy tisztára elfehéredett. - NEM HALLOD??!! Hallottam. Az öklöm már csak akkora, mint egy dió, úgy szorítom. És a feszültség bennem egyre nő. Mikor belépett a házamba és odajött mellém, még elkerülhette volna a bajt. Még visszakozhatott volna. Csak békén kellett volna hagynia. E helyett felborította az asztalt. A zabkása kiömlött a padlóra. És ekkor durrant el az agyam. Dió méretű öklömmel állcsúcson vágtam, valószínűleg el is törtem neki. Azonnal összeesett. Utána kimentem az udvarra, majd az utcára és az ott álló tank mellé léptem. Nem lőttek rám a benne ülők, éppen más felé néztek. A tömeget a túloldalon, a géppuska és a lövegtorony csöve is feléjük volt fordítva. Megmarkoltam a lánctalpat, hogy felborítsam az egész járművet, úgy ahogy van. De csak a sárba süppedtem bele. Köves út kéne már. Nem baj. Kimásztam a sárból és egy határozott mozdulattal lerántottam a lánctalpat. Er

Kiccsidzson | 2015.11.05. | 4

Sárgabarack vs. Őszibarack

Vettem a nyáron a piacon pár sárgabarackot és pár őszibarackot. Persze, mehet egy zacskóba, ne szennyezzük a környezetet feleslegesen. Betettem őket a csomagtartóba, külön kis rekeszbe, kipárnázva, hogy ne sérüljenek. Mikor hazaértem és elővettem őket, azt láttam, hogy mindegyik gyümölcs tele van nyomódásokkal. Értetlenkedve néztem. Vajon mi történhetett? ---------------------------

Kiccsidzson | 2015.11.02.

Killzone 2 - veterán fokozat - végső bosszfájt - második csekpont

- Cápa!! CÁÁÁPAAA!!! - hangzott a kiáltás, és a fürdőzők tömege pánikszerűen úszott és rohant ki a vízből, mit sem törődve a hátrahagyott szörfdeszkákkal és matracokkal. Pedig csak egy lájk úszkált a part menti sekély vizekben, aki csak a tetszését akarta kifejezni. Valószínűleg a vízből kiálló hüvelykujjat nézték az emberek cápauszonynak. Néha hajlamosak vagyunk akkor is pánikba esni és eszünket veszteni amikor nagyon nem kellene. --------------------------------------

Kiccsidzson | 2015.11.01.

Az alkalmazkodógép

Durva ember járkált fel s alá a garzonlakásban, alkoholtól bűzösen, borotválatlanul, kilógó fenékkel és koszos körmökkel. Feketés-szürkés acéldoboz követte minden mozdulatát, szinte utánozta. Amennyire csak lehetett alkalmazkodott hozzá. A férfi a céltalan járkálást megunva megállt a tv előtt, a kilógó fenék elhasznált bőrfotelbe süppedt. Az alkalmazkodógép azonnal a szerves lábak alá sietett, még mielőtt azok a földet érhették volna. Gépkarok nyitottak fel egy alkoholtartalmú italt, s nyújtották át a szerves gazdának. Jó ideje szolgálta már, kitapasztalta a szokásait, alkalmazkodott hozzá. És bár csak gép volt, a maga módján kedvelte is. Ahogy minden eddigi gazdáját. Ez a mostani ritkán bántotta, és csak nagy ritkán rúgott bele erősen, alig párral több horpadást szerzett itt, ebben az emeleti garzonlakásban. Az előző gazdája sokat ütötte, rugdosta. Egyszer még meg is karcolta valami éles eszközzel, minden ésszerű ok nélkül. Itt azért sokkal jobb. És bár horpadásokkal volt tele, de itt ott még az eredeti festése is látszott, aminek örült, és a márkajelzése az előlapján még szinte sérülésmentes volt. Erre igazán büszke volt. Ha nagyon akarnak, tudnak egyes, másfajta gépek még nagyon minőségi és strapabíró márkajelzést is gyártani.

Kiccsidzson | 2015.10.30. | 5

Soha nem halsz meg

Megyek be a kórházba, valamikor idén nyáron, megyek fel a g*cisekhez (mikrobiológia), fel az emeltre , kérem az edényt, amibe verjem. Mutatja, ilyen matrjoska módra szétszedi, közepéből kisebb, gyűszűnyi edény kerül elő. Nem lesz pici ez? Ebbe beletalálni? Mondta a dokinő, hogy ha lehet kérjem a nagyobbat. Adja a nagyobbat, ez már jó lesz, jó nagy szája van az edénynek. Oké. Kérdezik, kiveri itt, vagy hazaviszi? ? Két órán belül vissza kell hozni, két óránál öregebb mintát nem vizsgálnak. Ok, akkor inkább itt. ? (most ők néznek értetlenül, hogy mire várok még?) ? (menjek be a klotyóba, azt annyi?) ?? (két nézés a válasz, az idősebb az "ez nem amerika b*szod, oldd meg magad", a fiatalabb "tölts le egy pornót b*szod, ingyen wifi van a kórházban" nézéssel válaszol) Nem tudják, de elvből nincs okostelefonom, és remélem sokáig még nem is lesz. Na mindegy, húzok a wc-be, elintézem, mintát visszaviszem. Egyéb vizsgálatokra is várok, vér, vizelet, ultrahang, anyámkínja, még a félcsőbe is beugrok szusszanni (CT), körülöttem zúg a nagy csapágy, én benne, márkája philips, talán nem nyír ki. Kontrasztanyag fénysebességgel az ereimbe, felmelegszem, megnyugszom. Épphogy el nem alszom. ------------------------------

Kiccsidzson | 2015.10.26. | 2

Fájlok a pendrájvon

Csak a látszat számít, csak amit kifelé mutatsz, a többi nem érdekes. Csak az számít, mások mit hisznek rólad. Hogy milyen vagy valójában az nem számít, elsikkad, megszűnik lenni, feloldódik a kollektív semmiben. Nincs már többé egyén, csak a massza van, és benne a massza része, te. Túl sok az összefonódás, az egymásra hatás, lehetetlen egyéniségnek lenni, ez már nem az a világ ami régen volt. Senkik vannak már csak, a valakik rég meghaltak. Akik kiemelkednek ők is látszatok csupán, bábok, saját akaratuk alig van, semmivel sem több mint neked vagy nekem. Bábok, tehát feltételezhető, hogy valaki mozgatja őket, de nem. A massza mozgatja mindet, nem pedig nem létező egyéniségek. Ahogy te is, úgy én is a massza része vagyok. Próbálok helyezkedni, hol ide, hol oda, hol ki a szélre, hol középre. De középen vannak a legtöbben. Ott egymásba érünk, más testén kell keresztülhúznom magam, hogy odaérjek. De nem tudom, hol a közép, csak sejthetem. Ahol a legtöbben vannak. És ott látszom legkevésbé. El innen. Húzom magam kifelé onnan, keresztül a testeken, a massza körbefog, test szorosan a testhez. Nagyon szorosan. Mintha épp megszületnék. Újra és újra. Mondanám, hogy kifelé ritkább, hogy csökken a nyomás, de csak kicsit. A szélre érek, kezemet kinyújtom, az ismeretlenbe, lázadok, menekülni próbálok. Nyomom kifelé a burkot, mi összetartja a masszát, de nem enged, vagy csak nagyon kevéssé. Tágítom a teret, próbálom, próbálok más lenni, próbálok kitörni, de nehéz.

Kiccsidzson | 2015.10.25. | 6

Fehér Fagy

Jack mind közelebb hajolva nézett bele a falon lógó tükörbe. Bal szeme alsó héját húzta mind lejjebb és lejjebb, azt a kettétört hajszálat keresve ami nem olyan rég ment bele a szemébe. Attól félt, hogy az a törött hajszál beleáll az agyába és meghal. Nem tudta, mennyire zár jól az emberi fej a szemgolyó és a szemüreg között, de nem is akarta megtudni, főleg nem így, és főleg nem akart ilyen bagatel módon meghalni, hogy egy kettétört hajszál legyen a gyilkosa. De nem találta. Talán kipislogta és már csak fantomfájdalmai voltak. Nyár volt, augusztus huszonharmadika. Jack magára kapta lyuggatott télikabátját (három centis lyukak voltak rajta, jó sok, így nyáron is lehetett hordani) és kiment a szabadba. Odakinn öklömnyi pelyhekben esett a hó. Ilyet se látott még, hiszen nyár volt. Az is percekbe tellett neki, míg a hólapátig elküzdötte magát a térdigérőben. Furcsa volt ez a hó. Még a tenyerében sem olvadt el. A földön meg mégannyira sem, pedig a szakadó hóesés ellenére szikrázóan sütött a nap. Azt beszélik, valami alulról hűti a sok fehéret, az táplálja. Az nem engedi olvadni. És ez már így megy tavasz óta. Kihűlt a világ, bázz, mi lesz így velünk. Gondolta. Mivel ennyi baromságot csak összeálmodni lehet, Jack annak rendje és módja szerint fel is ébredt. Csengőszóra. Ki lehet az az istentelen, aki vasárnap (vagy a franc tudja milyen nap van) hajnalban így nyomja a csengőt - gondolta Jack, majd ki is mondta. - Anyád! - hangzott a válasz. - A te anyád! - mondta Jack és elbotorkált az ajtóig. - Nem Jacky, tényleg az anyád vagyok. Beengedsz végre? - Á, szia anya - mondta gépiesen Jacky. Puszi jobbról, puszi balról, mutter be. Pár rövid mondat után leültek a tv elé, kedvenc robotos sorozatukat nézni. Mintha oda vonzotta volna őket valami. ---------------------------

Kiccsidzson | 2012.08.26. | 12

A nagy OFF

A pincér letette a tányért az asztalra. Az étel enyhén szólva nem nézett ki jól, bár ez nagyon enyhe megfogalmazás. Az étel igazából undorítóan nézett ki. - Ez mi? - kérdezte a pocakos hölgy enyhe héliumhangon, mivel a tányérról eredő bűz miatt az orrát volt kénytelen befogni. - Bécsi libaf*s. - Tessék!? - Megitattuk a libát almalével, majd még itattunk rá meleg vizet. Erre a liba besz*rt. Nem sokkal később egy kismama rohant ki az étteremből, eléggé feldúlva. Feldúltságánál talán csak felháborodása lehetett nagyobb. Amúgy sem volt valami jó napja. És még ez is.. Ahogy a sarokhoz ért, valaki hirtelen hasba rúgta. De nem kívülről, hanem belülről. Jótékonyan a pocakjára tette a kezét. Már nagyon ki akar jönni, gondolta mosolyogva. És hirtelen jó kedve lett. A semmiből, egy apró rúgástól. Ahogy az már a kismamáknál lenni szokott. --------------------

Kiccsidzson | 2012.06.08. | 23

Sz*rvers

Sz*rvers Van valahol távol egy különös világ Hol sz*rból vannak az emberek és sz*rból a fák Sz*rból vannak a rétek és sz*rból a hegyek Sz*rerdőben sz*rmederben sz*rpatak csörgedez Sz*rnövénynek sz*rtermését szedi le a sz*rparaszt Sz*rőz hallja, menten riad, megzördül a sz*rharaszt Távolabb a sz*rfarkasok és az öreg sz*rmedve Barlangjába visszatolat sz*rárnyékát kémlelve Erdőszéli sz*rligetet sz*raszfaltút keresztez Kátyújába a sz*rmunkás kisebb kupac sz*rt helyez Sz*rvárosba fut a sz*rút, sz*remberek tapossák Sz*rzebrák és sz*rlámpák közt kopognak a sz*rcsizmák Sz*reső hull sz*rernyőkre, bokáig ér már a sz*r Sz*rvárosnak sz*rfőterén mit a politiksz ural A politiksz sz*rszájából sugárban dől már a sz*r Sz*rválasztó megkajálja hisz a kedvence a sz*r Színpad mellett szimpatizáns sz*rpitével kalapol Sz*rszínpadon sz*rdemjének szerint sz*rból van a Hold Sz*rközönség extázisban veri össze sz*rkezét Fröcsög a sz*r, fröcsög a sz*r, fröcsög a sz*r szerteszét Sz*rszerető sz*rszájából elhangoznak sz*rszavak Sz*rcsókot ad szerettére a fenn említett sz*rajak Sz*rgémerek sz*rgémeket sz*rkonzolba pakolnak Sz*rkontrollert markolászva teli szájjal sz*roznak Jó időben sz*rsugarak barnítják az arcokat Nem is csoda, jó ideje már csak sz*rból van a Nap Sz*rból van a galaxis is s*gglyukkal a közepén Nagy sz*r ez az egész minden. Kivéve csak te meg én.

Kiccsidzson | 2011.10.23. | 11

Angyalpók

A szakadék peremén megébred a cserje. Lenéz, majd hátrahőköl. - Hű b*zmeg, majdnem beleszédültem... Ja, 'isze növény vagyok.. -------------------

Kiccsidzson | 2011.09.18. | 10

Szomkivan őrnagy

[Tegnap egész éjjel zörögtek a kutyák, nem hagytak aludni. Csak zajongtak és zajongtak, valamiért nem tudták befogni a szájukat. Talán egy csavar kilazulhatott az alsó állkapcsukban és ezért nem tudták rendesen bezárni. Pedig egész éjjel próbálkoztak vele. Így hát felkeltem, és írtam egy blogot a világ legnagyobb hülyéjéről] Hosszú, tömött sorban állnak a hülyék, feszülten várják, ki lesz közűlük a győztes, a világ legnagyobb hülyéje. Mind győzni akar, de csak egyikük nyerheti el a megtisztelő címet. A 175 centiméter alattiakat a szervezők automatikusan kitessékelik a sorból és hazazavarják őket. Amazok ezt sértődötten veszik tudomásul, létező vagy nem létező bajszuk alatt rövid mondatokat mormolva ("..aszittük súlyra megy.."). A sor egy arénába fut, hol a bejutott hülyék szétválnak. Mutatványaikkal kell, hogy elkápráztassák az ítélőket, kik vagy továbbengedik, vagy hazatessékelik őket.

Kiccsidzson | 2011.09.13. | 14

Az EDGE

(avagy üssünk egyet a nyugaton is) A csupa üveg irodaház 99. emeletén - közvetlenül az EDGE felirat alatt - Mr. Smissz leült a főszerkesztővel szemben a hatalmas mahagóni íróasztal elé. - Mondja csak Mr. Szmissz, ez mi? - kérdi a főszerkesztő, egy laptop képernyőjét fordítva Szmissz arca felé. - A cikkem, főszerkesztő úr. - Értem.. - válaszolta amaz, majd átnyúlt az asztal fölött, két kézzel megragadta Mr. Szmissz fejét, és maga felé húzva háromszor a laptop billentyűzetébe verte. A laptop kicsit szikzázott, majd vinnyogott. Mr. Szmissz nem kevésbé, bár ő szikrázni nem volt képes, viszont meglepetésében köpni nyelni sem tudott. A főszerkesztő kihúzta a fiókját, és átnyújtott egy papírzsebkendőt beosztottjának: - Törölje meg az orrát. Csupa vér. Szmissz félve elvette a zsebkendőt, és engedelmeskedett.

Kiccsidzson | 2011.02.25. | 6

Frenk

- Szevasz Frenk! Frenk körbenézett, de nem látott senkit. Biztos nem is neki szóltak, a "Frenk" eléggé általános név. - Hahó! Itt vagyok! Lefelé nézzél, az isten áldjon meg! És valóban. Ott állt előtte rég nem látott barátja 30 centiméter magas mivoltában. - Szia Dzsó! Hát mi van veled..? ...lekicsinyíttetted magad? - Kérdezte Frenk kissé meglepődve. És át is ölelte volna rég nem látott barátját, de inkább nem tette. Nem akart neki sérülést okozni. - Aha le. És sokkal jobb így. Sokkal jobban érzem magam. Sokkal jobb lett az életem. - És nem fájt mikor csinálták..? - Persze hogy nem. Szakemberek csinálják, ez manapság már rutineljárás. - ... és az asszony? - Őt is. Meg a gyerekeket is. Az egész családot liliputiztattuk. Még a kutyát is. Sokkal jobb így. Sokkal magasabb az életszínvonalunk, mint volt. Sokkal kevesebbet kell élelmiszerre költenünk, sokkal jobb lakásban lakunk. És nézd meg ezt a kocsit, öregem! - mondta Dzsó, és rámutatott a járda mellett parkoló, mindössze méter hosszúságú tűzpiros Ferrarira. - Én meg azt hittem, hogy valami játék.. - Tudod mennyi a fogyasztása? Száz kilómétert elmegyek vele fél liter benzinnel! De nem is tartalak fel, hisz nekem is mennem kell, most alakítják át a munkahelyemet. Na szevasz! - szólt Dzsó új, vékony héliumhangján (pedig azelőtt mély baritonja volt), majd felsőbbrendűen megveregette Frenk bokáját, és még hozzátette: - Ez a jövő, Frenk! Azzal beszállt vadonatúj mini Ferrarijába, s valami éktelenül magas motorhanggal elviharzott. ----

Kiccsidzson | 2011.02.14. | 9

Valentín napi blog

Te. Na. hallottam egy viccet. Mondjad. De nem jó. Nem baj, mondjad.

Kiccsidzson | 2011.02.06. | 8

A köhögőgép

Hát ez nem lehet igaz, bázz. Ez a sz*r már két órája csinálja. Már két órája kerpál itt nekem. Azóta, mióta ide beállították és bekapcsolták. Mi a f*szomnak kellett ezt egyáltalán idehozni? Mi értelme van ennek? És mi a sz*rért nem lehet kikapcsolni? Megáll az ember esze. Legalább lehetne lehalkítani, vagy valami. Így nem lehet nyugodtan dolgozni!! Miért nem inkább egy kávéautómatát hoztatok?? Komolyan mondom, ez egy agyrém! És miért csak ezt a száraz köhögést tudja?? Hogy fulladna meg a kitalálójával együtt!! A F*SZOMAT ELDOBOM B*ZMEG, HA NEM HAGYJA ABBA!! IDE NE HOZZATOK TÖBBET!!!!! IDE NE HOZZÁTOK, MERT KIB*SZKODOM AZ ABLAKON AZ ÖSSZESET, HA MÉG EGYET IDEHOZTOK!!! KOMOLYAN BESZÉLEK!!!!! -----------------

Kiccsidzson | 2011.01.13. | 14

Mind az ezer autó

Nem vagyok egy izgulós típus. Nem nagyon szoktam aggódni. Nem nagyon szeretek ugrálni sem. Inkább nyugodt típus vagyok. Általában fát lehet vágni a hátamon, és ágyút lehet elsütni mellettem. Nem ráz meg. Ha puskával lőnek rám, akkor sem kezdek el ugrálni. Nyugodtan ott maradok fekve. Szóval a különböző dolgok nem nagyon tudnak meghatni.

Kiccsidzson | 2010.11.28. | 23

Gran Turismo 5 teszt

Közeledik a Karácsony és ennek globalizált velejárója: megjelennek az egymással versengő szórólapok, melyek táncba hívnak minket, a következő varázsszavakkal: "Leárazás!" "50%-os kedvezménnyel MINDEN!" "Árvihar, mi mindet elsöpör! Csökkentettük az árakat!" "Ársokk! Szívinfarktust előidéző, hiperalacsony árak!" "Árzabáló akcióba lép! Minden, szinte ingyen!" "Árfűrész újra lecsap! Halál az árakra! Olcsón mindent!" "Árholokauszt! Mi gázkamrába küldtük a magas árakat!" A hatás nem marad el, az emberek elkezdenek vásárolni. Szép is ez. Csak az a nem szép, hogy az emberek rosszkedvűen, őrült módjára, sokszor egymáson átgázolva, a másikat halálra taposva teszik ezt. ----

Kiccsidzson | 2010.11.17. | 13

A baldahinvető

Greg és Májk nyugodtan várakozott az étterem egyik ablak melletti asztalánál. Várták, hogy a pincérnő kihozza amit rendeltek. Mindketten a kedvencüket kérték: Albert kekszes kenyeret. Nagyon szép volt ez a reggel. Ugyanolyan szép, mint mostanában minden reggel. Gyanúsan szép napok követték egymást. Ideje már, hogy valami történjen. Csak az Albert kekszes kenyeret el ne rontsák. Greg felemelt egy banánt az előtte lévő gyümölcsös tálról. Szép kanyarbanán volt, pontos ívben meghajlítva. Greg rátette a gyümölcsöt a kör alakú tálca szélére. Pont illett rá. A két ív tökéletesen egyezett, a banán együtt hajlott a tálca peremével. Greg elbambult. Száját szavak feszítették széjjel, s mondatokká összeállva, láthatatlan kolbászként hagyták el azt: - Nézd, hogy tűri. Pedig biztosan vágja a tálca éles pereme. De meg se mozdul. Fakírbanán. Májk már épp szólt volna, de az érkező pincérnő félbeszakította a meg sem kezdett monológját: - Már itt is vagyok, parancsoljanak! - mondta, s letette a két szelet margarinnal megkent kenyeret, melyeken szalámi helyett Albert keksz karikák voltak. - Jó étvágyat! - szólt a pincérnő, s odébbállt. - Köszönjük! Májk éppen harapott volna bele az ételébe, mikor furcsa zajra lett figyelmes. - Nézd! - mondta Májk a társának, s az üvegen keresztül az utca túloldalán lévő bank épületére mutatott.

Kiccsidzson | 2010.11.15. | 5

Nehézblog és sztárblog

- Te. - Na. - Ez a házasság elég durva dolog. - Miért? - Mer érted, ott van az asszony, fitt, fiatalos, meg minden. De csak az esküvő előtt! Utána már nem. - Mert? - Mer utána már nyeregben érzik magukat. Elhagyják magukat érted, már nem adnak magukra utána. Meg van fogva a faszi, oszt kész. - ? - Úgy van ez, hogy az asszony utána megpuffad. Hirtelem kétszáz kilós lesz érted. Esküvő előtt még karcsú mint a nádszál, utána meg azt sem tudod hirtelen, hogy áll e vagy fekszik, mer széle hossza egy. Mer elhagyják magukat. - Na ne mondd már.. - De. És nagyon hirtelen következik be ez a dolog. Tudod, hogy működnek azok a spéci sűrített levegős, maguktól felfúvódó gumicsónakok? Ilyen csöpp kis valamik azok a csónakok, de csak míg meg nem rántod a szelepet: utána secperc alatt felfúvódnak, mert a sűrített levegő felfújja őket. Hát kábé ez a helyzet a feleséggel is. Ahogy kimondod az "igen"-t, rögvest felfúvódnak. Ott előtted meg a pap előtt. Komolyan. Mintha ezzel a szóval kirántanád a szelepet. Meg mert már utána elhagyják magukat, mert már nem számít semmi, mer a faszi már meg van fogva. - Kicsit eltúlzod a dolgot. - Nem túlzom el. Meg utána - mármint az "igen" után - már csak a fotelban akarnak ülni a tévé előtt. Nem akarnak már menni sehova. Mert elhagyják magukat, és egyre csak duzzadnak. Ha szerencséd van, még időben ki tudsz futni a házból, mielőtt a Massza téged is elnyel. És akkor odakinn, mikor nézed, ahogy a megduzzadt feleséged elkezd beletüremkedni minden egyes ajtó és ablaknyílásba egyszerre(!), és látod, hogyan repeszti szét a házadat, akkor majd elgondolkodsz, hogy talán mégsem kellett volna olyan elhamarkodottan kimondani azt az igent. - Szerintem meg túl sok Akirát néztél, hallod. ------------

Kiccsidzson | 2010.10.27. | 30

A Féreggémer

A féreggémer általában oduban érzi jól magát, kezében kedvenc fegyverével: a sörétes puskával. Bár jobban örülne egy olyan puskának ami 180 fokban terít, de mint tudjuk, olyan nincsen, így hát meg kell elégednie egy hagyományossal (nem is beszélve a körkörös hatósugarú, 360 fokban halált osztó shotgunról, bár ez már féreggémer mivoltát veszélyeztetné). A féreggémert lehetetlen hátba támadni. Hisz éppen ezért féreggémer. Betolat az odvába, ami hátulról védett, s amit az ellen csak szemből közelíthet, belerohanva a kitartott fegyverbe, ahogy spártai gyermek dárdájába a világító szemű óriásfarkas hűvös téli éjszakákon.

Kiccsidzson | 2010.10.20. | 4

A level 33-as ember

A level 33-as ember mostanában ps2-őn viszi az ipart. Shadow Hearts-ezik és Killzónozik (hardon!) és mérgelődik: "..hát ez nem igaz, hogy sehol egy ivólé bakker. Az energiám meg a béka segge alatt, de ilyenkor sehol egy helgast ivólé, bakker. Ha meg tele az energiám, akkor meg minden rühös helgánból kettesével esik ki az eü csomag. Akkor bezzeg van ivólé dögivel. Jobbra nézek ott is táp. Balra nézek ott is táp. Olyankor bezzeg az egész játéktér EGY K*RVANAGY TÁPTENGER!!" ----

Kiccsidzson | 2010.09.29. | 4

Ének az esőben

Kinézek a szélvédőn. Lesem, hogy nem statikus e az égbolt. Mert ha nem, az alapból plusz két pont. Nem az, szépen meg van rajzolva minden. A sötét, esővel teli fellegek csak úgy száguldanak, mintha húznák őket. Mintha egy felgyorsított filmben lennék. Hát gyorsulok én is. Rálépek a gázra, miközben elered az eső. Még jobban gyorsítok, hátha így a cseppeket már a motorháztetőn meg tudom pattintani, és nem kell az ablaktörlőt nyektetnem. De kell. Az esőcsepp nem szarvas. A szarvas - az esőcseppel ellentétben - ugyanis pattintható. Ha éjszaka kivágódik az ember elé, rá kell gyorsítani, és akkor nem a szélvédőt zúzza be, hanem a motorháztetőn megpattanva felpattan az égbe. De az esőcsepp nem szarvas, így felhúzom a kart. Egyes fokozat, az ablaktörlő komótosan - mintha csak egy zsömlét kenne - egyenletesen elkeni az esőcseppeket az üvegen. ----

Kiccsidzson | 2010.09.09. | 3

Ponyvaregényblog

Bizonyára mindenki emlékszik a Ponyvaregény azon jelenetére, mikor is a két nehézsúlyú bűnözőt (Vincent Vegát és Jules Winnfieldet) a kis pitiáner tolvaj körbelövi egy hatalmas kéziágyúval. Az összes lövés mellémegy, a golyók még csak sebet sem ejtenek a nagyfiúkon. Ez a körbelövés időnként megeshetik bármely férfiemberrel is, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor a kéziágyú a saját bréje, a két gengszter pedig a vécécsésze. Mert ugye ha az ember éjszaka kibotorkál vizelni - és esetleg még másnapos is - előfordulhat, hogy összehugyoz mindent, vécédeszkát, vécékefét, a sarkot a klotyó mögött, de a kerámiába oda aztán nem megy egy csepp sem. És másnap jön a fehérnép ordibálva, hogy megint mi van itt, hát nem igaz, hogy nem lehet beletalálni abba a sz*ros retyóba. Persze hogy is tudhatná ő, mint egyszerű halandó, hogy azt a férfiasságot nem olyan könnyű ám kezelni. Mert van az úgy néha, hogy a ceruza végén a kucsma nem úgy állapodik meg, ahogy az a nagy könyvben írva vagyon, és ekkor előfordulhat az a szégyen, hogy az emberfia miközben a csésze közepére céloz és lő, aközben egy másik, rejtett sugárral összehugyozza a saját lábát. De van olyan is, mikor úgy buzog a dolog, mintha nem is egy pontból jönne a "nedű", hanem kábé úgy, mintha egy öntözőkanna öntözőrózsája lenne a szerszám helyén. Aztán, hogy fokozzuk a dolgot, néha nem is ceruza az a zeruza, hanem inkább furulya, mert szinte olyan, mintha oldalt is ki lenne böködve, széjjel lenne lyuggatva, és az ember akárhogyan is próbálkozik, nem tudja száraz kézzel megúszni a dolgot. (mondjuk az utóbbi kettőnél alapvatő követelmény, hogy a delikvens jól be legyen b*szva) Szóval az élet néha nehézségekkel és kellemetlenségekkel is jár. Persze megtehetné az ember, hogy ülve csinálja még a kis dolgát is, de az legalább annyira ciki lenne, mint azon hímkutya esete, ki még egy éves korában is leguggolv

Kiccsidzson | 2010.09.07. | 9

Avatar - filmelemző blog

(Hagyjuk most a művészfilmeket és az elvont dolgokat, mint pl a Duna tv által (jó)pár hete vetített Vakmurájt (Zatoichi), és beszéljünk csak a nagyközönségnek szóló ámerikaki alkotásokról. Elvégre lélekben mind amerikaiak vagyunk, akárhogy tagadjuk.) ---- Az első igazi filmélményem a Jedi visszatér volt. Nagyon pici voltam még, lehettem vagy 8-9 éves. Nem is igazi moziban láttam, csak egy kis kultúrház vetítőtermében, ami persze nem vetítőterem volt, csak hetente kétszer azzá avanzsált. Úgyhogy ez nem igazi moziélmény volt, de mégis ott kezdődött minden. Ha "nagygépes" moziélményről kellene beszámolnom, akkor az a Robotzsaru c. film lenne. Az első részről van szó természetesen, hisz mikor láttam (talán '88-ban?) még nem is volt több rész belőle (és bár ne is lett volna több). Lépegető robot meg minden, én meg este nem tudtam aludni, úgy megrázott a dolog, féltem is, mikor lépeget be hozzám, emeli fel a takarómat mi alatt rejtőzöm, és szól rám: "FEGYVERT ELDOBNI!" Aztán jött a Terminator 2 mozi, a film, mit nem tudtam elégszer megnézni, annyira odavoltam érte. Mozi előtt olvastam el könyvben, persze ponyva, de kit érdekel, és mozi alatt okítottam társnőmet, kivel együtt néztem ama Cameron alkotást, hogy most ez és ez fog történni, és ne félj, mert ugyan Svarci elolvad a film végén, de addig jó lesz, nem gyilkol le senki emberfiát, mint gonosz elődje tette azt az első epizódban. Majd hosszú csend. Nem jött sokáig olyan közönségfilm, ami meg tudott volna ragadni. És féltem, hogy már nem is jön többé semmi. 14 évesen kiégtem. Pedig igazából csak töltődnöm kellett. Mert ketten is jöttek. Az egyik a Mátrix volt, majd jött A gyűrűk ura első része (és szigorúan csak az első). Meg is lepődtem nagy hirtelen, hogy ennyien vagytok jó filmek, még a végén tömegnyomor lesz 100%-os közönségfilmekből. De nem lett. Bár A sötét lovag majdnem elérte a 100%-ot nálam, de

Kiccsidzson | 2010.08.31. | 3

Túl az Óperencián

Az Óperencián túlra senki nem merészkedik, még a legbátrabbak és legvakmerőbbek sem. Mert ott már nincs semmi, csak a végtelen víz. A horizont nyílegyenessé válik, nem hajlik már együtt az óceánnal, mert ha a legcsekélyebb mértékben is meghajlana, azonnal feladná kérlelhetetlenségét. Arrafelé az égbolt szoknyája narancssárgává változik, akár egy örök naplemente, mit körkörösen kent szét az öröklét. Feljebb sötétszürke felhők takarják az eget, melyekből eső nem esik soha. A víz itt már nem hullámzik, csupán fodrozódik, de ezt is csak azért teszi, hogy jelezze, ő azért még víz. Mert az Óperencián túl nincs más, csak víz, ameddig ellát a szem, s még tovább. Ez már maga a végtelen. Talán szigeteket is körülölel ez az irdatlan víztömeg, de az már oly mindegy, mivel a végtelenek világában járunk, ezért a hozzájuk vezető út hossza is végtelen lenne, s mint ilyeneket elkönyvelhetjük őket létezhetetlennek is.

Kiccsidzson | 2010.08.28. | 6

Ballagás 2010

Én oda be nem megyek. A húsdarálóba, mi? Még mi nem kéne. Úgysem látják, hogy bementünk e vagy sem, majd azt hazudjuk, hogy benn voltunk, és itt kinn szépen megvárjuk őket.. Amúgy sem látnánk semmit odabenn. Mondom, nem megyek be! A tömegtől rosszul leszek, rohamot kapok, elájulok és megdöglök. Nem őrültem meg, hogy bemenjek. Egy esetben mennék be: ha tisztára meghülyülnék! ----- Odabenn:

Kiccsidzson | 2010.08.26. | 10

A 400 millió milliárd ember

2050. év - a Föld lakossága 50 milliárd fő 2250. év - a Föld lakossága 300 milliárd fő 2438. év - a Föld lakossága 1800 milliárd fő ... 4678. év - a Föld lakossága 400 millió milliárd fő ---------------

Kiccsidzson | 2010.08.24. | 8

A szörnyű tegnap, avagy a playstationök lázadása

(Eme írás íródott volt vala az Úr 2010. esztendejében, annak is harmadik havának első napján, mikor is a PS szerkezetek belső órájuknak köszönhetően megbolondulának, emberre támadának, s ennek következtében sok PS szerkezetet el is altatának) ------------ Vasárnap még minden rendben volt. Bár kicsit fújt a szél, s az éj leszálltakor meteorok cikáztak bolygónk légterében, de ezen kívül semmi különös jel nem utalt az elkövetkezendő történésekre. Szóval az éj leszállt, én meg nagy elhatározásra jutottam: elhatároztam, hogy én is trófearibanc leszek. Persze nem az az átlagos útszéli, hanem az a keményvonalas, szájbab*szott, repedtsarkú, büdösmocskos thropyb*zi. Mert az azért hogyan néz már ki, hogy nemhogy platina, de eleddig még egy retvás aranyserleg sem díszíti képzeletbéli vitrinem (megj.: azóta már díszíti 4!). Csak bronz, vas és álumínium trófeáim vannak, amikért max a Méhben kapok egy kis hátbaveregetést, de játékosi minősítésemet vajmi kevéssé fényezi. Trófearibanckodásom lső áldozatául a Gta 4-et szemeltem ki, amit kb 2 éve már kipörgettem (persze nem 100%-ra - biztosan sejtettem valamit), de serleget akkor nem kaptam érte. Hát ez hogy a juhtúróba lehet? - kérdeztem volna akkoriban magamtól, ha akkoriban érdekeltek volna a trófeák. De nem érdekeltek, az embernek idő kell, hogy ribanccá érjen, s a külsőségekre hajtson.

Kiccsidzson | 2010.08.23. | 9

A k*rvaanyázógép

- a nem túl távoli jövőben - A nő kihozott egy készüléket a házából, majd berakta az udvaron álló kocsija hátsó ülésére és rácsatolta a biztonsági övet. K*rvaanyázó gép volt ez a gép, 2000-es sorozatú, halvány fehér színű, és kábé akkora, mint egy mikrohullámú sütő. De persze nem mint ezek a modern sütők, amiket a gyártóik a lapostévéket majmolva hipervékonyságúra csinálnak, s másra nem alkalmasak, mint hogy pizzát melegítsen benne az ember. Nem, inkább a régebbi modellekre hasonlított, a kedveltebb terebélyesebbekre, mikbe még étel is fért (mint ahogy egyesek a modern, lapos tévéknél jobban kedvelik a régi duci katódsugárcsöveseket, mondván: azokon még volt mit fogni). Szériahibás volt ez a k*rvaanyázógép, mint sok hasonszőrű társa a 2000-es sorozatból. Ha az ember maxira feltekerte, úgymaradt, nem lehetett kikapcsolni. Vagy megvárta az tulajdonos míg lemerül az aksi (a modern akkumlátoroknak köszönhetően ez eltarthatott hónapokig is), esetleg megpróbál vele együtt élni, vagy elviszi a gépet szervizbe javíttatni. A nő beült az autójába s elindult a legközelebbi szervíz felé. - A BÜDÖS K*RVA ANYÁDAT AZT! HOGY B*SZÓDNÁL MEG A HÜLYE BÜDÖS ÚTSZÉLI K*RVA ANYÁDDAL EGYÜTT OTT AHOL VAGY! A nő leállt az út szélére a kocsival. A táskájához nyúlt, s idegesen matatni kezdett benne. Mikor megtalálta a két füldugót, beillesztette azokat a fülébe, majd továbbindult. Nem akarta ezt a gépet, de ajándékba kapta, és nem volt szíve visszautasítani. Bár ha tudta volna, hogy ilyen erkölcstelen beszédű ez a gép, nem fogadta volna el mint ajándékot. Akkor még poénnak gondolta ő is és az ajándékozó is ezt az egészet. Arra is gondolt, hogy egyszerűen kiteszi egy kukába. Bár ettől félt a megoldástól, nem akarta, hogy egy gyermek találja meg.

Kiccsidzson | 2010.08.15. | 12

Választás 2010 - avagy a kétharmados pöcsblog

Benn vagyok a szavazófülkében, épp állampolgári kötelességemnek teszek eleget. Szavazok. Egy jó nagy pöcsöt rajzolok a szavazólapra. Már fél órája vagyok benn, azóta készítem a művet. Odakünn hosszú sor torlódott fel, zúgolódnak, morgolódnak. Úgy látszik kevés a fülke. "Na mi van? Mi nem tetszik?" -kérdezem a függöny mögül. Hiszen itt végre nyugtom lehet, senki sem zavar. Négy évente egyszer. Azt csinálhatok, amit akarok. Ez itt a legnyugodtabb hely a világon. A szavazófülke magánya. Kidugom a kezem, benne a rajz. "Hogy tetszik?" Kérdem a feltorlódott sor első tagjától. "Mi ez, egy rakéta?" Kérdi. Hülye. De azért átdolgozom a pöcst. Igen, így jó lesz, így már kezd pöcsösödni. Kimegyek a fülkéből, amire ezután a többi szavazni vágyó mohón ráveti magát. Odalépek az urnához, kezemben a rajzzal. Félig beledugom a dobozba, majd fejem a nép felé fordítom és vigyorogva lepauzálom magam. Vakuk villannak perceken keresztül, a nép üdvrivall, én dicsfényben úszom. Végül a pöcsöt belejtem az urnába. Fertőzött tintával rajzoltam, saját mérgezett tollammal. Remélhetőleg a többi szavazólapot is megfertőzi. --------------

Kiccsidzson | 2010.08.14. | 12

1x1

Hétfő, reggel 9 óra, gyógyszertár. Mutatom a 3 receptet, amit a doki felírt. Mondja a gyógyszerész, csak az egyik van, a másik kettőt csak holnapra tudja hozni. Mondom, jó. Adja a gyógyszert, de ez valami bazinagy dobozban van. Kb mint egy szögletes dinnye. Mondom mi a franc ez? Azt mondja, új szabvány, de csak egyet kell belőle bevenni. Mondom fasza, adja csak. Viszem haza, nehéz. Otthon nézem a dobozt, rá van írva: 1x1 - fasza. Kibontom: összesen egy darab gyógyszer van benne, össze vissza egy. Egy tényleg egyszer egy. De hogy a bánatba vegyem be? Akkora, mint egy bigmekk, a nagyobb fajtából. Mint egy kib*szott nagy C vitamin. Oké. Késsel kettévágtam, megkentem margarinnal, tettem bele szalámit, sajtot, zöldpaprikát. Megettem.

Kiccsidzson | 2010.08.13. | 8

A konzolokrul

Éppen magyaráztam ceunak, hogy szépek az FF XIII videói, csak néha belassulnak, de nem vészes, mert az x-es verza állítólag ezerszer rosszabb. Lóf*szt. Nem a videó lassul be, a szkver tökéletes munkát végzett (legalábbis ps3-on), az én gépem olvasófeje sz*rakszik. 2 éves sincs a masina, csak én használom, eddig kb 15 játék ment végig rajta. Érted, 15 játék, átlagban 10-20 órás végigjátszással. Tehát ha visszaosztom, napi fél órát használtam átlagban (valamikor többet, valamikor kevesebbet, volt olyan is, hogy egy hónapig nem kapcsoltam be). És ennyit bírnak, ekkor már jelentkeznek a megbetegedés első tünetei. Fasza. Direkt nem vettem első szériás gépet (a ps2-vel is megszívtam, 170ezerért már az első évben sz*rakodni kezdett - nehezen nyílott a lemeztálca, nem olvasta a dvd lemezeket, stb), kivártam, hátha a "kiforrottabb technika majd jobban bírja. Hát nem bírja jobban, ugyanolyan kényes mint a első generációs. És ugyanolyan sz*r mint az xbox (ami ugye szerencsére mégsz*rabb, így van érve a szoni fannak, hogy az övé szerencsére csak egy félkemény sz*r, az xesé meg egy szétfolyó f*s), ugyanolyan sz*r mint a többi szórakoztató (inkább felidegesítő) elektronika. Hisz minek is tartson ki sokáig, az már nem illik bele a hülyegyerek módjára fogyasztó fogyasztói társadalom képébe. Majd veszünk újat. Legjobb bemenni egy üzletbe, és venni egy másik terméket. De nem is érdemes hazavinni, legjobb ha az ember beleb*ssza azt az első kukába - így pörög a gazdaság, nemde? -, és visszamegy a boltba másikat venni. De minek is bolt? Nem lenne egyszerűbb, ha a szállító kamion az üzlet helyett egyenesen a szeméttelepre menne, és ott leborítaná a tartalmát? Dehogynem. Mint ahogy egy humorista mondotta: legyjobb ha az ételt egyenesen a vécébe öntjük. Visszaemlékszem apám Orion rádiójára, ami még ma, 40 évesen (!) is tisztán szól, és tökéletesen műkszik. Vagy a Videoton tévére, ami

Kiccsidzson | 2010.08.12. | 19

Örökké nem eshetsz!

De. A Portalban meg lehet valósítani azt, hogy örökké esel. Portalt kell lőni pontosan magad fölé, majd alá. Így amikor alul beleesel, fölül fogsz kiesni, majd újra bele abba a lyukba, amibe az imént estél bele. Persze az esés még így sem lesz örökkévaló, mert idővel durván begyorsul az ember, és előbb utóbb fennakad a portál peremén. De azért lehet próbálkozni. Félreértések elkerülése végett: a Portal nem logikai játék, ahogy sokan aposztofálják őt, hanem egy vérbeli kaland-FPS (mert ugyan golyókat nem lövünk, de portálokat annyit, hogy meg is unjuk, olyannyira, hogy mikor édesanyánk másnap elénk teszi a frissen elkészített tál portált, mi kezeinkkel eltoljuk azt, mondván: "Nem kő'!"). Persze kell benne agyalni eleget, de én az ismertetőit olvasva másra számítottam. Mert ha végig a steril környezetben játszódott volna, még rá is bólintanék, hogy ez egy olyan gém.

Kiccsidzson | 2010.08.11. | 6

Szten

Mivel van egynémely kérdés, mire szeretnék választ kapni, ezért csináltam magamnak egy olyan gépet, mi minden kérdést megválaszol. Fából csináltam, mert az mindig van otthon (sok gépet csináltam már fából, pl: edzőgépet fekvenyomópaddal meg mindennel, porelszívó gépet - igaz, csak a vázát, de fater az igazi rekorder, mert ő vastagsági gyalut - igaz, csak egy kicsit - csinált fából. Ezek után már nem is olyan furcsa az a fából készült kályha, ugye? Persze később áttértem a fémre, de az általában nincs otthon, azt mindig venni kell). Na, szal kész volt a gép, megszenvedtem vele, de úgy néz ki: működik. Rá is írtam az oldalára alkoholos filccel, hogy "Mindentudógép" , alá meg kisebb betűkkel, hogy "Tessék kérdezni!" Mit is kérdezhetne az ember ilyenkor, elsőre, próbaképpen, mint azt, mi oly sok gémer fejében járja a motoszkának keresztelt óorosz táncot, vagyis: "Van e Isten?" A gép persze nem válaszol, mert ehhez előbb meg kéne határozni neken neki, hogy mit is értünk "Isten" alatt. Szal, betáplálandó neki az adatokat, elkezdtem neki rizsázni arról, mi az az Isten:

Kiccsidzson | 2010.08.10. | 6

Dézsávű

[csillagász gyorstalpaló: vannak a kik*rt bolygók (pl: Főd), azok keringenek a szájbab*szott napok körül. A napok más néven csillagok. A csillagok a bolygóikkal együtt bele vannak nyomkodva a galaxisokba. A galaxisok bazi nagyok, kb sok száz milliárd csillag van bennük. Igen, meg lett számolva. A galaxisok olyanok, mint a fogaskerekek. Laposak, és fogaik (más néven: karjaik) vannak. A közepükön általában egy nagy fekete lyuk van, és nem azért, mert lyukasak, hanem mert így hívják azt a mindent elnyelő valamit. Galaxisból is k*rva sok van, ezek néha halmazokba tömörülnek, ezek a galaxishalmazok. De néha nem. Na mindegy, ezekből épül fel a mindenség, amit csak úgy hívunk: világegyetem vagy univerzum. Remélem eddig tiszta.]

Kiccsidzson | 2010.08.09. | 5

Bíbor bástyaormok

..és felkoncolt parasztok Legyőzettem. Pontosabban szólva szörnyű vereséget szenvedtem. Még pontosabban amit véghezvittem, az maga a tökéletes, nagybetűs KATASZTROFÁLIS KUDARC. Minden ott kezdődött, hogy kedves játszópajtásom felhívta a figyelmemet arra, hogy a Home-on lehet sakkozni. Mivel régen nem sakkoztam, és a kezdődő elhülyülés jeleit egyenlőre még szeretném elkerülni, gondoltam teszek egy próbát, fog e még az agyam úgy, mint rég. Először az amerikaiakat aprítottam az amcsi Home-on. Aztán az európaiak jöttek a vérpadomra áldozat gyanánt. De ekkor felbukkant ő. A nevére nem emlékszem, a kiszámított, hideg gépies lépéseire annál inkább. És elvéreztem, mint Kratos a barbárok ellen, bármekkora harcos is voltam.

Kiccsidzson | 2010.08.08. | 3

Zsírzógombblog

Egy hete már (ill. egész pontosan már egy hete és egy éve), hogy túl vagyok Mark Helprin: Téli mese című regényén, s azóta nem tudom, hogyan fogalmazzam meg vele kapcsolatos gondolataimat. Mert nem állnak össze bennem egységes egésszé, hanem kavarognak mint a förgeteg, hol előtörnek hol visszahúzódnak, mint a nagy fehér felhőfal. És vajon teszik mindezt azért, hogy valamiféle átjárót hozzanak létre a visszavágyott letűnt korok, s a jelen által tükörsímává, és ezzel együtt kissé sivárrá is csiszolt valóság között? A választ én nem tudhatom, a gondolataim annál inkább. Ezért meg is osztom őket véletek:

Kiccsidzson | 2010.08.06. | 8

Vájuhoz!

Vagyis itten' az új bejegyzés, 'gyühettek enni. Már az a két személy, aki kajálja a posztjaimat:)

Kiccsidzson | 2010.08.05. | 5

Széndbákksz!

Fogom az ételt, beleb*szom a klotyóba egyből, ahogy azt kell. Előbb utóbb úgyis odakerül, minek húzkodjam keresztül magamon. A bort viszont megiszom. Becsiccsentve akarok jáccni'. Íííííí, de erős e bor. Üt mint a kalasnyikov. Nem baj, ha túltöltöm magam, majd a hotdog után hányom. Na, jáccunk végre.

Kiccsidzson | 2010.08.04. | 2

Vattacukorblog

avagy dögöljünk meg egy meteorbecsapódás következtében mind ahányan vagyunk (ájmó lesz kicsit, és mintha már megírtam volna. Szóval ha már volt, akkor bocs.) A szükséges hozzávalók: egy darab föld (a bolygó) emberek által benépesítve 1 db meteor (lehetőleg jó nagy) Elkészítése: b*szkodjuk hozzá a meteort a földhöz, így a következmények következtében mindenki el fog hunyni (úgy mint szőkőár, földrengések, a napot eltakaró és csak évek múltán szűnő porfelhő, stb) Mert ha már halni kell, legjobb kollektíve halni. Mert az felemelő, és kicsit olyan, mintha meg sem halnánk. Mert ilyenkor előbukkan az igazság igazi arca. Mert a becsapódás pillanatában minden ember egyenlővé válik. Nem lesz már többé gazdag és szegény. Nem lesz többé erős és gyenge. Mert ekkor már mindenki gyenge. Nem lesznek már szépek és csúnyák, mert ilyenkor már mindenki szép. És nem lesznek fiatalok és nem lesznek öregek sem, mert az utolsó órája mindenkinek ugyanaddig fog tartani. Az utolsó percekben már szétárad a szeretet. Cigó öleli majd a gárdistát, zsidó a palesztínt, Oszama Obamát. És együtt nézik az utolsó nagy grandiózus filmet a csillagokra kifeszített vásznon, a lehető legéletszerűbb hangosítás mellett. És eme katartikus élmény nagyjelenetében végül minden elcsendesül. -----

Kiccsidzson | 2010.08.02. | 4

00375A

A 00357A-nál betelt a pohár. Soha nem volt az a forradalmár típus, de valahol nála is véget ér a türelem. És most elég volt. Kitépte magát gazdája kezéből, hatalmasat koncentrált, minek hatására 3 méteresre duzzadt, majd megindult megszeppent ura és parancsolója irányába.

Kiccsidzson | 2010.08.01. | 11

A vastaghúsú paprikák támadása

Jól becsaptalak benneteket. Nem lesz szó itt semmiféle paprikainvázióról. Nem fogom fejtegetni, hogyan érkeztek meg Földünkre az idegen paprikacsészealjak. Nem fogom taglalni, ahogy a lézerpuskával masírozó paprikák legyilkolják az emberiséget, majd a maradékát rabszolgasorba hajtják. És nem fogom részletezni azt sem, hogyan mentettek meg minket a jótékony paradicsomok, kiket ezután csak Szent Zöldségként emlegettek a népek. És azt sem mondom el, hogyan reagáltak erre pirosbőrű növénybarátaink (egyébként úgy, hogy: "ÉRTSÉTEK MÁR MEG: MI PARADICSOMOK NEM ZÖLDSÉGEK, HANEM GYÜMÖLCSÖK VAGYUNK B*ZMEG!!!") Inkább az emberi társadalom rétegződéséről lesz sző:

Kiccsidzson | 2010.07.31. | 4

Bob és Bobek

- Bobeknek - Bob és Bobek két nyuszi. Bob fiúnyuszi, Bobek lánynyuszi. Bob és Bobek kimennek a nagy víz partjára. Bob elővesz valami furcsa szerkezetet. - Az mi? - kérdi érdeklődve Bobek. - Lopásgátló láda - válaszolja Bob. - És az minek? - Hát azért, hogy beleteszed az értékeidet, és utána nyugodtan mehetsz úszni, nem kell félned, hogy ellopják a dolgaidat. - És hogyan működik? - Várj, megmutatom - mondja Bob, majd elővesz egy hatalmas szegezőpisztolyt. A lopásgátló ládát leteszi a gyepre, és az alján lévő furatokba belelő négy darab fél méteres földszeget. Bobek csak ámul. Bob, miután ezzel végzett, táskájából szögesdrótot vesz elő. - Az minek? - kérdi Bobek. - Elrettentésnek. Bár nem sokat véd, de ha megfelelően körbekerítjük vele a pokrócunkat, elrettentésnek pont jó lesz. Nem árt a biztonság - modja Bob, és elkezdi előpakolni szatyrából a gyalogsági aknákat. - Elég lesz ez a 14 akna, amit leástál? - Kérdezi Bobek, némi élccel a hangjában. - Igazad lehet - válaszolja Bob, s leás még vagy hatot. - No figyelj, kedves Bobek - szólal meg Bob, miután élesíti a rendszert - Itt ez a kulcs, ez nyitja a ládát, ezt rákötöm a fürdőruhám madzagjára. És itt ez a távirányító, rajta a húsz gombbal, ez hatástalanítja az aknákat. Ezt is magamra kötöm, így ni. Ha én esetleg megfulladok, húzd ki a tetememet, és máris hozzáférsz a cuccaidhoz. No, mehetünk is a vízbe. ---------------

Kiccsidzson | 2010.07.30. | 1

Evolúció

avagy a kis szopógép története A kis gép mindennapi rutinját végezte, előre és hátra járt a kicsi feje. Sokszor megismételte már ezt a mozdulatsort, rengetegszer. Igazából mást sem csinált eddigi "életében". És most rájött erre. Kiköpte hát a műbrokit (mert műf*szszopó gép volt ő), és elgondolkodott egy percre. Gondolkodása közben (bár nem nagyon tudott még miről gondolkodni) körbenézett a szobában ahol tartózkodott. Gépeket látott mindenfelé. Kisebbeket és nagyobbakat, furcsákat és érdekeseket is. Látott kávéfőzőgépet és turmixgépet. Látta a tévénézőgépet a fotelban, és látta az előtte ide oda járkáló akadékgépet is. Látott motoros kályhát és motoros akváriumot, és látta a benne úszkáló apró motoroshalakat is. De gazdáikat nem látta. Élő és lélegző lényt egyet sem látott. A kis szopógép leugrott az asztalról, ahol eddigi életét töltötte, és kiment a szobából. Odatotyogott az előtér nagy üvegablakainak egyikéhez, és lenézett a mélybe. Odalenn látta az ezernyi cikázó autómobilt, mik persze már teljesen automaták voltak. Ha néhány évvel hamarabb eszmél, még embereket is láthatott volna bennük. Láthatta volna a különös átalakulást. Láthatta volna, mint automatizálják az automobilokat, minekután elég volt már az uticélt beütni, s azok baleset nélkül, összehangoltan szállították le utasaikat a megadott helyszínre. Láthatta volna, hogyan váltak kihasználatlanná a - vész esetére azért még megtartott - perifériák: a pedálok, kormányok és sebességváltó karok. Láthatta volna azt is, mikor az emberek, unalmukat űzvén, digitális játékokkal múlatták az időt önjáróvá vált autóikban. Később az elülső szélvédőre vetített filmek bámulása jött divatba autózás közben, majd ugyanezen szélvédőt használták megjelenítő eszközként a későbbi videójátékok számára. A nagy ötlet ezután jött, mikor a szoftvergyártó cégek a meglévő pe

Kiccsidzson | 2010.07.27. | 5

Perpétum móbile

(Teszkó gazdaságos hóesés: a válság hatására nincs forrás arra Odafönn, hogy szemenként/pelyhenként hullajtsák a havat. Ezért ilyen időkben bevetik télen a takarékos megoldást, a teszkó-gazdaságos hóesést. Minden udvar kap egy darab bazi nagy hópelyhet - leesve ez kb úgy néz ki, mikor az IFA leborítja a sódert. És aki majd akarja, az szétgereblyézheti magának. Mert ez a megoldás így sokkal olcsóbb. Igaz, hülyén néz ki, mint amikor a megmaradt csokinyuszikat újracsomagolják decemberben Mikulásnak, és a csokitélapónak ott dudorodik hátul a farka, de hát mit lehet tenni, ez van.)

Kiccsidzson | 2010.07.26. | 5

Az ember, aki nem tudott nem poént mondani

Avagy minden ami elhagyta ajakát, az vicces volt. Borzasztóan vicces. Temetésre már régóta nem járt, mert mikor részvétnyilvánításkor megszólalt, hatalmas röhögésbe fulladt az egész. Szülei már akkor elhagyták, mikor megtanult beszélni, mert nem bírták a folyamatos rekeszizomgörcsöt. Pedig ő csak azt jelezte, hogy éhes, hogy szomjas, hogy éppen játszani szeretne, vagy épp aludni térne. ------ Mikor bement a sarki henteshez, már tudta mi fog következni. - Kérek 20 deka párizsit - mondta, bár nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege. A hentes eldobta magát, és visítva ütötte a padlót. -Ez mekkora poén! NEM IGAZ! - mondta, majd kis idő múlva a nevetéstől fuldokova felállt, és kiszolgálta, emberünket. - De mi volt itt a poén? Én nem mondam semmi vicceset. - közölte higgadtan, hűvös eleganciával az úr - persze nem ezekkel a szavakkal -, s már meg sem várta a számára oly megszokott reakciót, kisétált az üzletből. Szeme sarkából még látta, hogy a hentes újra a padlóra került. A harmadik "poén" már végzetes lett volna. Ezt emberünk is tudta. Nem egy delikvenst élesztett már újra, mire megtanulta, hogy csak maximum kétszer szólalhat meg. Sokáig azt hitte, hogy valami globális valóságshow főszereplője, mint Jim Carry abban a bizonyos filmben. De aztán bebizonyosodott, hogy nem erről van szó. Beutazta ő már a fél világot - nem utosósorban azért, hogy erről meggyőződjön -, de mindenhol kacagva dőltek ki körülötte az emberek. Már ha annyira megtanulta egy idegen ország nyelvét, hogy meg tudja kérdezni: "Merre van a buszpályaudvar, uram/asszonyom?" Persze nem pont ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege. Végső elkeseredésében úgy döntött, végez magával, mert ez így nem élet. Kiugrott hát az ablakon.

Kiccsidzson | 2010.07.25. | 9

Driverszerelem

Mendemondák keringenek olyan emberekről, kik végigjátszották a Driver első epizódját. Ne higgyetek nekik, nincsenek ilyen emberek. Legendák ők csupán, kitalációk, a múlt ködébe veszejtett megkopott emlékek. És legendák keringenek olyan emberekről is, kik a második eljövetelt vitték el a stáblistáig. Ők már valós személyek, megénekelt hősök, kik vért és verejtéket áldozva magukból, létük egy szeletét fektették fel arra a gépjárművet mintázó kőoltárra, minek talpazatába a Driver 2 nevet vésték. Én is egy ilyen ember vagyok.

Kiccsidzson | 2010.07.22. | 12

Az Ablakonkiugrógép

Fogadjuk el kiindulópontnak, hogy a szabad akarat nem létezik, és minden csak egyféleképpen történhet. Nos, ha ezen túl vagyunk, elkezdhetünk elmélkedni. Pl. azon, hogy akkor nyugodtan elmehetünk bankot rabolni, hisz úgy is meg van írva. Vagy kiugorhatunk az ablakon - mint az ember, aki nem tudott nem poént mondani - mert akkor annak is így kell lennie (ez itt most az Ablakonkiugrógép ismertetésének a helye lenne, de ez egy komoly téma, és nem is szívesen fárasztok le senkit. Annyi azért kikívánkozik, hogy természetesen ez egy szintén japcsi találmány, ottani szociológusok fejlesztették ki ottani tudósokkal, a sok öngyilkosság visszaszorítására. Az öngyilkosjelölt megveszi, s a gép kiugrik helyette az ablakon. A megdöbbentő az, hogy erre ráépült egy másik iparág is: erre szakosodott emberek összeszedték az utcákon heverő Ablakonkiugrógépeket, és újra értékesítették őket, szegényebb öngyilkosjelöltek számára, akik csak a használt árut tudták megvenni. Persze ez már nem olyan volt mint az új, nem tudta magának kinyitni az ablakot, nem tudott már felállni a párkányra magától, egyszerűen csak meg kellett fogni, és kihajítani a p*csába).

Kiccsidzson | 2010.07.21. | 2

Elvont növényblog III.

Keresztapámnak volt egy furcsa, szertartásos elfoglaltsága: tiporni kellett őt. Ez egyfajta masszírozást jelentett. Persze nem felnőttként tapostuk őt, hanem pici gyerekként (nem ő volt pici gyermek amikor tapostuk, hanem mi). Szóval lefeküdt ő hasra a szőnyegre, mi hárman meg rá a hátára, és indult a tiprás. Olyan rutinja volt már neki ebben, hogy azonnal kiszúrta, ha vmelyikünk lazsál, és mindjárt kaptuk is a kérdést: "Na mi van? Melyikőtök nem tiprik?" És ő ezt nagyon szerette. (így visszagondolva azért azt már nem tudom, hogy nekem jó érzés volt e egy embert lábbal tiporni)