Na de mi a helyzet a Star Citizen-nel? - kérdezheti az érdeklődő játékos, és joggal kérdezi: az alapvetően közösségi finanszírozásból készülő űrfelfedezős / kereskedős / harcolós (magyarul: Elite utángondolás) játékot hetedik éve fejleszti a Cloud Imperium, és ugyan viszonylag rendszeresen mutogatnak belőle mindenfélét, de csak nem képes kilépni az alfából.
A Forbes friss cikke ugyanakkor rámutat arra, hogy a Cloud Imperium, és az azt vezető Chris Roberts játékdizájner-legenda, az évek során a világ pénzét verte el a Star Citizen-re. Elképesztő összeget, 242 millió dollárt szedtek össze a játékosoktól (közösségi finanszírozás útján), és további 46 milliót más befektetőktől. A Forbes információi szerint a tengernyi pénzből 2017 végére alig maradt valami, a cég számlája leapadt 14 millió dollárra, és nagy bajban lettek volna, ha nem működik az új pénzszerzési ötletük - irgalmatlan pénzekért, akár darabonként háromezer dollárért árultak űrhajókat az alfában részt vevő játékosoknak.
Működött, a hajókat vették, a fejlesztés folytatódott, de mivel a pénz az űrhajók eladásából jött, a stúdió a Star Citizen-től (MMO) és a vele párhuzamosan készülő Squadron 42-től (single player) vont el erőforrásokat, hogy le tudja gyártani őket. Ebből a játékosok annyit érzékeltek, hogy a játékok csak nem akarnak elkészülni, a Star Citizen jelenlegi (alfa) állapota pedig cseppet sem kielégítő, és a fejlesztők ahelyett, hogy érdemi előrelépéseket tennének, leginkább különféle demók legyártásával vannak elfoglalva. Többeknél elfogyott a türelem, az amerikai FTC-nél (a fogyasztóvédelmi ügyekben is eljáró kereskedelmi hivatal) jelenleg 129 ügyben vizsgálódnak a Star Citizen kapcsán, van olyan játékos, aki 24 ezer dollár visszatérítését követeli a stúdiótól. Miért? Amiért a többiek is: úgy érzik, hogy hazudtak nekik, és egyáltalán nem azt kapták, amit Robertsék ígértek nekik.
A fejlesztéssel egyébként tényleg komoly problémák voltak. Roberts eredetileg 100 csillagrendszert ígért - ebből nulla készült el, jelenleg úgy tűnik, hogy egyet tudnak befejezni, ha befejezik egyáltalán. Egy a játékon két évig dolgozó fejlesztő elmondása szerint sokkolta őket, amikor Roberts a játékról, és a benne elérhető lehetőségekről beszélt, ezek már akkor sem tűntek reálisnak. Roberts elbízta magát, mert rengeteg pénz ömlött a céghez, és visszatért ahhoz a régi szokásához, hogy egyik oldalról ígérget, a másik oldalról pedig beleszól mindenbe, és mindent személyesen akar felügyelni a fejlesztés során.
Többek között ez eredményezte a fejlesztés komoly belassulását. Csak a hajók pajzsain hónapokig dolgoztak a grafikusok, mert Roberts semmivel nem volt megelégedve, így többször kellett teljesen újratervezniük mindent. David Jennison karakterdizájner 17 hónap alatt öt karaktert tudott elkészíteni - nem azért, mert lusta volt, hanem azért, mert (meglepetés) Roberts minden lépését felügyelte, és apró dolgokba is beleszólt. A kényszeres mikro-menedzselés nem csak a grafikusokra volt igaz, Roberts a cégen belül gyakorlatilag mindent és mindenkit kézivezérléssel akart irányítani.
Az eredmény: hét év, közel 300 millió elégetett dollár, egy bizonytalan 2020-as megjelenési időpont a Squadron 42-re, és egy évek óta alfa-állapotú, félkésznek sem mondható Star Citizen.