Első éjszaka nélküle

Szívem most utazott el Horvátországba szüleivel, és lévén, hogy csak egy hete ismerjük egymást, én nem tarthattam vele.

Ő érzem, egészen más, mint akivel eddig valaha dolgom volt. Nem viccelek, olyan érzés, mintha 10 éve ismerném őt. Annyira egyező az érdeklődésünk, és annyira könnyen tudunk beszélgetni bármiről, hogy sokszor úgy érzem, talán nem is igaz, hogy ilyen nem is létezik. De tudom, hogy szeret, és én is nagyon őt, így a hiányát a szép közösen töltött percek csitítják.

Az első éjszakán (azaz 07.18) eldöntöttem, hogy megírom neki minden napom eseményét, érzéseimet. Lehet kicsit szentimentálisnak hangzik, de nem tehetek róla. :) Kövezzetek meg :D :P

Mellette nem kell félnem attól, hogy bármikor a hátamba kést döfne, vagy hogy milyen turpisságon töri a fejét megint. És ez, akár hiszitek, akár nem a legjobb dolog az életemben. Ilyen nyugodt, és ilyen boldog még soha nem voltam. Csak ne lenne ilyen távol tőlem.

Kinek ki a szíve választottja. Hisz Stephen King is megmondta még a Mobil c. könyvében: „Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív meg tudja, amit tud.”

Az én lelkem utána sóvárog, de szívem tudja, amit mind a ketten tudunk. És most biztos vagyok benne, hogy a buszon zötyögve édesanyja vállán a fejével alszik.

Hiányzik, de remélem jól érzi majd magát odakinn.

A nyaram egyre szebben alakul. :)

Maradok Tisztelettel:

RedBoyforCE