Úgy gondoltam, hogy mielőtt elutaznék Hévíz-re, egy rövid visszaemlékezést írok az elmúlt évem fontosabb eseményeiről, vagy inkább változásairól.
Nem tartom magamat a szavak emberének, így nem igazán tudom hol is kezdhetném. Olyan sokminden történt egyetlen év alatt, változott a környezetem és én is rengeteget változtam. Nem állok neki újra fejtegetni, hogy hogyan is kerültem a Számalk nevű intézményhez, ha gondolod olvass vissza pár bejegyzésnyit.
Az év alatt sikerült megismernen pár érdekes embert, Bercit, Norbit, Bécit, Gabent, hogy csak a szívemhez legközelebb állókat említsem meg. Sok kellemes élményem fűződik hozzájuk, és talán őket tartom igaz barátaimnak. Hogy ők hogyan vélekednek az megint csak más kérdés.
Szívem szerint úgy érzem, hogy Bercivel az év végére megromlott a kapcsolatunk. Nem érzem úgy hogy bármi olyat tettem volna, ami miatt elfelejtse a régi bajtársát. Értem én, hogy az embernek szüksége van újabb ismerősökre és barátokra. Ez tökéletesen természetes és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült megtalálnia önmagát, csak az fáj, hogy a régi barátot már nem veszi semmibe (ő maga mondta: azért nem keres fel, és hív valami együttlétre, mert tudja, hogy úgysem mennék el... ezt azért nem érzem tisztességesnek, de nem csak ezt... olvass tovább). Régen elég sokat jártunk össze, biliárdozni, vagy csak egyszerűen eldumálgattunk az élet folyásáról. Mára ez megváltozott. Alig váltunk pár szót, és akkor is az új barátokkal megy el, faképnél hagyva. Tudom, most mindenki azt kérdezi, hogy miért nem tartok velük,de a válasz egyszerű. Nem hívnak. Ebből következik, hogy nem akarom a hívatlan vendég szerepet elvállalni... Talán ideje lenne betartanom a mondást, és hagynom elmenni azt a szekeret amelyik nem vesz fel. Szép volt, jó volt, de ezek szerint ennyi.
Idén sikerült megtapasztalnom az igaz szerelem ízét. Meg ha az egyoldalú is volt. Rengeteg szépség és mindamellett szenvedés volt benne, de ma már úgy gondolok csak rá, mint egy tapasztalatra. A témában álmodtam is, amiből vers született. Most már nagyjából képben vagyok hogy mit kéne is mit nem kéne tennem. Szóval ha azt vesszük, akkor az egésznek a jobbik oldalát kaptam meg. Az is valami....
Gaben barátomnak köszönhetően sikerült belekóstolnom a teljes látványvilág, a hamisítatlan többjátékos móka, és a konzolvilág által nyújtott élményekbe. Megvettem életem első konzolját, egy Xbox360-at, amivel remélem a nyáron sokat fogunk még játszani. És bár ő az akit a legrövidebb ideje ismerek, de egy közös mondás mindig is megmarad: "A Doctor ismét rendelt" ;)
Béci barátommal egy közös projekt keretében elkészítettük életünk első Flash játékát, ami bár nem működik rendesen (sőt úgyszólván a lényegét elvesztette), mégis talán jövőnk egyik alapköve. Valaha Bill Gates is valahogy így kezdve. Büszke vagyok a munkánkra, és remélem, hogy a következő év végére egy teljes játékprojektben is társam lesz, amit diplomamunkaként adhatunk le majd. Természetesen számítok Berci grafikai és designeri képességeire is.
Végül elgondolkodtam, hogy vajon mit tartogat a jövő? Számomra mindenképp munkát, tanulást, életmódváltást (Norbi módszerrel, amiért Bercinek hálás vagyok, hogy megmutatta nekem). Új szerelmet, új játékokat, új élményeket.
Nyárra útravalóul pedig mindenkinek ajánlom Rob Costlow, a zseniális zongorista összes számát. A zongora talán az egyetlen hangszer számomra, ami bármilyen hangulathoz illik, bármilyen hangulatban bele tudom magamat élni a dallamba. Ha szomorú vagyok, ha vidám vagyok, vagy ha csak erőt akarok gyűjteni...
Itt a nyár, erőgyűjtés indul, mert a következő év bizony nagy szívás lesz... :D
Mindenkinek bulikban, játékban, és csajokban (lányok esetén pasikban) gazdag szép nyarat kívánok.
Maradok tisztelettel: RedBoyforCE