BL döntő egy NEM foci rajongó szemével...

Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem vagyok egy nagy futball rajongó. Sokszor kifejtettem az ellenérzésemet egy bőr labda kergetésének értelmetlensége miatt, így ezt most ha nem bánjátok, nem teszem meg. A lényeg, hogy a fontosabb, talán történelmi mérföldkőnek is nevezhető meccseket azonban én is megnézek (VB-ket mindig végigkövetem elejétől végéig, EB döntőkett megnézem, BL döntőket is). A mostani BL döntőjével sem tettem másképp. Meg valaha Manchester szurkoló voltam, szóval egy indokkal több volt a TV előtt gubbasztásra.

A meccs egészen izgalmasnak és érdekesnek indult. Tetszett a 26. percben belőtt, jól felépített és nagyon szép Ronaldo gól. Az ezt követő percek különleges izgalmakat tartogattak, tényleg játékra hasonlított az ami a pályán folyt. Felépített támadások, próbálkozások mindkét félről. Tényleg tetszett amit láttam. A 45. percben lőtt mázli gól (hívjatok elfogultnak, de szerintem nem volt annyira felépített mint a Ronaldo gól, pusztán egy szerencsésen megpattant labda volt (ettől még persze gól)) gondoltam meghozza majd a harci kedvet mindkét csapat számára a 2. félidőben, és a sz@rt is kihajtják majd egymásból.

Izgatottan huppantam vissza ágyamra, a zuhanyzással és mellékhelység látogatással egybekötött szünetről, de amit láttam szinte nem is hittem el. Az első nagyjából 20 percben a Chelsea olyan szinten rohamozta a Manchesteri kaput, hogy a Vörös Ördögök szinte szóhoz sem tudtak jutni, nemhogy helyzethez. Ez lehet hogy a "vettük a gyalogsági ásót és ástunk egy védelmi árkot a kapu elé" taktika miatt volt, én viszont iszonyatosan hiányoltam, hogy egy épkézláb helyzetet nem építettek fel a vörösök, csak tiki-takiztak hátul a labdával. A Chelsea meg mint egy jóféle golyószóróval felszerelt harckocsi rugdosta a labdát a kapura, de vagy mindegyik legalább 6 méterrel odébb ment, vagy akkora dörrenős kapufa lett, hogy valami elképesztő...

A 75-80. perctől kezdve pedig olyan minősíthetetlen, olasz "futballra" kisértetiesen emlékeztető, szinészkedős, ordibálós, rugkapálós sz@rt adott elő mindkét fél, hogy azon gondolkodtam, inkább nekiállok Burnout Paradise-ozni, minthogy ezt a szutykot kelljen néznem... Lehangoló volt látni, hogy ahelyett hogy a játékkal foglalkoztak volna, előadták az agresszív hülyegyerekeket... Ekkor jegyeztem meg, hogy ilyen grundfocit toltunk mi is a gimnáziumban... (meg kell mondjam elég szánalmasan festett már akkor is)

Eljött a hosszabbítás, amiben tulajdonképpen ugyanez a "semmi" ment csőstül. (sok szó eszembe jutott, de hogy a Word helyesírás ellenőrzőjével éljek: "Ilyen szót nem illik papírra(képernyőre) vetni") A végére majdnem jutott egy kis pankráció is, ami tényleg teljesen felesleges volt... Angol futballtól nem ezt várnám... Azt hittem valami "gyenge" (ismét képernyő) olasz meccset nézek... De áljunk már meg! Ez BL döntö az Istenért!!!!

Nem említve az impotens bírót, aki olyan hülyeségeket fújt be az Ördögök javára, hogy sírva röhögtem rajta... Szánalomtenger, nem is érdemes rá több karaktert fecsérelni.

A meccs hőse kérdéskört én lezárnám egy egyértelmű mondattal: A meccs hősei a két kapus, de elsősorban Edvin van der Saar. Az utolsó 11-es amit kifogott, nem semmi volt, és tényleg minden elismerésem az övé. Most kérdezhetitek, hogy "dehát mér a két kapus? hol marad Ronaldo, vagy Lampard?" Azért, mert egyikőjük sem nyújtott kimagaslót... Szép a gól, de az üdvösséghez kevés volt... Rúgtak volna többet, és akkor övék az elismerésem.

Összességében csalódtam az idei BL döntőben - annak ellenére hogy az MU győzött - csakúgy mint ahogyan a 2006-os VB döntőben is, ahol két szutyok csapat mérkőzött meg (kisértetiesen hasonlított egyébként ez a meccs a VB döntőre, nem is tudom miért.... verekedés=pipálva, sz@r játék=pipálva). Természetesen örülök hogy a Manchester nyert, de ettől azért többet vártam volt kedvencemtől.

Ha valaha focirajongó leszek, az nem emiatt a meccs miatt lesz...

Maradok tisztelettel: RedBoyforCE

ui: ismét igéretet szegtem meg... dehát ez van... kövezzetek meg :D