Kezdődtek itt is a bonyodalmak. Nem nyitott ki időben a hely, ahol lett volna a koncert.
Na, de most háll' Isten nem én voltam aki a helyet intézi. Azt a magyarosok csinálták. Én csak a műsorért "feleltem". A kncert előtt 6 órával tudtam meg, hogy akkor hova is kell cuccolni. Nem húzom tovább. Oltári buli volt. Olyan oltári, hogy azóta ithon fekszem, betegen lázasan, de rohadjak meg megérte. Ekkorát már nem tomboltam kb 5 éve. Kis családias hangulatu majdhogynem zártkörü buli volt, de oriási hangulattal. Készültek több új számmal is, valamint a másik zenekar (Spontán) énekesnőjével egy közös számmal (nagyon király volt). Híres lettem :)
megköszönték egy számmal az eddigi munkámat a zenekar körül." Nékülünk nem itt tartanának, vagy előrébb, vagy hátrébb de nem itt :)"-mondták. Hát az utolsó számnál biztonságba helyeztem a szemüvegem, aztán ... hát nem vok normális az biztos hihetetlen pogó volt.
A karót nyelt zenekar is felengedett, látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat és ez átszállt a közönségre is. A dobos irgalmatlan beteg volt, nem érezte jól magát, vergölődött csak a háttérbe, de a fiúk elől, mindent helyre hoztak. A szólógitáros minden parasztvakító technikát bemutatott, a basszeros egy idióta mindenhol volt a bőgő, a fején, a hátán, a lábaközt, azt vártam mikor dobja el. Az énekesek is kitettek magukért. Ja ez volt TKP első koncertje, így tovább. Én nekem bejött, na de én elfogult vok. Tény van mét mit csiszolni a produkción, ők a zenén próbálnak csiszolni én meg majd rajtuk, az előadásmódjukon. Jó az ha megőrülnek, most is bebizonyosodott. Mert akkor megőrül a közönség is és oda- vissza megy ez a lényeg.
Rákenról mindörökké.