GTA olvasgatnivaló #3

Jogos azt mondani, hogy Niko története nem tipikus, sokszor látott gengsztersztori? Tudjátok, ahol jön a srác a semmiből, kiépít maga körül mindent és a végén ő lesz a főnök. Amolyan Aljas utcák-szerű történet lesz, ahol kis bandák okozzák a nagy gondokat?

Houser: Valahol a kettő között. Eljátszottunk a gondolattal, hogy csak pár srác lesz, de a játékok nagyon hosszúak - sokkal hosszabbak, mint egy film. Végül nagyon szűknek és unalmasnak éreztük őket. Sok új karakterre volt szükség. Már az is motivál a térkép felfedezésében, hogy egy csomó emberrel találkozhatsz.

Különben meg fontos, hogy videójátéknak kell maradnia. Nem hiszem, hogy lenne értelme ilyen szűkítésnek a játékban. Egyszerűen, ez egy ilyen médium. Van, ami jól működik egy filmben, de játékban megbukna. Ugyanúgy, ahogy nem minden könyvből lehet filmet csinálni. És lassan a játékok - bár még sokat kell finomodniuk - hamarosan elérik ugyanazt a státuszt… Egyszerűen ilyennek kell lennie. Ugyanúgy része a játék különleges elemeinek, mint a város felfedezése.

Azt akartuk, hogy ne érezzétek magatokat New York, pontosabban Liberty City királyának. Nem gondoltuk, hogy megfelelő hangulat lenne. Inkább beleraktunk karaktereket, akik egészen extrém feladatokat adnak nektek, mert végül is a szórakozás nem maradhat el. Van értelme, mert egy kívülállónak osztogatnak feladatokat, anélkül, hogy túl extrémek lennének. Helikopterek, meg ilyenek. [Niko-nak] Nem célja, hogy király legyen a városban és elfoglalja az egész helyet. Megvannak a saját motivációi, hogy mit miért csinál. A szereplők pedig könnyebb életet keresnek, mint amit a játék elején látunk: mászkálnak össze-vissza, taxiznak, adósságokban úsznak, és állandóan megverik őket. Egyikük sem akar a világ királya lenni.

Szerintetek Niko karakterét könnyebben elfogadják, jobban szimpatizálnak vele a játékosok, mint a korábbi GTA játékoknál?

Houser: Nem tudom. Egyelőre keressük az utat, a játék határain belül. A GTA III-ban nem beszélt. Simán el tudtuk fogadni, kivéve, amikor azt mondtuk: „ezt nem kéne, inkább oda lövök.” Ez azért volt [hogy nem beszélt], mert annyi új dolgot akartunk átgondolni, és inkább nem gondolkodtunk el rajta. Aztán a fejlesztés végén rájöttünk, hogy „oké, így fogjuk csinálni, meghatározzuk, ahogy beszélnek, és a dolgokra adott AI-reakciókat”. Szóval úgy döntöttünk, hogy ha a Vice City-t csináljuk, akkor már mindent beleteszünk, és megnézzük, hogy működik. A videóbetétek sokat léptek előre, de mindig az élményre koncentráltunk. És, ha a főhős egy totális bunkó, akkor nem olyan szórakoztató vele lenni.

Például ne én legyek a GTA főhőse, mert az nem szórakoztató.

Houser: Miért? Ja, leesett. Nem, egész rendesnek tűnsz.

Pedig borzasztó vagyok.

Houser: A másik oldalról viszont, hihetően, de keménynek kell lenniük, hiszen gengszterek. És néha nagyon rossz dolgokat csinálnak. Néha jóindulatból, néha rosszból. Szerintem Niko-ban a különbség részben technikai. Az arc animációi és a modell karaktere miatt. Most már látjuk az arcrándulásait, amikor reagál, és tudjuk, mit érez. Sokkal szimpatikusabb játékot várhattunk el, mint bármikor a korábbi játékokban. És a színészünk fantasztikus munkát végzett. Ugyanaz a srác csinálta a mozgást a motion-capture felvételekhez, akivel a szinkront vettük fel. Rengeteget nézem a GTA videóit, sokat közülük ötvenszer vagy százszor láttam, és Niko a kedvenc karakterem az összes közül. Kétség nélkül. A korábbiak inkább izomagyak voltak. Niko minden jelenetben sokkal viccesebb és vonzóbb. Szerintem a jelenetek rendezői, és a színész elképesztő munkát végzett Niko-val. Bizonyos szempontból rokonlélek lett. De közben, szerintem az is hatással volt a történetre, hogy sok részletet akartunk kidolgozni. Ezért lehet szimpatikusabb, mert jól átgondoltuk a motivációit. Nem ítélkezünk jó és rossz felett. Végül is nagyon sok rossz dolgot csinál nagyon gonosz embereknek, de ezért történhetnek jó dolgok a kevésbé gonosz emberekkel.

Az erejét használja - tulajdonképpen egy keménykötésű srác, aki nem tudja, hogy van-e valami, amiért érdemes élnie. De az erejét pozitív és negatív dolgokra is használja az egész játék alatt. Találkozik pár lánnyal, akik bajban vannak, és sok embert ment meg, akinek segítségre van szüksége. Ezzel biztosan lehet azonosulni. Más részről pedig hidegvérű gyilkos, és ezt ő is tudja. Szerintem nagyon érdekes karakter. Egyáltalán nem lágy, de egyértelműen van pozitív oldala a személyiségének.

A TÖBBI SZEREPLŐ

Több tonnányi extra szereplőnek adtatok fontos szerepet. Mi a helyzet az ő felépítésükkel? Először a történetet írtátok meg, és amikor megvolt a váz, akkor bedobtátok az új alakokat, hogy megnézzétek, illenek-e bele?

Houser: Sajnos megint nem fogok tudni jó választ adni. Nincs lefektetett menetrendünk az ilyen folyamatokra, mert régebben mindig közösen dolgoztunk, és ez senkinek nem jött be igazán…Két dolgot fektetünk le: a várost, és a főszereplőt, hogy a grafikusok elkezdhessék megrajzolni. Aztán jönnek az ötletek, és a karakterrajzolók elkezdhetnek a mellékszálakkal foglalkozni, a térkép-grafikusok elkezdik a hatalmas feladatot, hogy ekkora világot, ilyen részletesen megalkossanak. Megnézik, hogy „ez a környék, meg az a környék miért érdekes”. Nézegetik a térképeket, a fényképeket, emlékezetből dolgoznak, a kutatók pedig mindenhez megadják a válaszokat, és a világ lassan alakot ölt. A karakter és a történet ennél sokkal rendszertelenebb munka. Beszélgetünk, jegyzetelünk, hogy milyen lenne ez a karakter, az a történetszál, meg ez a csavar. Amikor - durván - körvonalaztuk Niko-t, és elkezdtünk a többi dologgal foglalkozni, hamar kiderült, hogy kéne valami ok, amiért Niko csak úgy megjelent itt. Így jött a képbe Roman. Mindig az a cél, hogy a szereplők elég érdekesek legyenek, és törődni akarjunk velük. Reméljük, hogy emlékezeteseket [karaktereket] csináltunk régen is, de itt még részletesebbeket akartunk, mélyen belementünk, hogy érdekeljen a történetük. Így a küldetés, hogy sikerül-e megmenteni őket, fontossá válik.

Azt akartuk, hogy a kapcsolata Roman-nel… tudtuk, hogy nem lehetnek testvérek, mert akkor jobban ismernék egymást. De elég közel kell lenniük, hogy szóba se kerüljön az árulás lehetősége. Egy unokatestvér megfelelt. Niko-nak meglesz a saját háttértörténete - nem megyek bele nagyon a részletekbe -, volt háborúban, meg minden… Lassan kitaláltuk, hogy az egész életét hátra akarja hagyni, ezért menekül Európából. Roman viszont az ellentéte, aki azért jött át Amerikába, mert itt nagy lehetőségeket lát. Ez érdekes kettős játékot hoz: Roman álmodozó, szerinte már a küszöbön van a nagy áttörés, vidám figura. Niko kemény arc, erős, de közben cinikus az új helyzetben, nem alakoskodik az emberek előtt, és egy kicsit kényelmetlenül érzi magát. Úgy gondoltuk, hogy ez jó játék kettőjük között. Tehát megvolt a kapcsolatuk alapja, aztán elképzeltük Roman helyzetét. Azt akartuk, hogy sok orosz és kelet-európai „üzlettársa” legyen. Ugyanakkor a klasszikus New York-i karakterekről is szó volt.

Most megtehettünk olyan dolgokat is, amit eddig nem, és a történet felépítését máshogy használhattuk fel… Gondolok itt a bűnözők fő formáira és tevékenységeire. Meg akarunk mutatni valamit, ami jó ötletnek tűnik, de nem előzte meg nagy kutatás. Nagyon keveset tudtunk erről, és csak elképzelhettük, hogy mi folyik a való életben. Itt vetődött fel a két afro-amerikai, „ki, ha én nem” figura. Az egyik nagyon modern személyiség, a másik pedig… Róla azt képzeltük el, hogy frissen szabadult a börtönből, 90-es évek eleji drogdíler, ismeri a legkeményebb arcokat, de az elmúlt 15-16 évben - érthető okokból - kimaradt az utóbbi évek megszállott fogyasztási hullámából. Az ő nagy álma régen egy BMW volt, most az emberek már toronylakosztályokról meg aranyszínű jachtokról álmodnak. Egy ilyen ember nevetségesnek tartaná ezt. Nemrég olvastam a börtönből szabadult, régi drogdílerekről, és kiderült, hogy jó irányba haladtunk.

Elkezdtük megtölteni a térképet és a világot, vigyázva, hogy ne sérüljön Niko eredeti feladata és célja, és néha egy-két dolog visszaköszönjön a múltjából. Megvan a saját története, a motivációi, hogy miért végzi el a melókat, amit adnak neki. Van pár dolog, ami nem hagyja nyugodni. A nyakába veszi a várost Roman miatt, meg a kaszinós balhéi miatt. Aztán ott van a többi karakter a saját motivációival, akiknek jó okuk van, hogy beengedjék Niko-t a saját világukba, és melókat adjanak neki.

Így állt össze a fő történet a sok bűnözővel. De azt is akartuk- ez már korábban is eszünkbe jutott, de nem tudtuk elég jól megoldani a korábbi gépeken -, hogy az élmény része legyen New York utcáin sétálni. Nem tudom, hogy laktatok-e már New Yorkban, de mindig őrültekbe futsz bele. Rengeteg őrült ember, tele energiával. Nem arról van szó, hogy pelenkában ülnek az utcán és üvöltöznek, de majdnem… Lehet, hogy bankárok, csak annyira fel vannak pörögve. És azt akarják, hogy tudjuk, milyen nehéz az életük. El akartuk kapni ezt a hangulatot, és ezzel beleírhattunk rengeteg karaktert, akivel egyébként nem találkoznátok a bűnöző körökben. Amikor [a régebbi GTA-kban] New York hangulatát akartuk megfogni, legalább a rádióban megemlítettük, vagy máshogy utaltunk a járókelők viselkedésére. Mondhattál nekik pár szót, de valójában soha nem kellett hozzájuk szólni. De most találkozhattok emberekkel. Nem lesznek egymillióan, de sokféle arcot lehet látni New York sokféle személyisége közül. Egyesekkel a sztori miatt futtok össze, másokkal csak véletlenül.

Klasszikus példa, ha végigmész a Broadway-n és a Houston-on, aztán a 14. utcára fordulsz, és közben vagy ötször megállítanak, hogy: „Haver, szereted a rapet? Vedd meg a CD-met.” Ezt muszáj volt beleraknunk a játékba. Szóval sétálsz az utcán, és odajön valaki, hogy „Szereted a rapet?” Ebből indul egy újabb jelenet, ahol feltűnik ez a nevetséges figura. De Niko barátságos vele, mert mindenkivel ilyen. És ezzel egy új küldetés kezdődik. Rengeteg apróság. Akkor is szembe jönnek a dolgok, ha nem keresel éppen küldetést. Emiatt tűnik el a különbség a küldetésen belüli és kívüli játék között. Besűrűsödik az élmény. Ez megfelelt a céljainknak, miközben az egyetlen módja volt, hogy olyan New York-i karaktereket is beleírjunk, akik nem férnének bele egy gengsztersztoriba.