2008.03.20. A mai napom tiszta Murphy törvény volt...

Nos hát kezdem az elején. Már tegnap tiszta ideg voltam, hogy a csaj nem ír semmit munka miatt. Nagy nehezen Csóri segítségével kiderítettem, hogy a szerződésem még mindig a reptéri boltban van. Na hát én meg írogattam a csajszinak, hogy ha kell bemegyek másik szerződést ott megcsinálni, meg hogy szeretnék minél hamarabb kezdeni, stb. És erre nem válaszolt semmit. Már annyira felidegesített, hogy Ákos unszolására arra vetemedtem, hogy felhívom telefonon. Ez azért dúrva. Természetesen senki se vette fel a telefont. Na ekkor döntöttem el, hogy másnap, azaz ma bemegyek a központba, és kezembe veszem az irányítást. Természetesen ez csak addig tűnt jó ötletnek, amíg a fejemben volt.

Na akkor ma. Felkeltem reggel, és természetesen elaludtam. Szundi helyett sikerült lenyomnom az a kúrva telót. Kinézek az ablakon, az idő szar. Megint. Na ezen már meg se lepődök, inkább autómatikusan végzem a reggeli múveleteket. Felöltözök, fürdő, majd le a konyhába kv-ért. Na egy bögre gőzölgő csoda után kezdek magamhoz térni, és rájönni, hogy nagyon szép idő van, hogy mászkáljak. El is gondolkoztam, hogy mennyiszer fogok szétázni a mai nap. így utólag elmondhatom, hogy ebből a szempontból szerencsém volt. Na mindegy is. Vettem napi jegyet, mert úgy sokkal olcsóbban kijövök, majd mennék át Csórihoz a szerződésemért, ami kb. 15 perc gyalog, és természetesen az orrom előtt megy el a busz. Na jó, akkor gyalog megyünk, mert a következőig még sokat kellene várni. Átveszem Tamásnál a szerződést, irány a buszmegálló, és természetesen az orrom előtt megy el megint a busz. Na akkor már kezdtem ingerült lenni. Na akkor kimentem a főútra, mert ott több busz is jó lenne, és csak jön valami. Természetesen akkor ment el a busz, amikor már mentem volna át a túloldalra, ahol a buszmegálló volt. Gondoltam, nem lehetek ekkora luser, hogy még látom is mind a három alkalommal az elhúzó buszt. Na fél óra várakozás egy olyan buszmegállóban, ahol csak egy tábla jelezte, hogy az buszmegálló, sehol semmi szélvédettség, persze közben viharos erejű széllökések. Hát már kezdtem siellő pozícióba fagyni, amikor jött a megváltás egy busz személyében. Király. Be a belvárosba, ott átszállni egy másik buszra. Az már fel sem tűnt, hogy pont lekéstem a csatlakozást, és 20 percet várni kellett.

Na mindegy. Kimentem a head office-hoz, ami egy nagy gyárterület, és persze, hogy még nagyobb szél van. És sétálni kellett még vagy 15 percet. Úgy néztem ki, mint a síugrók, vagy mint aki dombnak megy felfele. Kész. Na akkor már megfordult a fejembe, hogy oda se kellene menni, mert tuti, hogy lesz valami. Hát végülis tévedtem, mert nem volt semmi. De szó szerint. Leadom a szerződést, megnézi a csaj, hogy minden ok, majd elmegy lefénymásolni, hogy nekem is legyen egy példány, majd odanyögi, hogy majd értesítünk. Na hát most nem hagytam magam ennyivel lerázni magam, belekezdek, hogy de mégis mikor, hol, lesz e tréning, stb. Mondjon már valamit. Erre a csaj, hogy ezt most nem tudja megmondani, mert a jövő heti beosztás még nincs meg, de annyit tud mondani, hogy valószínüleg a köv hét elején. Na kössz, ezzel előbbre vagyok. Na mindegy. Hazahúzok, és mondanom se kell, hogy hazafelé 2 busz ment el az orrom előtt. De akkor már úgy voltam vele, hogy mindegy, csak legyek már a lakásban, és nem is csinálok semmit, ne hogy valami bajom legyen.

És ami a pláne az egészben, hogy most kaptam egy üzenetet, hogy megcsinálták a papírmunkát, és következő héten kezdhetek a boltban. Ezek szerint nem lesz tréning. És ami feltette az i-re a pontot, hogy természetesen megint nem volt az özenetben, hogy mikor. Már hétfőn, és ha hétfőn, akkor mikor? Reggel, délután, nyolcra, kilencre? Most küldjek még egy üzit, hogy mikor kell mennem pontosan? Szerintetek arra válaszolnának? Vagy egyszerűen állítsak be hétfő reggel, hogy jöttem melózni? Nem tudom, még kiagyalom a hétvégén...