Dlágaszááááág... avagy a legújabb szerzeményem

Korábbi blogomban említettem, hogy az életem a zene. Ezért szeretem a tiszta, és élettel teli hangokat, és a kiváló minőséget (mind kialakításban, mind hangban). A mai napon megérkezett a hőn áhított Sennheiser fülhallgatóm, amiről eddig bárkit kérdeztem, csak szuperlativuszokban volt képes beszélni. A típus pontosan: Sennheiser OMX 52.

Már a csomagoláson érződik, hogy nem egy egyszerű vacakról van szó. A műanyag doboz a világ legkultúráltabb módján nyílik ki. Nincs szükség sem bicskára vagy ollóra, de még láncfűrészre sem (ala Marcus Fenix). Egyszerűen pár füllel van rögzítve a fedő, és egy könnyed mozdulatra nyílik a fedél. (Volt dolgom SonyEricsson fülhallgatókkal és azokat úgy kellett heggesztőpisztollyal szétszedni, szóval nekem ez a megoldás hatalmas pirospont)

A dobozból előkerült izléses felcsévélésben maga a füles, egy csere borítás, és egy tartó tok, ami elvileg a fülhallgató tárolására szolgálna. (fogalmam sincs milyen megfontolásból)

Azt kell mondjam, hogy az első dal meghallgatásakor lenyűgözött a füles. Veszteségmentes számokat játszottam le rajta Chopin-tól, RHCP-ig és mind tisztán szólt mint a friss hó. Nincs jobb szó rá... BITANGKIB***ÁLLAT!!!!!! Csak szuperlativuszokban tudok beszélni róla, ezért aki füles vásárlásában töri a fejét, annak nyugodt szívvel ajánlom.

Képet ITT találtok.

Maradok tisztelettel: RedBoyforCE