Kedvcsináló, avagy mégsem haltak ki a p'n'c kalandjátékok?
(m)El(l)ébeszélő
PC-s gamerkedésem hajnalán kedvenc műfajom az ún. "point and click" kalandjátékok voltak. Mondhatni nem is volt igazán más amiből választhattam volna, ha a körökre osztott stratégiai játékokat nem számítjuk és azokat a platformereket, amiket átírtak konzolokról. Viszonylag hamar szert tettem egy CD meghajtóra és alig győztem ámuldozni az akkori csúcstechnika által életre keltett újdonságokon. A 700MB-os lemezek szinte végtelen tárkapacitást nyújtottak és az eleinte 16 színben "pompázó" a játékidőt a feledatok nyakatekertéségvel növelő kalandjátékok hamar megváltoztak. A mai szemmel elképzelhetetlenül egyszerűnek tűnő Monkey Island első és második része után gomba módra nőttek ki a földből a remekművek: Fate of Atlantis... (ma már szerintem elakadnék az első képernyőjükön). Az előbb említett CD-rom elterjedése pedig magával hozta az olyan Lucasartsos történeteket mint a The Dig, a Sierra tündökölt a Larry, Space és Police Quest sokadik részeivel. Bár ezek jó része félbe vagy alig megkezdetten maradt (és persze a honi helyzetek miatt álatlában jóval később is játszottam velük), nagyon megszerettem őket. Legnagyobb vágyam akkoriban az élőszereplőkkel forgatott CD lemezes kalandjátékok voltak (Phantasmagoria, Black Dhalia, 7th Guest), de ezeket a lehetetlennel vetekedett beszerezni. Mostanában újra eszembe jutott, hogy meg kéne próbálkozni velük (hála az internet hatalmas lehetőségeinek), de félek, hogy csak tönkretenném a boldog emlékeket. Két Sierra kalandjátékot szoktam manapság még elővenni, ezek egyrészt kései gyermekek így a Windows XP-nek becézett verziója is megbírkózik velük különösebb fennakadások nélkül, másrészt eléggé átmeneti korszakban készültek, vagyis a nehézségük mai humán személyem számára is elfogadható. Ja és a pixelek nem b*sszák ki a szemem 8D
Az egyik nagy kedvencem a Torin's Passage, a Sierra komoly próbálkozása a kisebb korosztály felé, ezért egyszerű feladványokkal operál. A másik a Larry 7 - Love for Sail amiről nem hinném, hogy sokat kellene mesélnem, aki ismeri tudja mit jelent. Ezt a két és még sok más játékot Al Lowe dizájnol-felügyelt, akit kiváló humora és a kalandjátékok iránti feltétlen odaadása jellemez a szakmában. Amikor 16 év után otthagyta a Sierrát és a klasszikus Larry sorozat is befejeződött, hogy átadja a helyét a három dimenzióban testet öltő csodáknak. Attól az időtől kezdve vártam és reméltem, hogy valamikor egyszer kapok még kalandjátékot ami méltó az elődökhöz. A kívánságom valóra vált és bár az elkövetkezendőben bemutatandó játék nem mentes a hibáktól igazán jó úton halad a dicsőség felé. Lássuk hát.
Ismeretlen ismerős
Vizsgálatunk tárgya egy Flashben írt, epizódikus részekre kihegyezett, rajzolt kalandjáték. Az irányítás az egérkurzor, a képernyő megfelelő helyére történő pozicionálásával és a tárgyak/interakciók megfelelő időben történő használatával jön létre. Vagyis egy abszolút old school "p'n'c"-ről van szó. Jelen esetben az alapsztori hasonlósága a Larry sorozattal kísértetiesen hasonló. Adott egy Emilio nevű olasz fiatalamber aki 22 éves, szörnyű akcentusa van és még nem volt lánnyal. Mikor megtudja barátjától, hogy Svédországban mennyi csinos és "mindenre" kapható lány van úgy, dönt, hogy jelentkezik a cserediák programba és férfiúvá érik. Innetől kezdődik a poénokkal és fonák helyzetekben bővelkedő utazása...
Meglátni... és?
Essünk túl a nehezén: a játék angolul van és bár feliratozott, KELL hozzá az angoltudás. Nem csak a feladatok miatt (azok elég egyszerűre sikerültek néhány kivétellel), hanem az élvezet miatt. Nem lehet a poénok nélkül játszani. A második: azoknak, akik nem túl régi motorosok ez a játék gyenge. Szó se róla az első rész tényleg nem nagy szám, de kapásból érezni rajta a régi idők szelét. A készítők egy nagyon kis csapat, de olyanokkal mint akik például a The Diget rajzolták! Hatalmas (mérföldes) előrelépések vannak az idáig kiadott két rész (First Day in Sweden és Point Club) közt úgyhogy érdemes bizakodni és megadni az esélyt azok után is ha valaki csalódott a demonstrációs változatban.
A hivatalos oldalon mindkét rész bemutatója letölthető és kipróbálható, emellett olvashatunk a készítőkről, fórumozhatunk és képeket nézegethetünk. A második rész végén található szerkesztői üzenetből arra következtethetünk, hogy a harmadik epizódra még jócskán várnunk kell (talán őszig is) Én mindenesetre reménykedem benne, hogy mihamarabb elindíthatom a folytatást és csak emelkedni fog a színvonal. Próbáljátok ki.