Touch me!

A mostani DS Lite-omat már több, mint másfél éve nyúzom, az újradesign-olt Nintendo konzolt egyből a premiernél vásároltam, pontosabban a születésnapomra kaptam/kértem. Kezdésnek a Mario Kart DS került a gépbe (bátyám ajándéka volt), amivel rengeteg játszottam és még a mai napig is előveszem egy-egy verseny erejéig. Amit csak lehetett azt maximumra teljesítettem, összes verseny háromcsillagos valamit a mellékküldetéseket is megcsináltam 100%-ra. Online is felmerészkedtem, azt hiszem úgy 200 versenyen indultam aminek a nagyobb részét nyertem, akkoriban csúnyán benne voltam a játékban. :) Második game az Animal Crossing, ami szintén ajándék volt - Oti barátom lepett meg vele szülinapom alkalmából. Most ahogy így nézegetem elég sok "kezsüel"cuccom van, de hát részben ezért is kellett a DS-t. Amit a PSP nem tud nyújtani, azt megadja a DS. Szvsz baromság, hogy DS vs. PSP - felesleges is hasonlítgatni, mert más és más igényeket elégítenek ki. A Nintendo gépére elsősorban ötletes és egyedi játékok vannak, főleg az érintőképernyő kihasználására összpontosítanak, amely új élményeket biztosít. Egyik legjobb példa erre - a kedvencem - az Elite Beat Agents. Egy szuper ritmusjáték, talán ez mellett töltöttem el a legtöbb órát. Igaz, hogy nem éppen a minőségi zenéről híres, de elviselem, ha ennyire élvezetes a gameplay. Minden szám egy-egy jópofa történetet mesél el, képregényes stílusban. Mind a négy fokozatot sikerült unlockolni, az utolsó - Elite Beat Divas - csajos nehézséget is. Ez lényegében ugyanaz, mint a hard fokozat csak valamivel később tűnnek fel a pöttyök - itt nem elég jól időzíteni, hanem a reflexekre is jócskán szükségünk van. Ofkorsz, hogy minden zene megvan 100%-ra - Agents are GOOO! :)

Most jöjjön a best, a DS-es favorit - Castlevania: Portrait of Ruin. Ez kasztlevania, örök emlék marad minden egyes pillanta. Érdekes, hogy éppen egy olyan játékot tartok a legjobbnak, ami kb. 0%-ban használja a DS adta lehetőségeket. Itt nincs sem érintőképernyős, sem mikrofonos támogatás, a grafika sem sokkal szebb, mint amit már láttunk SNES-en, de én mégis ezzel szórakoztam a legjobban. Ezek után megvettem a Dawn of Sorrow-ot is, ami még a PoR előtt jelent meg. Itt sincs különösebb probléma (Soma a legjobb xD - aki nem tudná, ő a főhős, Soma Kruz), de a Portrait of Ruin helyszínei jobban tetszettek. A két epizódot ugyan 100%-ra nem végeztem ki, de nem vagyok tőle nagyon messze - majd ha kedvem támad egy kis Castlevania-ra akkor megcsinálom. Remélem még az idén kiadják a legújabb DS-re készülő epizódot.

A jövőbe tekintve, mind PSP, mind DS tulajnak jó lesz lenni (akinek mind2 megvan annak meg duplán :) - rengeteg jobbnál-jobb játék van készülőben. Terveim között szerepel a Phoneix Wright beszerzése - amennyiben tetszeni fog, akkor a többi rész is felkerül a listámra. Az újonnan érkező címek közül is bőven van választék. Legjobban a The World Ends With You -t várom (régebbi címén - It's a Wonderful World) - érdemes megnézni, hogy melyik csapat hegeszti, valamint a játék hivatalos oldalára is megéri ellátogatni. Továbbá nagy reményeket fűzök a Japánban már megjelent Final Fantasy IV feldolgozásához, az FFT második részéhez, a jövő héten megjelenő Professor Layton-hoz és az eredeti japán Ouendan 2-t sem kéne kihagyni (az utóbbit már régen kiadták...). Végül említeném meg a Dragon Quest IX-et, amiből a megjelenés még sajnos messze van. A sorozatot nem ismertem, de az elsőként EU-ban megjelent nyolcadik részt bepótolom, ugyanis tegnap este rendeltem meg. :) (ezt a bejegyzést majd' 3 óráig tartott megírni, mert miközben az Elite Beat Agents-ről meséltem, előszedtem a játékot és nem tudtam letenni xD)