Macskafogó 2 - a macskák újra lecsapnak

Először említsük meg a sztorit. A mcsakák már húsz éve az egerek jámbor szolgái, kielégítik minden kívánságukat. Azonban Közép-Afrika eldugott dzsungeleiben éldegél egy macskatörzs, akik még mindig a régi hagyományokat követik, azaz rabszolgasorba taszítják az egereket. Ide érkezik meg Stanley, az Intermouse újságírója, aki merészen közli a felbőszült cicusokkal, hogy hatalmuknak vége. A macskák azzal a céllal, hogy visszaállítsák a régi rendet, segítséget kérnek az Alvilág urának, helyettesétől, a Moloch nevű "valamitől". Az egereknek persze ott a Macskafogó, a kérdés, ki lesz a győztes.

Bár a történet nem eget rengető, mégis élvezhető, nekem nem volt problámám vele. Reménykedve fészkelődtem hát a székben, ebből még lehet valami. A néző ugye először a látványvilággal kerül kapcsolatba. A készítők ugye alkalmazkodtak a kor követelményeihez, így megjelennek a számítógépes effektek, amik egy kicsit furcsán hathatnak, de idővel megszokjuk őket, ráadásul sok esetben viszont láthatjuk a régi idők elemeit, technikáit, amit nagyon is értékelek.

A filmben feltűnnek régi és új karakterek egyaránt. A jó öreg Grabowski természetesen alap, bár furcsáltam, hogy koránt sem kapott annyi szerepet, mint amennyit elvártam volna. Sebaj, az alatt az idő alatt visszaköszönt az igazi Macskafogó. Leginkább Stanley és kísérője, Torzon, a borz kerül előtérbe. Feltűnnek a fontosabb cicusok és a patkány banda is, akik ugyanolyan jópofák, mint régen, csupán meghíztak egy kicsit. Lusta Dick azonban csúnyán leszerepelt, arra az öt-tíz percre nem kellett volna beleerőltetni a filmbe. Kár, pedig az egyik kedvencem volt.

A történetvezetés egész jónak mondható, nincs is ezzel semmi gond, nem fogunk összekavarodni az eseményáradatban. Azonban az nagyon jól esett, hogy a humor mit sem halványult. Sok helyen kapunk egyszerű poént, azonban a mű sava-borsát a különböző filmekre és személyekre utaló jelek adják, szeretem az ilyesfajta humort. Az egyetlen gondom az volt, hogy a készítők túlzottan vászonra akarták vinni a mai trendet, ami nem tett jót a filmnek. Ezt például megtapasztalhatjátok a Moloch és a Macskafogó közötti bossfight-ban, bár azért nem szaladtam ki a moziból.

Fontos megemlítenem, hogy azzal a tudattal léptem be a moziterembe, hogy az első részt semmi sem múlhatja felül, így nem is voltak elvárásaim, csak egy könnyed délutáni szórakozásra vágytam, amit megkaptam. Ha az ember így áll hozzá a dologhoz, nem fog panaszkodni. A második rész tehát még jónak is mondható, de trilógiává bővíteni a dolgot necces lenne. Inkább ne, jó ez így.

Chappy értékelése: 7,5/10