Pár filmről pár szóban

1. Crank

Hamburger film. Nem tudom, hogy hívják ezt a kategóriát, én így. Arra értem, hogy a trailerből, de már a plakátból is tudható, hogy mit fogsz kapni. Ha kell megeszed. Ha nem, nem. Először a Pengénél merült fel bennem ez. Hogy olyan, mint a gyorséttermi kaja. Nem ínyencség. Amennyiben az a célod, hogy jóllakj, semmi több, megteszi. Még az is lehet, hogy pont erre vágysz és akkor még ízlik is.

Tömény akció. Kevés beszéd. Alig-sztori, csakhogy ne videoklip megnevezés alatt futtassák. Jason Statham. Jó figura, szar színész. Ha jó ember rendezi (Guy Ritchie) jó is lehet. De erről egy másik film kapcsán.

Ami miatt tetszett a film az pont a szikár sztori. Alap magas tét: emberünk élete. Kis gengeszterkedés. Bérgyilkos. Nem kell már, ki akarják iktatni. Rábasznak. Az akció durva. Már-már viccesen durva és néha olyannyira "felpörgetett", hogy az tényleg sok. De pont ez benne az érdekes. Jó poénok vannak benne. Kedvencem amikor kirántja a turbános taxis, mert nem akarja elvinni és elkezd üvölteni az utcán, hogy Al-kaida, miközben a férfire mutat, mire az összes gyalogos, bámészkodó, teraszon ücsörgő ember, akit csak a kamera be tudott fogni ráugrik és üti veri, csavarja, ahogy bírja! Including nyugdíjas néni :D Sírtam a röhögéstől. Vagy amikor a fazon kiüteti magát egy defibrilátorral (asszem így kell írni) DIREKT, mert az kell neki, hogy beinduljon a lassuló szíve...elmebeteg:)

Tulajdonképpen úgy kell elképzelni, mint egy klasszikus akciófilm utolsó 20 percét, csak itt egy egész filmen át tart. Vagy mondjuk a Die Hard 3-ból kiszednénk a nyugis részeket, amitől olyan hullámzó (és jó!) volt és csak a színtiszta akciórészek maradnának. Nem sok ilyen film van és őszintén szólva én sem néznék ilyen filmeket egyvégtében. De ez jó volt! Kis költségvetés, kis mozi, nagy szórakozás és a végén egy tényleg baszott nagy csattanó ;) Tetszett.

2. I am legend

Xenu, Xenu...ööö. Főszerepben: Will Smith ;)

Ez is a szórakoztató. Mármint annak szánták. Egy történetet mesél el. Sablon. Resident Evil, 28 nappal később. Semmi extra. Nem tartalmaznék, azt bárhol el lehet olvasni, meg lehet nézni. Csak saját meglátások.

Mivel a film nagy részében egyedül Will Smith szerepel és tényleg egyedül van, az egésznek van egy olyan bája, mint A számkivetett című Tom Hanks mozinak. Akinek az nem tetszett, ezt valószínűleg unni fogja. Engem szórakoztatott, mert mindig kapható vagyok néhány új ötletre, hogyan baszhatjuk el az időnket egymagunkban...erre nem kérek ötleteket, főleg AZT ne, amit én is leírnék vicceskedésből ;) Szóval igazából ez is egy túlélési útmutató, mint az említett film. Will nem egy nagy színész, de van elég pojáca ahhoz, hogy szar se legyen. Viszont magában ez nem nagyon érvénmyesülhet, ezért osztottak mellé egy kutyát, akivel dumcizik. Amúgy próbababákkal is dumcsizik, de ha csak az lenne, nem igazán tudnám beleképzelni magam a szituba. Ki akar azonosulni egy dinkával? :D

Megpróbálok nem spoilerezni, de az megint bebizonyosodott, hogy nem bírom a szenvedő állatok látványát. Inkább kínozzanak halálra egy cse...szóval értitek.

Egyet le kell szögezni: New York kihaltan még úgy is nyomasztóbb, mint London, hogy süt a nap! Rettenet. Vagy talán pont a napsütés miatt...Merthát a hajnali órákhoz inkább hozzátartozik a kihaltság, mint a verőfényes késő délutánhoz.

Megmondom a frankót. A főhős nem azzal tölti a mindennapjait, hogy zombikat gyilkol halálra! Jó karban van, de se nem szuperhős, se nem John McClane. Szóval ez NEM instant akciómúví. Van benne az is, de nem ez határozza meg.

Ettől függetlenül nem rossz. Viszont az is árulkodó, hogy tegnap néztem és mára alig tudok belőle felidézni valamit...és most nem rólam van szó :D

Olyan klasszikus bambulós film. Késő este, elalvás előtt. Sleep mode beállít és hadd szóljon. Erre tökéletes!

3. A király nevében (dándzsön szídzs)

Nem voltak előítéleteim. Nem érdekelt, hogy Uwe Boll rendezte. Próbáljátok meg ezt Ti is figyelmen kívül hagyni...és most így fogom taglalni, hogy miért is volt olyan szar, hogy az már jó ;)

Olyan szereplőgárdája volt, hogy beszarás. Nem is Jason Statham-re gondolok, neki ugyebár egy arca van. Najó, három. Röhög, mérges, szomorú (bár ez majdnem olyan, mint a mérges). Dehát nem is ezért szeretjük!

Sidekick Ron Pearlman! Neki nem is kell színészkedni, elég ha bevágják totálba a búráját, komplett élmény! Burt Reynolds...hát ilyet még biztos nem játszott. És az az érzésem, nem is fog soha többet. John Rhys-Davis. Ő klasszik scifi arc és ilyen módon a fantasy-tól sem áll olyan távol a feje. Claire Forlani volt már Joe Black (aka a Halál) szerelme és azt valahogy jobban játszotta. Leelee Sobieski, akinek klasszikus nagyra nőtt manga-kislány arcberendezése van és most kiderül róla, hogy valami brutálisan jó áll neki a női páncél! Ha lesz Soulcalibur film, NEKI kell játszani Sophitia-t! Cristanna Loken, aki szintén nagyon "tehetséges".

És a főgonosz Ray Liotta!!! Aki egészen elképesztőeket tud alakítani maffiózó-korrupt rendőr témakörben. Itt igazából csak azt figyelhetjük meg, mit művel az alkohol+kokain+angyalpor+miegymás egy 40-es férfi arcbőrével...hm, mire mindezek ellenére eléri a 40-et :) Köszönet a megmagyarázhatatlanul sok és pórus-részletességű kistotálnak. Valamint szupergratula a jelmeztervezőnek, aki valószínűleg róla teljesen megfeledkezett. Ugyanis amellet, hogy Burt Reynolds esetében a filmből hirtelen gyenge animációjú '80-as évekbeli amerika akciórajzfilm lett rendre - mert szegénynek már úgy a tarkójára húzták az arcát, hogy a már-már vízszintesen álló fülei mellet a száján kívül semmi sem jelzi, hogy beszél, totál nincs mimikája! - a másik alapvicc szitu, hogy Ray-re ráadtak egy csőszabású bőrnadrágot, egy normál XX. századi fazonú inget és egy bőrkabit. Amik ráadásul nem ám olyan kicserzett, kezdetlegesen kidolgozott bőrből voltak, ami mondjuk dukált volna a teli-fakerekes ostromszekerek korában, hanem full modern anyagból! Azt vártuk egy elfényképezett jelenetnél - pontosabban VALAMELYIK elfényképezett jelenetnél - mikor ficcen ki a Brando felirat a gallérnál :D

Ráadásul ezt az egészet megfejelték egy klasszik férfi bemondó séróval. Úgy festett, mintha csak úgy bejött volna felmondani azt a pár mondatot az utcáról...

Ennyit a szereplőkről. És akkor ehhez jön hozzá az amúgy nagy költségvetés! Sok statiszta, tömegfelvételek, légi felvételek (biztos a Medicoptertől vették kölcsön a gépet, hihi). Erről csak annyit, hogy - bár lehetséges, hogy csak én láttam így - mintha a film előrehaladtával gyorsabban fogyott volna a lé az előzetes számításoknál...Tudom, hogy a jeleneteket nem időrendben veszik fel, de akkor is ilyen érzésem lett! Ami az elején még kidolgozott volt, a vége felé darabokra hullott! A vágások egyre durvábbak lettek és már-már arcpirítóan pontatlanok és mintha a statiszták nagy része is otthagyta volna a stábot...meg a lelkesedés is elfogyott. Az esős csata jelenetnél pl. az elsöprő roham kb. annyira tűnt elsöprőnek, mint amikor a Tabánban félrészegen, félig alva valami hülye kitalálja, hogy fussunk fel a dombra és a hatodik lépés után elfogy a kraft :)

Arról nem is beszélek, hogy az erdő leányai, akik indákon közlekednek - mit indákon, borostyán hajátsokon! - és akikről az égegyadta világon semmit sem tudunk meg, csak hogy nem szeretik az embert, mert az háborúz, meg pusztít, az indákon közlekedést egy nagy tisztás kellős közepén is simán kivitelezik...somehow.

Hasonló hatásvadász effektus, amikor egy sor íjász pontban egyszerre lő, de a nyilak egymás után csapódnak be...biztos csak azért nem egyszerre, mert úgy még jól is nézne ki. Meg azt bárki megcsinálja olyan puttó, koncepciótlan filmekben, mint a Bravehart, vagy a 300.

Boll zsenije igazából ott éri el csúcspontját, hogy a nézőre bizza mit tesznek a kisfiúval, akit közepesen hosszú üldözés után megtalálnak a susnyásban és sújtásra emelik a kardot, a srác pedig nagyon megijed. A következő kép már az, hogy apu épp csomagolja a tetemet. Merthát ugye a film attól film, hogy nem kell a cselekmény végigmutatni, mert ha csak azt látjuk, hogy valaki elindul, aztán következő snittre már meg is érkezik nyilvánvaló, hogy közben úton volt :)

Csakhát ezt már egy közepes presztizsű gimnázium közepes presztizsű filmklubjában elmondják az amúgy reál beállítottságú kiskamaszoknak is...

Ehhez képest hosszú pillanatokig préseli a retinánkba, hogy amikor a hadvezér parancsot ad a közkatonának, az Igenis!-sel és bólintással nyugtázza, mielőtt végrehajtaná. Erre amúgy senki sem jönne rá magától.

Kiemelném azt az egyetlen momentumot, amikor a közönség a vetítés alatt nem a röhögéstől, hanem a felháborodástól hördült fel. Hegyvidék, hófödte orom. Kamera kizoomol: rajta menetel 4 ember 4 külöböző kasztból...ööö, semmi közük semmilyen gyűrűhöz :D

Ilyenek mellet szinte minden mosolyra fakasztott minket. Pl. valószínűsítettük, hogy a csata nem azért zajlik esőben, mert ez volt a terv, hanem, mert éppen esett...és ezt is jól belénkinjekciózzák azzal, hogy minden rekordot megdönt az egységnyi idő alatt pocsojába lépő lábak száma. Mesteri.

A már említett olcsósodás a végére tetőzik be azzal, hogy a történetnek varázsütésre van vége.

Gyerek ugye halott, de feleség megmentve. Királyság megszerezve. Mindenki örül. Asszony megint terhes, szóval még garanciálisba megoldották...Főhös kimondja, hogy "Szeretlek!", pedig addig soha, hűűűűha.

Továbbá még ezelőtt megtudjuk, hogy mér jó ha egy király is ért a földműveléshez. És persze ezzel összefüggésben célzatosan arra is választ kapunk, hogy hogyan tudja ellátni az uralkodói teendőket és egy ország irányítását egy írástudatlan paraszt, aki bevallottan egész életében a földön dolgozott, de persze hivatásos harcosokat megszégyenítő módon forgatja a kardot némi shaolin bütéssel. Emellett olyan hasznosságokat is hallunk, hogy amíg föld lesz, addig háborúznak is majd érte. Ami kicsit olyan örökérvényű ízt ad a ránk zúduló bölcsességfolyamnak. Ennek tekintetében a fenti - szervezés és vezetés tudományát "kőkeményen" megcáfoló - aranyhányás még abszurdabbnak hangzik. Szóval basszuk ki a topmenedzsereket a gyár vezetőségéből, mert a fémmegmunkálási ismereteik hagynak némi kívánnivalót maguk után...

A végére hagytam az egyetlen olyan pontot a filmből, ami valóban mulatságos is akart lenni és NEM a komolyságában vált röhejessé. Matthiew Lillard.

Tékozló, italozó, nagyravágyó unokaöccs.Nagyon jót ad elő! XX. századi gesztusai, beszéde szinte fel sem tűnik az amúgyis kidolgozatlan körülmények között, de ő legalább valóban "játszik" a filmben és nem csak felmondja a szöveget. Igaz túlozva, teátrálisan, de legalább elhihetjük, hogy ő tényleg király akar lenni és tényleg fáj neki a bukás. Lenne pár tippem, hogy milyen fájdalomból merítkezett valójában...ha idáig elolvastátok, Ti is tudhatjátok ;)

Utóbbi film megtekintését szomorú este feldobása céljából ajánlom.