Ki ne emlékezne Matt Baker kalandjaira Franciaországban? A Brothers in Arms első és második része egyaránt belopta magát a szívembe, és ezzel minden bizonnyal nem vagyok egyedül. Az "arcados" jellegű, tucat kategóriába sorolható FPS-ek mellett igazi fehér hollónak számított, a szó legpozitívabb értelmében. A már-már agyatlan lövöldözés és rohangálás helyett itt egy jóval realisztikusabb képet kaptunk a II. világháború borzalmaiból, és a játékmenet is sokkal jobban hajazott a nagybetűs VALÓSÁGRA.
Az újabb kaland a Market Garden-hadművelet eseményeibe enged bebocsájtást. A szövetségiek ezzel a villámszerű hadművelettel akarták beszorítani a németeket saját országukba, hogy jóval hamarabb befejezhessék a háborút, ez azonban nem sikerült, mint ahogy azt mindenki tudja, aki odafigyelt töriórán. :P
Hősünk ezúttal is, mint az első részben, Matt Baker lesz, akit kinevezése után küldenek Hollandiába. A játék alapvető változása lesz, hogy már nem kettő, hanem három csapatot irányíthatunk. Három. Mágikus szám, semmi kétség, na és persze sokkal több lehetőség! A három szakaszból kettő a már jól megszokott lövész raj, de az igazi finomságok a harmadik rublikában helyezkednek el. Szabadon választhatunk bazookás, aknavetős és gépfegyveres társaság között, ami alapból felrúgja a "fedezd föl-kerítsd be-semmisítsd meg" taktikát. A gépfegyveres társaink a fedezék mögé szegezik az ellent, sőt, az új motornak hála, hamar meg is semmisítik a gyengébb búvóhelyeket, bazookásaink és aknavetőseink ezt szintúgy elvégzik, csak egy kicsit látványosabban. A negyedik új csapat a radio-team lesz. Ez igazából egy rádiós ürgét takar, akinek a segítségével légi támogatást hívhatunk, ha már nagyon szorul a hurok.
Az új epizód hatalmas pályákon fog játszódni. Most képzeljük el, hogy az előző epizódok legnagyobb pályái kis játszótérnek tűnnek a gigantikus holland területek mellett. Ráadásul a fejlesztők a hitelességre is törekedtek. A 40-es évekből való fényképeket és városrajzokat vettek segítségül a játékbeli terep lemodellezéséhez. Így tényleg reális képet kapunk a korabeli látványról. A környezet teljes mértékben pusztítható lesz, így minden egyes végigjátszás esetén más és más állapotú terepen fejezzük majd be a küldetést. Mi ez, ha nem maga a virtuális gyönyör?
A mesterséges intelligencia új tereket nyit majd meg... állítólag, mert ezen a téren nagyon szkeptikus vagyok. Az előző részekben már voltak kisebb gondjaim a társaimmal, így most hatványozva várom az MI teljesítményét. A srácok négy állapotot hoztak létre.
Első: az úgynevezett őrjárat. Ilyenkor bajtársaink egyszerűen bóklásznak az úton, puskájukat a válluknak vetik, cseverésznek. Ezek a szituációk nagyon érdekesek, hiszen ekkor tudhatunk meg a legtöbbet embereinkről.
Második: őrködés. Ebben az esetben mind mi, mind pedig a németek éberen figyelnek, fegyvereik harcra készek, minden apró neszre reagálnak, érdemes tehát ilyenkor óvatosnak lenni.
Harmadik: megközelítés. Nos, a katonák már tisztában vannak a harc gondolatával, felkészülnek a haláltusára, olyan halkan közelítik meg ellenfelüket, ahogy csak tudják, fegyverüket a lövésre készen tartják.
Negyedik: harci pozíció. Hát ez maga a harc. A katonák fedezéket keresnek, próbálják eltalálni az ellenfelet. Csakis a harcra figyelnek, míg újabb parancsot nem kapnak.
A hangulat nagyon ott van, vagyis lesz. A társaink szinte elő-lélegző emberek, részletes előélettel rendelkeznek, a küldetések alatt humorizálnak, beszélgetnek, márha nem egy német golyója elől bújnak el, igazi barátokká válnak. Már az előző részekben is meghatott egy bajtárs elvesztése, a fejlesztők szerint pedig ez az élmény még tovább mélyül. A különböző szkriptjelenetek is fokozzák majd a mozi hangulatot.
A látványra nem lehet panasz. A méltán elismert Unreal 3 engine tökéletesen végzi a dolgát, minden növényen ott rezegnek a levelek, a tetőkről pereg a cserép, a falakról a vakolat. Az emberek nyomokat hagynak a nedves talajban,a tankok rémisztően törik át a falakat. Újítás, hogy ha forgatjuk a kamerát, láthatjuk a földet csapkodó lábunkat, övünket, ha elesünk, vagy neán elrepülünk, fegyverünk kiesik a kezünkből, mi pedig hirtelen azt sem tudjuk majd, hol vagyunk. Egy kis gurulás a lépcsőn.... a látványért mindenképpen megéri.
A dicsőítő óda ezzel sajnos véget ért, azonban a Brothers in Arms sorozat legújabb tagját mindenkinek ajánlom figyelmébe. Azoknak is, akiknek már tele van a hócipője a második világégés eseményeivel, akik már százszor vették be Normandiát, akik már százszor vívták meg a stalingradi csatát. Hölgyeim és Uraim, ilyet még nem láttatok!
Várható siker: 10/10