The Witcher - TESZT

Itthon bizonyára kevesen ismerik Andrzej Sapkowski lengyel írót vagy munkásságát, pedig egy igencsak népszerű, több díjjal is büszkélkedhető íróról van szó. Mindezek ellenére sem kishazánkban, sem angol nyelvterületen nem jelent meg még műve, ezért egy rövidke ismertetőt elejtek, csak hogy mindenki képben legyen:

Riviai Geralt egy azon kevés witcherek közül, akik megmaradtak a világban. Fajtájukat ugyanis üldözik. Alkímia tudásukkal nem csak főzeteket, de génmutációs italokat is képesek előállítani, amit az emberek nem néznek jó szemmel, jobb esetben is csak megtűrnek minket. Ha viszont szörnyek támadnak, természetesen teli erszényekkel állnak sorba, hogy a munka elvégzése után ugyanúgy gyűlöljék őket… Másokkal sem különbek. A varázslók csak hatalmuk miatt képesek megvédeni magukat, a törpöket, tündéket viszont kegyetlenül elnyomják, és az állandó rasszista támadásoknak is ki vannak téve. Ilyen körülmények közt nem véletlen a Scoa'tel nevű, szabadságért harcoló terrorszervezetnek egyre növekvő ereje. A gyűlölködést ráadásul tetézi a lopás, (meg)csalás, önzés, képmutatás mindennapossága, bűnszövetkezetekkel és szajhákkal. Nem egy pozitív világkép, igaz? És a szirupos fantasyk után üdítő is ez az egyediség.

Ennél többet a sztoriról nem szeretnék elárulni, mert az első félóra-óra elspoilerezésével nem akarom elrontani a kezdeti élményeket. Új játékot kezdve máris választhatunk, hogy vállfeletti vagy izometrikus kamerakezelést kérünk, illetve billentyűzet+egér vagy csupán egér segítségével mozogjunk. Én a magam részéről az első variánsokat kedveltem, de akiben nosztalgikus érzelmeket kelt az izometrikus nézet, az örülhet, mivel az is teljesen használható. Ráadásul távoli és közeli változatot is választhat. A játékmenet fejezetekre van osztva, mindegyiken kellő méretű, de nagynak nem nevezhető játékteret kapunk. Ez egyben a játék egy nagy hiányossága is, mivel az átjárás az egyes fejezetek közti terület között csak a 2. és 3. közt megoldott, ami kisebb problémákat szülhet, de erről később.

Inkább térjünk vissza arra az említett egyediségre, mert az nem merül ki egy ismert író történetének feldolgozásában. Kezdjük a harcrendszerrel, ami elsőre okozni fog néhány kellemetlen meglepetést. Egy jól felszerelt witcher mindig hord magánál egy ezüst és egy acél kardot, előbbit szörnyek ellen, utóbbit emberek ellen, ha épp arra van szükség. Mindkét fegyverrel 3 harcstílusban harcolhatunk, egy Erős a kemény ellenfelek ellen, egy Gyors a fürgék ellen, és egy Csoportos a tömegek ellen witcherünk harci talentuma. A kezdeti problémák a kattintásokkal kezdődnek. Mert nem egy, hanem már 2-3 csapást is lerendez egy csapásra, a folytatáshoz azonban ismét kattintanunk kell, még se mindegy mikor. Sem túl hamar, sem túl későn nem szabad, mert Geralt kiesik a ritmusból, és szabadcélponttá válunk. Elsőre furán hangzik, de igazából elég látványos eredményt produkáló, mégis egérkímélő rendszerrel van dolgunk. Ha megszokod, szeretni fogod. Ezenkívül segítségünkre lehetnek a Witcher jelek is, melyek néhány mágia alapképességet takarnak, mint például a telekinetikus lökés vagy védőpajzs.

Jancsi 10 másodperce tudta meg, hogy ötöse lett a lottón. Sajnos Geralt is.

Witcherek másik fontos fegyvere az alkímia tudománya. Ehhez először is könyveket kell vennünk, amiből megismerjük az összetevőket. Utunk során talált növényekből, valamint legyőzött szörnyek nyúzásából szerezhetünk hozzá alapanyagot, főzésre alkalmas alkoholt pedig árusoktól vehetünk. (Alkoholistáknak megjegyzem, hogy ivásra alkalmas alkohol ugyanitt található.) Már csak egy meditálásra alkalmas helyet kell keresnünk tábortüzek/kedves emberek közelében, és indulhat is a főzőcske. Már ha van receptünk… Igaz, méregkeverő hajlamúak anélkül is dolgozhatnak, növényszedéssel ellentétben ez megengedett, csak aztán ne csodálkozzanak ha többet árt, mint amennyit használ. Ha viszont már szóba kerültek a mérgek, fontos megemlíteni, hogy főzeteinkkel nem élhetünk vég nélkül. Ezek ugyanis pozitív hatásaik ellenére is mérgek, amiket az erős witcher szervezet képes eltűrni. Egy ideig. Ha szervezetünkben 50%-os méreg koncentráció van, még csak piros pöttyöket látunk, később viszont már a halálunkat is okozhatja, jobb meditálni ha már szorul a hurok.

A fejlődési rendszer sem sikerült átlagosra, inkább a Gothic rendszerének egy butított változatának nevezném. Küldetések teljesesítéséért és harcokért tapasztalati pontokat kapunk, amikkel szintet léphetünk. És ha ez megtörténik… nem fejlődik semmi. Hmmm.

Aggodalomra viszont semmi ok, ha ekkor leülünk meditálni, szintünknek megfelelően kapunk néhány bronz, ezüst vagy arany pontot, amikkel rendszerint meglévő képességeinket fejleszthetjük (nagyobb erő, acél/ezüst kard stílusok fejlesztése, stb), vagy új képességeket szerezhetünk, mint a szintfüggően növekvő életerő. Néhány különlegességhez viszont mutagén főzeteket kell főznünk, amikhez mindig szükségünk van egy különleges összetevőre is. Ilyet a történet előre haladtával kitüntetett szerepű szörnyektől szerezhetünk, a farkasemberszőr főzettől például esténként másfélszer erősebbek és ügyesebbek leszünk.

A magyar változat szépségeiről már korábban írtam, így csak futólagosan említem meg. A szinkron nem rossz, de nem is jó, viszont mennyiséget tekintve panaszunk nem lehet, hisz a legutolsó statiszta is magyarul panaszkodik. Az egyébként is unszimpatikus 3. fejezetben találtam 1 darab, a történet szempontjából totálisan felesleges angol mondatot, ennyi azért belefér, mert egyébként kitűnő munkát végeztek a fordítók. A legnagyobb problémámat a Kukorix jelentette, amiről nekem egy gall kakas jutott eszembe, nem egy vérszomjas fenevad.

Ami a Kukorixról eszembe jutott

Grafikára sok panaszunk nem lehet. Annak ellenére, hogy a BioWare Aurora engine feltupírozott változatáról van szó (ez még a Neverwinter Nightsban debütált!), teljesen korrektül néz ki, a vizet külön kiemelném, szerintem csodásan megoldották. Annál zavaróbb viszont a heves bólogatások során, ruhán és testen áthaladó szakállak. Ilyet nem is tudom mikor láttam utoljára, de az biztos, hogy nem hiányoltam. És itt szeretném felróni a programnak a feleslegesen magas gépigényt. Bár nagyszerűen skálázható, de a játékterek mérete nem magyarázzák meg számomra, miért kellene 2 GB Ram az optimális konfigurációhoz, azt pedig különösen nem, hogy Vizima kereskedő negyedében miért nem elég ez sem. És mivel minimumnak is elkérnek 1 GB Ramot, ez minden bizonnyal optimalizálatlanságra utal.

Apropó, optimalizáltság… Miután 20-30 óra után eljutunk a 3. fejezetre, készüljünk a fel a legrosszabbra. Nem csak hogy ebben szerepel ugyanis a problémás kereskedő negyed is, ennek tetejében viszont az 1.1a patch alatt is gyakoriak (kb 2-3 óránként előfordulhattak) a crashek, amikor is egy hiba üzenettel kidob minket az asztalra. Utána olvasva pedig azt tapasztaltam, nem az én készülékemben van a hiba. Igazi paradoxon pedig az, hogy amint átlépünk a negyedik fejezetre, ahogy előjöttek ezek a harmadik fejezetben, úgy el is fog tűnni a negyedikben, amivel a megtépázott életkedvem is újra helyre jött. Nem tudom mit szúrtak el abban a bizonyos fejezetben, de valamit nagyon. Nagyon nagyon… Egész játékra átívelő probléma, hogy ha egyik fejezetről a másikra nem oldunk meg minden lehetséges küldetést, akkor könnyen elveszhetnek, vagy a kockapókeres küldetés sorozatot az egész játék folyamán bebukhatjuk, mivel átjárás egyáltalán nincs a régi és új területek közt. Ezzel sajnos feleslegesen csökkentik a játékteret, meg egyébként is, tök jó dolog a nosztalgia, a Gothic 2-ben is a történések által megtépázott Gothic 1-es terület volt a kedvencem. Ezek után már csak lábjegyzetben említem, hogy a mentés/töltési idő is egyre hosszabb lesz, minél tovább jutottunk a történetben, és ami az elején még elment, a végére kissé irritáló is lehet. Ennek megoldására van ígéret az 1.2 patch folyamán, a crashekre nem, de azt is szeretnék megoldani benne.

És ezek azok a hibák, amik miatt nem vagyok hajlandó számszerű értékelést adni a játékra. Ezek ugyanis feleslegesen lerombolják az egyébként kiváló játék számban kifejezhető értékét, ez bizonyára az európai RPG-k sajátossága, vagy nem tudom. Viszont félek, azzal sokakat tévútra vezetnék, így halljátok inkább szavaimat: PC-s RPG fanatikusoknak ez az idei karácsony legszebb ajándéka, mindenki más számára pedig azt tudom mondani, beszerzése erősen ajánlott.