A Bérgyilkos Hitvallása avagy Altair és a több száz rabló...

Nos mielőtt elkezdem nem lesznek spoilerek a történetet illetően csak annyi amennyi köztudott. Jeruzsálemben járunk 1191-ben természetesen időszámításunk után. Egy rend egyik tagját alakítjuk akivel különböző küldetésekben vehetünk részt. Akkor ezzel le is tudtuk az elejét. A játék annyira sok régebben látott gamma elemét képviseli, hogy nem lehet azt mondani, hogy klón inkább egy új szerzemény. Van aki a Prince Of Persiához hasonlítaná. Hát akkor közel jár, de valahogyan mégsem. Itt teljesen a szabadságunk már amennyire lehet ezt mondani. Senki nem kötelez minket arra, hogy hülye megbízók kívánságainak engedelmeskedjük azt csinálunk amit akarunk. Ha éppen olyan kedvünk van elmegyünk az egyik "közeli" városba ami körülbelül olyan 5-10 perc játékidő ha lóval megyünk függően attól, hogy hová tartunk és útközben mennyit keresgélünk mondjuk zászlókat. Hihetetlen, hogy a karakterek mozgása mennyire más ebben a játékban mint egy hasonló műfajú kreálmányban. Valósághű mozgáskultúrát tisztelhetünk kedves játékostársaim, ami rögtön megalapozza a szépség fogalmát, mert hát az is van ebben. Hiába folyik a vér mindenhol ahol megjelenünk pár perccel később olyan kilátás tárul elénk amit nem lehet leírni. Ha szebbnél szebb tájakat kívánunk látni akkor a legjobb az szépen a kilátókba felmászunk. A harcrendszer az elején kissé furcsának tűnhet, de nagyon könnyen megszokható főleg ha az ellentámadást már megszereztük. Az AI nem olyan okos, hogy ki tudjon velünk annyira babrálni mint mondjuk a Halo-ban ahol Heroic-on már fejbe lőnek és vége. Elérkeztünk a nehézséghez. Hát igen. Ez változik. Már az elején is. Bizonyos épületeket megbonyolít és azt hiszi a játék, hogy majd nem jövünk rá hogyan kell rá feljutni, az küldetések eddig egyértelműek voltak bár ez nem hiszem, hogy mindig így lenne. Ahogy halad a történet úgy tudunk meg mi is egyre többet és többet...Én csak ajánlani tudom ezt a játékot mindenkinek aki szeret játszani.

És most jöjjön egy kis szörnyű igazság. A játék valóban szép és egyedi rendszerrel próbál dolgozni, de ennyi itt meg is bukik az egész. 3.-4. főellenségnél monotnná válik a mászkálás, idegesítővé válhat a tornyokba való felmászás és hasonló. A harc ami ellentámadásokból áll unalmassá válik valamint az, hogy folyamatosan kiszúrnak minket a semmiből és rögtön 40-en jönnek mikor már szeretnénk egy mentés ponthoz eljutni kissé zavaró lehet. Ezek lehet, hogy valaki számára pozitív jelleggel bírnak nekem egy idő után már nem. A legszörnyűbb a játékban pedig a kamera nézet. Sokszor a harcok közben nem is látjuk, mit csinálunk vagy mikor kéne valamit csinálnunk. Hiába próbáljuk ekkor a jobb analóggal kiküszöbölni a problémát mert nem lehet...Szép játék jó játék, de inkább mindenki várjon vele egy picit. Sajnos ahogy telik múlik a játékkal eltöltött idő úgy lankad a lelkesedés és érkezik meg az unalom. A harcokat már szinte utálja az ember főleg, hogy nevetséges számú (sok) ellenfél kerül elő a semmiből úgy, hogy eredetileg 4-en álltak ki velünk. Ehhez hozzátartozik, hogy nem kis meló őket lerázni ha el karunk tűni. Az nem elég ha 90 kilométert elfutunk áááá minek akkor is pont ott vannak mögöttünk és a számuk a triplájára nőtt tehát szinte GPS van rajtunk nálunk meg egy ennek követésére alkalmas eszköz.. Vicces. A kardvívások képesek 10 percet is elvenni a játékidőből mikor már mennénk a francba hagynánk a rákba de nem tudjuk mert egy rakás idióta kifigyelt minket. Furcsa ez én nekem, de nagyon…mindesetre sok negatívum ellenére melyeket fölfedezni véltem, azért jó kis játék volt, csak nem olyan mint amire számítottam.