StarCraft: A Pengék Királynője

A StarCraft: A Pengék Királynője az eddigi legjobb, legizgalmasabb és leghangulatosabb StarCraft regény, amit magyar nyelvre lefordítottak. Eddig szám szerint öt jelent meg, és egyedül csak az alap trilógia harmadik kötetét, az Ámokfutást nem volt még szerencsém elolvasni (sajnos önhibámon kívül, ugyanis egész egyszerűen sehol sem kapható, utánnyomás pedig csak jövőre érkezik belőle. Így akinek van szép és megkímélt példánya, arra vevő lennék!!) - azonban Jim Raynor, Sarah Kerrigan és a Zerg-Protoss erők összefonódása roppant izgalmas, és letehetetlen történetté kuszálódik össze.

Mire számítok a StarCraft II kapcsán? Hááát, ha a könyvet alapul veszik (márpedig a legtöbb kötet, így az új trilógia, a NOVA és a Pengék Királynője is masszív Blizzard felügyelet alatt készült), akkor Zerg pusztulást jósolok. Bár Jim az elején még szerelmes volt Kerriganba, és a csajsziban is maradt még emberi, a történet végére mindez semmibe foszlik. Azonban ami még fontosabb, hogy az emberiséget végre számba veszik, mi több: az első faj, a nemes és nagyszerű Protossok BARÁTKÉNT kezelik majd a Legfelsőbb Tudat elleni harcban. Egyszóval: Zeratulnak és Tassadarnak köszönhetően (haha, a Sötét Templomosok és a Khala szerint élő Egzekútor barátokká, testvérré fonódását nem lövöm le) Raynorék szövetségesekké, barátokká válnak az idő múlásával, így ennek biztosan lesz vmilyen hatása a minden idők egyik legjobb RTS játékának folytatásában...

Egyszóval: a fordítás perfekt, a sztori zsír, a könyv zseniális. KÖTELEZŐ minden sci-fi, pláne StarCraft rajongónak.