Lényegében most olyan játéksorozatokról fogok beszélni (legalább három részes), amelyek személyes, ismétlem, személyes tapasztalataim alapján kötelezőek, kihagyhatatlanok, kultuszsorozatok.
Na, mielőtt belevágunk az értekezésbe, itt van néhány elem, ami mellett nem tekinthetünk el:
nincs PS2-m, vagyis olyan játékokat kellett kihagynom, amelyek másképp jó eséllyel bekerülnének a felsorolásba
csakis a saját véleményem jelenik meg, ez nem szentírás
A Splinter Cell üdítő koktélnak számított a darálós FPS-ek egyhangú, monoton világában. Főhősünk Sam Fisher, aki a CIA különleges ügynöke. Feladatainkat a lehető leghalkabban, feltűnés nélkül kell végrehajtanunk. Itt bizony nem a véres akció dominál, hanem a kimért, csendes lopakodás. Legjobb barátunk a sötétség, tehát logikus, hogy a pályák java része éjszaka játszódik. Az első három rész (2.: Pandora Tomorrow, 3.:Chaos Theory, az első rész nem kapott alcímet) lényegében ugyanazt a játékmenetet kínálja, a középpontban a terrorizmus áll, Sam barátunk azonban nem ismer akadályt. Extra high-tech felszerelésünk, mint az éjjellátó, nagy segítségünkre lesz. A negyedik epizód, a Double Agent gyökeresen megváltoztatta a játékmenetet, ahol egy terrorista csoportba épülünk be. NAgy hangsúlyt kapnak a döntéseink, és az akció, valamint már extra felszerelésünk csak alkalmi vendégünk lesz. Már javában készül az ötödik rész, mely ismét játékmenetbeli változásokat, és természetesen gyönyörű grafikát ígér. Várjuk szeretettel.
A Prince of Persia sorozat már a régi motorosoknak is simerős lehet, hiszen már lassan húsz éve, hogy az első rész, még 2D-ben pompázva, megjelent. A játék nagy sikert aratott, így rövid időn belül megérkezett a folytatás, ám a Ubisoft a 2000-es évek elején megvásárolta a játék licenszjogát, és belekezdett egy trilógiába. Az első epizód a Sands of Time névre hallgat. A játék még ma is kellemes grafikával bír, a történet nagyon élvezetes és összetett, a játékmenet nekem nagyon bejött. Az ellenfeleket látványos összecsapásokban győzhetjük le, különféle akrobata mozdulatokat és kombókat alkalmazva. A produktumra jellemző a temérdek ügyességi és logikai rész is, így garantált, hogy nem fogunk unatkozni. Lényegében a Warrior Within-ben és a The Two Thrones-ban is az első rész jellegzetességei dominálnak, de a fejlesztők ügyesen szövik tovább a történetet, a helyszín, és ezzel a stílus is gyökeresen változik, új ellenfelek, fegyverek, mozdulatok gazdagítják a gammát. Főleg a második és harmadik részben kapott nagy hangsúlyt az ún. bossfight, ahol életerőcsíkkal ellátott, erős ellenfeleket, szörnyeket kell legyűrnünk, mondanom sem kell, mind lélegzetállító. Gondoljunk csak a második rész óriási trolljára vagy a repülő óriásmacskára (vagy valami hasonló), vagy a befejező rész monstrumára vagy magára a főfőellenségre, a nagyvezírre, akivel való küzdelmünk maradandó élmény volt. Különböző hírek szerint már készül a negyedik rész, amely egy új trilógia első epizódja lesz. Mindenképp érdemes majd kipróbálni.
Folytatás hamarosan...