215ös szoba

A kalandjáték nem túl hálás műfaj a fejlesztőknek. Viszonylag nagy befektetést igényel, viszonylag rövid játékidőt ígér, és az újrajátszhatósága is gyakorlatilag nulla. Persze nem mindig volt ez így. A 80as évek végén, a 90esek elején virágzott a szöveges kalandjátékok kora - különösen a 8bites gépeken-, ami akár az egyszemélyes csapatoknak is kedvezhetett. És kedvezett is, akkoriban mindenki kalandjátékot írt, aki programozni tanult. Általában csúcsbénát...

Azóta a műfaj gyakorlatilag kihalt. Amikor éppen mégsincs kihalva, akkor néha megjelenik egy-egy nagyágyú. Szóval a kihalás jót tett.

DS-en nagy kedvencem volt az Another Code, úgyhogy tűkön ülve vártam a folytatást. Illetve bármit a készítőktől, amivel megmutathatják, hogy tudnak ők.

És megmutatták. Legalábbis eddig. Épp csak egy keveset játszottam csak, de az első benyomásokra ez is elég volt.

A hangok, a grafika nagyon jó, nem sajnálták az időt a srácok. A történetről még nem nyilatkozom, a kezdeti rejtvények is eléggé kézenfekvőek, de lesz ez még durvább, úgy érzem.

Az irányítás elég gyorsan szokható, meg egyszerű, bár ez szokott a legritkábban hiba lenni, hála az érintőképernyőnek

Viszont ez az a játék, amitől óva intek mindenkit, aki nincs otthon valamennyire az angol nyelvben.

Óriási szerencse, hogy a szereplőket feliratozzák - mielőtt valaki ezt alapnak venné, a Bladerunner miatt pl. még amerikában is támadták a WestWoodot, mondván, hogy nem értik, mit beszél egyik-másik durvább akcentussal ellátott szereplő, na ott nem is volt felirat. Én spec élveztem, de mazochista vagyok ezen a téren. :) -, viszont a laza stílusuk miatt így is okozhatnak vidám meglepetéseket.

Szóval aki szereti a kalandjátékokat, és van DS-e az vágjon bele bátran. Akinek nincs DS-e, az vegyen egyet, az Another Code-dal együtt, úgy már majdnem megéri...

Aki meg nem szereti a kalandjátékokat, az nézze meg valahol, hogy mit is csináltak a fiúk-lányok, mert kiemelkedő szinvonalú cuccot tettek le az asztalra...