A Lair-szindróma

A Lair-szindróma

Érdekes kapcsolatban, egyfajta szimbiózisban és se-veled-se-nélküled viszonyban élnek a számítógépes játékok készítői és a játékok hírét a nagyközönség számára közvetítő gémer újságírók. Az újságírók nem csak egyfajta szócsövei a játékkiadók PR és marketing részlegeinek, hanem önként vállat feladatuk (egyfajta kereszt ez), hogy a játékokat a fogyasztók szempontjából, azok szája íze szerint minősítsék, ezzel segítsék a választást egy erősen túlkínalati jellegű piacon. Kettős szorításban élnek, mert ha folyamatosan túl erős kritikával illetik egy játék-kiadó termékeit, akkor ez a kiadó esetleg nem csak úgy reagálhat, hogy további információval megpróbálja őket a termékeik értékéről meggyőzni, de akár korlátozhatja is a hozzájuk eljuttatott információt, ami olyanok számára akik gyakorlatilag információból élnek szinte a gyilkossággal felérő jelentőséggel bír. Másik oldalról viszont a felhasználó vár valóban objektív, de legalább is minnél összetettebb információkat a játékokról, hiszen a hájpolt, de később értéktelennek bizonyuló termék megvásárlása után nem csak a játék készítőibe, hanem az információ forrásába vetett bizalom is elenyészhet.

Körülbelül 15 éve vettem meg az első kifejezetten számítógépes játékokat bemutató újságot. Egy ilyen újság elkészítése és kiadása (főleg a rendszerváltás közelében) egy meglehetősen nagy lelkesedést, kitartást és újságírói hozzáértést is követelő vállalkozás, hiszen egy valódi, minőségi, színes, papír alapú újságról van szó, jelen esetben a Guru legelső nyomtatott számáról. A Guru-ról is elmondható, hogy voltak elektronikus előzményei. Akkoriban divat volt előbb csak floppyn, majd sokkal nagyobb kapacitású CD-ken írásokat, zenékből, demókból készült összeállításokat terjeszteni. Ezeket aztán az emberek egymásnak másolgatva adták tovább, de később a papír alapú gémer-sajtó megerősödése után az újságok mellékleteiként éltek tovább.

A gémer sajtó az utóbbi időben további jelentős változáson esett át, gyakorlatilag a nyomtatott sajtó itt is teljesen háttérbe szorult az online sajtóval szemben, de sajnos ez nem csak pozitív jellegű változásokat hozott.

A nyomtatott sajtó mindíg is kegyetlen erőforráshiánnyal néz/nézett szembe. Először is korlátozott a készítők/kiadók számára rendelkezésére álló pénz, ami közvetlen hatással van a kiadvány terjedelmére, megjelenésbeli minőségére, de ugyan így korlátozottak az emberi erőforrások is. Az elvárásokat csak a minőség megfelelő szinre emelésével tudják kielégíteni. A nyomtatott sajtó képvselői szinte ugyan azokkal a nem könnyű kihívásokkal kénytelenek szembenézni, mint a játkfejlesztők/játékkiadók maguk. Ez egyrészt talán érzékenyebé is teszi őket a fejlesztőkkel szemben, de ami fontosabb, hogy ezek a korlátok erőteljes szelekciós tényezőt jelentenek magukkal az újságírókkal szemben is.

Az online sajtó viszont gyakorlatilag korlátlan erőforrásokkal rendelkezik, nincs határidő, nincs terjedelmi, a külalak szerinti minőségi korlát, bármennyi színes kép, video, hanganyag beszúrható. Nagyjából eltűnt az a szakmai követelmény is, ami megkülönbözteti az ecceri fórumbeli beírogatást a valódi újságírástól, bárki írhat blogot, de akár gémer portált is indíthat, ha megfelelő lekesedése van hozzá. Nem kell újságírást, tördelést, kiadványszerkesztést tanulnia, nem kell, hogy bármi fogalma legyen olyan elvont dolgokról, mint az újságírói etika. Persze a nagyobb lehetőségek most már azok számára is nyitva állnak, akik elötte ettől esetleg el voltak zárva.

A játékfejlesztés ezzel szemben egyre professzionálisabbá, egyre inkább üzleti alapúvá vált. Egy egy játék elkészítésére hihetetlen források állnak rendelkezésre, de így is évekbe tellik. Valószínűleg ez az ami alapvetően eltávolítja a készítőket és az újságírókat egymástól.

Nos ez az egyre mélyülő szakadék az, ami szerintem egyrészről a Lair című játék körüli skandallumért felelős. Egy fiatal, lelkes, de nem kellően tapasztalt srác azt írhat amit akar. Ráadásul neki egzisztenciális problémát sem jelent, akár jól dolgozik, akár nem, hiszen nem fogják kirugni. Ellenben a játék fejlesztők amint egyre professzionálisabbakká váltak, egyre inkább függnek saját és mások munkájától egzisztenciálisan. Nekik nem mindegy, hogy hogyan fogadják azt amit csináltak, ezért aztán ők az újságíróknál sokkal súlyosabban élik meg ezt a szituációt, miközben a fiatal újságíró srác 2 óra játék után mondhatja, hogy „wazze, csináltatok egy szar játékot”, és ezzel le is zárná a dolgot.

A Lair persze nem csak viszonylag alacsony pontszámot kapott, hanem nagyon alcsonyat!

A játékosok visszajelzései szerint, viszont a játék távol esik a játszhatatlan, vagy élvezhetetlen szinttől, a bizonyos emberek számára nehézséget okozó irányítási metódus ellenére is. Mi tehát az ok ami a mögött állhat, hogy pontokban kifejezve nem 1-2 pont, hanem 3-4 pont mínuszt kapott a játék.

Az ok szerintem a Titanic-effektusnak nevezhető jelenségben kereshető.

Arról van szó, hogy a sajtó nagy része nem nyíltan és tudatosan PS3, vagy Lair ellenes, hanem csak azt teszi, mint amit mindíg is tett, elsősorban nem híreket és információt, hanem SZENZÁCIÓT szállít, és sajnos az online sajtó esetében ez egy nyomtatott „szakkiadványhoz” képest csak felerősödött. Ha egy havonta megjelenő újság valamit rosszul ír, akkor az a köetkező hónapra úgy is kiderül, csak akkor már nem biztos, hogy megveszik az újságot. Az online media esetében viszont egy pletyi is megjelenhet, hiszen helyesbíteni mindíg van idő, de sokkal fontosabb, hogy közben az oldal látogatottsága megemelkedik.

De hogy is nyilvánul meg a Titanic-effektus szenzáció képző hatása? Minekután egy termékről már leírtak minden jót amit csak lehet, és a termék is elért minden csúcsot amit lehet, mi lehet még nagyobb szenzáció? Szenzáció az, hogy a PS3, a PS és a PS2 hagyományait folytatva egy jó gép lett, jelenleg a legjobb hardverrel?

Nem!

Szenzáció az, hogy kb úgy fogy mint a PS2, vagy az X360 a megjelenése utáni azonos időszakban? Nem!

Ilyen esetben a szenzáció az, ha egy nagy és látszólag erős dolog, miután elérte a csúcsot látszólag indokolatlanul összeomlik, elsüllyed, kigyullad stb.!!! A PS3-ról az első hetek után az egész sajtó egységesen mint bukásról beszélt, és most a Lairrel is megint előjött ez.

Másik szenzációs dolog emellet persze, hogy a másik platformok feltámadni látszanak és Dávidként nyomják le a hatalmas Góliátot, olyan játékok érnek el rekordokat, amelyekre a korábban csak kis vásárló erővel bíró platformokon csak mérsékelt sikerek voltak jellemzők. Kisarkítva a dolgokat a Lairnak, mint a PS3 első olyan játékának, ami a rendszer minden új elemét kihasználja egyszerűen buknia kellett, már csak azért is, hogy az „új” platformok játékai látszólag minnél magasabbra emelkedhessenek (pl. Halo 3).

Fontos szempont még, hogy miközben az úgynevezett online újságírók gyakorlatilag harcore gamerek és nem sokkal többek, azért ők egyfajta közösséget alkotnak, az egyszeri júzertől is elkülönülnek. A Lair kapcsán tapasztalható volt, hogy sokan közüllük a játékosok felöl megnyilvánuló kritikát a közösségük elleni támadásként élték meg. Pedig mint újságírónak nekik nem általában az irogatás, illetve véleményük, és egymás megvédése a feladatuk, hanem épp az olvasó tájékoztatása, továbbá minden fontos és újonnan felmerülő tényező figyelembe vétele. Márpedig az, hogy a játékosok többsége igen is játszhatónak minősítette a játékot teljesen elentmond az első értékeléseknek, és mint olyan személyeknek, akiknek a jó kritikai érzék munkájuk feltétele nem ezeket a tényeket kellett volna megkérdőjelezniük.

A Lair-szindróma egyfajta korunkra jellemző tünetként értelmezhető. Jelzi a gémer újságírószakma egyfajta válságát, és jelzi a WEB2.0 nyújtotta lehetőségek jelentőségének növekedését, hiszen a játékosok fórumokon, blogokban leírták tapasztalataikat, amelyek jelentősen szembenálltak az újságíróként elfogadott gémerek értékelésével. A jövőt valószínűleg az olyan portálok jelentik, ahol a játékosok tapasztalatikat egymással megosztva közösen alakítanak ki egyfajta egységes értékelést a játékokról, de ezzel egyidőben pedig valószínüleg a szakma nagy öregjei is felértékelődnek.

De ez már egy másik történet.