Retrosarok Extra: Beyond Good & Evil

Az előző generáció számomra egyik legmeghatározóbb élménye a Michel Ancel nevével fémjelzett Beyond Good & Evil. Az Ubisoft felemelkedésének hajnalán jelent meg mindhárom platformra és hiába értékelték nagyon magasra az nyomtatott és virtuális sajtóban el kellett buknia, míg például a Splinter Cell és a Prince of Persia frencsájzok vígan élnek azóta (még ha némileg közízléshez alakított formában is).

A találkozás

A játékkal ha jól emlékszem, először egy trailerben találkoztam az Official Xbox Magazine egyik lemezén. Ami elsőként megfogott az a hihetetlenül hangulatos zene és a művészi tervezése. A karakterek, a hátterek és úgy általában minden klappolt. Mikor azon vettem észre magam, hogy csak azért teszem be a lemezt a gépbe, hogy azt a trailert nézegessem, akkor már elkezdtem gyanítani, hogy nekem ezt meg kell vennem.

Az ismerkedés

Bár akkoriban még gyér internetes hozzáféréssel rendelkeztem (értsd, iskola és netcafé), már elkezdtem kutatni a játékkal kapcsolatos információk után. Hozzátenném: akármennyire könnyűnek látszik ez a mai internetes tartalomszolgáltatás fényében, ez jópár éve még korántsem volt oylan könnyű, lévén az embernek fogalma sem volt merre induljon. Jó egy Gamespotot meg IGNt ismertem, de aztán annyi. Mindenestre sikerült gyűjtenem pár információt. Tehát a játék valamiféle ügyességi-kalandjátéknak ígérkezik, ahol a főszereplő újságíró-riporter JADE megmenti a világot a pusztulástól. Lehet, hogy így leírva furcsának hangzik, de akkor nagyon izgatott lettem ettől az új és varázslatos hangulattól ami a képekből sugárzott. Végül ráakadtam a hivatalos BG&E oldalra. Amikor meghallottam a játék fő témájaként szolgáló dallamot ami a háttérben szólt szerelmes lettem.

A közeledés

Nehéz volt a dolga az ifjú magyar Xboxos udvarlónak aktuális szerelme tárgyával kapcsolatban, ha 2003 végén olyan játékhoz akart jutni, amely... hogy is mondjam... nem a "ticsung" (értsd: lősz azt mész) kategóriába esik. Persze tetézte a helyzetet, az is, hogy se hitelkártyám se nagy X-es baráti köröm nem volt. Később a Farenheittel is megszívtam, de az egy másik téma.

Akkoriban még azért nem úgy ment mint most, hogy megjelenés napján hozza a futár, hanem inkább a "néha boltba járok és ha lesz akkor majd megveszem" illetve a "néha eljárok a boltba és HA lesz pénzem akkor megveszem". A HÁn van a hangsúly. Kérem a warezosokat ne oktassanak ki, hogy nekik már megvolt 3x is írva ;)

Mikor megjelent a játék és minden tesztből csak teljesen elcsavart fejű tesztelők tekingettek kifelé a szerencsétlenekre, kik még nem játszhattak ezzel a csodával, nem érinthették körvonalait, akkor kimondatlanul is megszületett a birtoklási vágy.

Az első randevú

Végül egyik nap megfelelő mennyiségű elverhető kategóriába eső készpénzzel felszerelkezve (ami nagy szó volt nálam akkoriban), beléptem az egyik "maszek" shopba és megláttam Őt. Remegő kézzel nyúltam a polcra kiállított dobozhoz és meg kell, hogy mondjam élőben még jobban nézett ki mint a képeken. Formás zöld csomagolása kellette magát, csillógó fóliába tekert idomait pedig még jobban kihangsúlyozta a találkozás okozta izgalom. Mindenestre nyugalmat erőltettem magamra és letettem az eladó asztalára.

• Ezt kérem - miközben csak a gyöngyöző izzaságcseppek árulhatták el figyelmesebb külső szemlélő számára mik zajlódtak le bennem.

Hamarosan pedig nagy várakozzással és a játékkal a hátizsákomban baktattam hazafelé.

Az első éjszaka

Hazaérve nem akartam rögtön ajtóstul rontani a házba, egy ilyen előreláthatóan igényes játék esetében pedig főleg nem. Belőttem a TV-t és a nagy fekete masinát és elintéztem minden kis és nagy dolgomat, bemosakodtam és valami kényelmes ruhát vettem fel. Elláttam magam és új szerelmem környékét minden jóval, nehogy akció közben ki kelljen menni valami apróság miatt ezzel megszakítva az élményt. Teljes volt a csönd a lakásban mikor kissé remegő kézzel kibontottam a csomagolást és az adathordozó hátsó felét mustrálva megállapítottam, hogy Neki ez lesz az első. Óvatosan az ujjaim közé csippentve a lemez belső s külső peremét ráhelyeztem a tálcára. Leültem a fotelba felhangosítottam a televíziót, az irányítást a kezembe véve kiadtam az utasítást, hogy csússzon be a megfelelő helyre. Először sötétség fogadott, majd derengeni kezdett és elmerültem teljesen a kedvesem szépségében. Hajnal körül járhatott, amikor befejeztük aznapra. Szólni sem tudtam az élményektől. Félájultan zuhantam az ágyba.

A kapcsolat

A világának felfedezése elsőre nem tartott sokáig, de minduntalan azt vettem észre magamon, hogy újra és újra hívogat. Vannak dolgok amivel nem lehet betelni. Amíg magaménak tudhattam a lényegét, soha nem éreztem, hogy unatkoznék a szinte ugyanúgy végrehajtott feladatok ismétlése okán. Mindig volt valami apróság amire rácsodálkozhattam, vagy valami érdekesség, amit felfedezhettem. Mikor pedig már azt hittem minden porcikáját ismerem, akkor is előkerült valami apróság. Szerettük egymást.

A válás

Ami elkezdődött, egyszer véget is ér... megjelent egy rivális. Hófehér bőre volt és szépsége minden addigi várakozást felülmúlt. Mindent ígért és mindent megadott amire vágyhattam. Nem tudom, hogy vágytam-e igazán azokra az újdonságokra amiket kaptam tőle, de végül meggyőzött. Hallottam szeszélyes természetéről, piros szemeitől való félelmem miatt pedig, húztam halasztottam a dolgot. Közben megromlottak a dolgok a szerelmemmel. Már csak ritkán találkoztunk, keveset időztem a világában, közben is gyakran a másikra gondolva. Végül egy verőfényes tavaszi napon megjelentem Hófehérkével pedig tudtam mi lesz az ára. Hófehérkéről tudtam, hogy nem kompatibilis a kedvesemmel és vélhetőleg nem is lesz az, ahogy ma sem az. Veszekedtünk és sírtunk. Megpróbált meggyőzni, hátha előveszem még egyszer egyszer az évfordulónkon. Nem mertem a szemébe nézni amikor megmondtam, hogy nem így lenne és értelmetlen mindkettőnk számára, ha marad. Nem mehetett tovább a dolog, így hát rábíztam egy másik emberre akivel újra felfedezheti, milyen újnak lenni és féktelenül szórakozni valakivel.

Még ma is gyakran gondolok rá.