Az előző logikát követve, és a Rise of Skywalker otthoni megtekintése után ideje a Star Warsokat is rendbe tenni.
Érdekesség, de ezekből is ugyanúgy 11 film van, mint Nolan filmjeiből, mert szorosan ide csak a prequeleket, az eredeti trilógiát és a mostanit soroltam, plusz a két Star Wars Story filmet (Solo és Rogue One).
Az eljárás tehát ugyanaz volt mint a Nolan filmek esetében: jó, legjobb, közepes, stb...
A sorrendbe szedés tanulsága pedig, hogy... hát jó sok szar Star Wars film van, több mint amennyi jó.
- Star Wars: Episode I - Baljós árnyak
Nagyon csekélyen múlott, hogy ezt tettem utolsó helyre. Leginkább azért hogy a két részt (Baljós árnyak és Klónok támadása), illetve az egész prequelt megkülönböztessem egymástól.
Igen, ez a leggyengébb az egész trilógiából, és igen, gyengébb mint bármelyik mostanában kijött epizód, de ha azokban is Jar Jarok és pici Anakinok juhúznak, akkor majd meggondolom magam.
- Solo: egy Szar Wars történet
Ezt a képet direkt választottam. Ilyen szép az egész film.
Azt mondtam, hogy bármely mostanában kijött epizód, de a Solo esetében kivételt kell tennem.
Ez a film rosszabb mint bármelyik trilógia bármelyik része. Nagyon kevés olyan film van, amelyikben ennyire nem működik semmi. Az akciók élettelenek, a hátterek fakók, a szereplők ellenszenvesek vagy kimondottan bénák. A történet tele van áthallásokkal, és még azt is meg meri tenni a film, hogy kijelenti, hogy nem is igazán Soloról szól.
Én azt gondoltam, hogy azért vannak olyan dolgok, amelyek ha nem is szentek, azért nem merik elrontani. A Solo: A Star Wars Story büszkén és nevetve vállalja, hogy címszereplője egy kis senki, aki bárki lehetne, és mivel olyan magányos szegény, ezért kapta a Solo nevet.
Hogy egy hét leforgása alatt történik meg minden hőseinkkel, az már csak hab a tortán.
- Star Wars: Episode II - Klónok támadása
A Klónok támadása egy újabb nem igazán jó film, de talán már túl van azon, hogy nézhetetlennek nyilvánítsam. Vannak itt érdekes dolgok, a zene pl álomszép, de arra a CGI rettenetre ami a végén történik nincs mentség.
Tudom, szentségtörést fogok elkövetni, de az egész prequel trilógiából az egyetlen élvezhető dolog számomra Hayden Christensen játéka, pontosabban átalakulása.
Amelyik részben ő van, az jobb mint amelyikben nincsen.
- Star Wars: Episode III - Sithek bosszúja
A Sithek bosszúja már egy egész normális Star Wars epizód. Ideje kitérni Palpatine-ra, illetve az őt játszó Ian McDiarmidre, aki végig remekel, és tulajdonképpen az egyetlen nézhető pontját adja a trilógiának.
Majdnem jó, mondanám, de azért ez is csak a film végére igaz. Sajnos egy olyan mély kátyúból kellett felállni, amihez kevés volt két óra, de a Sithek bosszúja derekasan próbálkozik, ezt meg kell hagyni.
A film csúcspontja számomra a Mace Windu-s jelenet, amikor Anakin átáll a sötét oldalra, a mélypontja pedig a lenyűgözően ostoba Order 66 parancs, ami szépen megágyaz azoknak a dolgoknak, amiket később - egy másik, későbbi filmben - a Jedikről mondanak.
- Star Wars: Episode IX - Skywalker kora
Itt pedig már következik az új trilógia - sztem - leggyengébb epizódja.
Igaz nagyjából sztem amit az új trilógiáról mondanak: ha csak úgy általánosságban ledobták volna őket mint sci-fi-kalandfilmek, senkinek nem lett volna gondja velük.
A probléma az, hogy ezek Star Wars filmek, és ezeket más mércével mérjük. Az Episode IX legnagyobb problémája pedig, hogy még saját magára sincs tekintettel.
Teljesen mindegy volt minden, csak zárják le a szériát valamelyest nyugtató módon. Ez annyira nyilvánvaló, hogy teljesen felesleges lenne ennek a résznek bármelyik szegmensében elmélyülni: csapongó, szertelen, össze-vissza történet, ami tipikusan jellemző arra a JJ Abrams-es elbeszélés módra amit a rendező követ.
És amit az első rész idején még viszonylag takarékra tett.
- Star Wars: Episode VII - Az ébredő erő
Az Ébredő erő sem egy túl jó film, de ez már emlékeztet - távolról - egy Star Wars epizódra.
Néha túlságosan is. A cél kimondva-kimondatlanul az volt, hogy megidézzék az eredeti trilógia nagyságát. Az új rész viszont érdekes módon nem mindig akkor működik igazán, amikor a régi részekre hajaz.
Az új trilógia legnagyobb találmánya Kylo Ren volt. Akiből itt még nem látszódik sok, de az igen, hogy elkerülték a Vader 2.0 csapdát. Az új szereplők mindegyike sem szar, sőt egész jól válogattak; igaz, a szerepükről ez már nem feltétlenül mondható el.
Összességében ingadozó ez az epizód, és vannak dolgok amelyek afelé hajtják a vizet, hogy ez egy jó rész (Han, Chewi, a Falcon, Finn és Poe jobb pillanatai, Rey bemutatkozása), de vannak amelyek kimondottak szarok, és a későbbiekben sem sikerült őket kimagyarázni: Hux, Snoke, az egész Első Rend, az erő össze-vissza használata, a régi hősök kvázi beáldozása stb...
Kár érte, mert tényleg csak egy jobb script és egy kevésbé merev (profitmaximalizáló) álláspont kellett volna ahhoz, hogy ez egy jó film legyen.
- Rogue One: A Star Wars Story
A Rogue One-t érdekes módon többen szeretik, mint bármely új részt; érdekes, mert ha valami megbolygatja a régi részeket, az ez. De én először bizalmatlan voltam az irányába.
Bizalmatlan, mert egyrészt ez a sztori el van mesélve. Hogy hogyan jutott a lázadók birtokába a Halálcsillag tervrajza, erre a történetre semmi szükség nem volt.
Rosszabb pillanataiban ezért a film közel jut ahhoz, amit Crisis Core-effektusnak hívok (nem hívom így amúgy, de kellett valami sztori hozzá). A Crisis Core volt az a játék, ami elvileg a Final Fantasy VII prequele volt, valójában számos olyan ponton átírta a sztorit, amire semmi szükség nem volt, hovatovább inkább káros volt mint előnyös. A Rogue One (legrosszabb pillanataiban) kicsit ilyen.
Ami mégis jobbá teszik a Rogue One-t ennél, az a szíve. Az látszik, hogy emögött a film mögött rajongói lelkesedés van, nem puszta üzleti szándék.
Ezzel együtt is, ezek a szereplők és ezek a történések/fordulatok épp a határán vannak annak, hogy ne nevezzem őket szarnak.
Így hát kaptam egy filmet, amit egyáltalán nem vártam, de végül nem lettem tőle kevesebb.
A CGI Tarkint semmi nem magyarázza, de Vader jó irányba lendíti a dolgokat.
- Star Wars: Episode VI - A Jedi visszatér
A leggyengébb az eredeti trilógia darabjai közül már-már közmondásosan a Jedi visszatér, de ez azért nem volt annyira egyértelmű elsőre.
Végtére is ez a rész a legmodernebb, a leglátványosabb, és itt már kidolgozott karaktereket és helyzetet kapunk, közvetlenül a legeslegjobbnak mondott rész után.
Könnyű volt tehát relatíve a Jedi visszatér helyzete, mégsem oldotta meg tökéletesen a feladatát.
Könnyű lenne az ewokokba belerúgni, de a legnagyobb problémának nem ezt tartom, hanem azt, hogy itt már látványosan nem tudtak Han és Leia karakterével mit kezdeni.
Kapunk tehát egy nagyon felesleges és fillernek is beillő kiruccanást az Endorra, ami azért nem rontja el a dolgokat, de tény, hogy így kevésbé teszi izgalmassá a látványos űrcsatát ami így Lando vezetésével megy.
Eközben a trónteremben minden idők egyik legnagyobb Star Wars párharca zajlik Darth Vader és Luke között, és igazából ez a film fénypontja, amit nem lehet megkerülni.
A Jedi visszatérnek, akárhogy is nézem, valahol itt a helye. Próbálja ugyan elrontani amit lehet, de az alapok annyira szilárdak és erősek voltak eddigre, hogy ez nem jön össze.
- Star Wars: Episode VIII - Az utolsó jedik
Ez lesz szerintem a legellentmondásosabb helyezésem, és még ha azt is elárulom, hogy vacilláltam, hogy a második helyre teszem, teljes lehet a harag.
A Last Jedi azért áll itt, mert ez az egyetlen rész a klasszikus trilógiát leszámítva, ahonnan megmaradtak dolgok, és amit érdekesnek tartottam.
Csomó minden van amit ki tudnék emelni: a trónteremben zajló harc, Kylo és Rey kapcsolata (és összekapcsolódása), Luke útmutatásai, Yoda jelenése (igen, nekem ez tetszett), és összességében az a nosztalgiával tekintő, megkeseredett útkeresése, amit egyik oldalról Kylo erőszakos "égesd el a múltat" kijelentése zár le, másik oldalról a rajongók és az őket képviselő Rey múltba kapaszkodása fémjelez.
Ezt én baromi érdekesnek találtam, mert így tekintek a régmúltra én is: ami volt, megtörtént, nem lehet visszahozni soha. Ez egyesekből haragot, másokból megkeseredettséget hoz elő, és talán Yoda foglalja össze legjobban amikor ezt mondja: "arra vagyunk kárhoztatva, hogy az utódaink jobbak nálunk.. Ez minden mester végzete."
- Star Wars: Episode V - A birodalom visszavág
Az első két helyezett viszont az lesz, amit feltehetőleg mindenki más is annak tart.
Nálam a sorrend Birodalom 2, Új remény 1, de ez alakulhatott volna másképp is.
Azért a Birodalom a 2., mert egyrészt ezt később láttam, és igazából csak tini koromban volt nagy hatással rám, másrészt ez a film azért a közepén eléggé megfeneklik, és csak a végén tér magához újra.
Nem tudok kiemelni semmit, nyilván a csavar és a párbaj a mai napig hatásos, egyébként ez csak egy klasszikusan jól megcsinált, jó film.
- Star Wars: Episode IV - Egy új remény (mindig utáltam az új remény nevet)
Az első helyezett viszont nálam a legelső rész. Tengernyiszer láttam, soha nem untam, olyan jól van felépítve hogy folyamatosan húz be magával, és lesz egyre komolyabb a vége fele (szemben a Birodalommal, amely már eleve komolyan kezd, és később vicceskedik). Meg meri tenni azt, hogy végez az egyik legszimpatikusabb karakterrel a film közepén. Olyan főhősöket választ, akik korántsem számíthattak megszokottnak abban az időben. Leia előtt nem is tudom voltak-e már határozott, kemény hősnők, de nem sok lehetett. A cinikus s*ggfejt nem finomítgatja, hanem meg meri tartatni annak, aminek.
Obi-Wan "az nem hold" baljóslatú megállapításától kezdve a szemét összenyomó halálközeli izgalmán át a Halálcsillagról való szökésen át egészen a végjátékig minden egyre magasabbra építkezik ebben a filmben, és egyre jobban húz be minket magával, előre vetítve a baljós jövőt.
Ezért az első hely. Ez szó szerint egy olyan film, amit ha elkezdtem nézni, nem bírom abbahagyni. Nem mintha kapásból nem minden idők egyik legerősebb kezdése lenne az övé, de ez a film a végére jut el oda, ahova, és ebben szvsz nincsen párja.
Ha egyetértettél, örülök, ha nem, az se baj, mindenesetre köszi hogy elolvastad.
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko