[6] parandroid (offline)

Társasági - Harsány - Kétéltű

Ő egy 25 éves fiú és itt lakik: Budapest / Budapest

1460 napja regisztrált felhasználó, ez idő alatt 7357 kreditet gyűjtött

2019 október
21:34 28 horrofilm a Netflix kínálatában, amit nem érdemes kihagyni
Nem vagyok egy nagy rajongója a halloweeni kultúrának, sem annak pártolója, hogy ezt itthon valamennyire is meg kéne honosítani, azonban mégis a YouTube és Facebook követéseket látva, moziműsorra pillantva így október tájt évek óta elfog a horrornéző hangulat. Nem én vagyok a zsáner legnagyobb rajongója, de műfajtól függetlenül kedvelem az izgalmasan megvalósított, kreatív vagy egyszerűen csak szórakoztató filmeket, és nehéz azt vitatni, hogy a jelenlegi évtizedben a legtöbb újítást és fantáziadús megoldást a horror alkotásoktól kaptuk. Emellett pedig a napokban a Netflix streaming szolgáltató is megkapta a maga magyar nyelvű "patchét", így az angolul nem beszélők is egyre nagyobb mértékben férhetnek hozzá a finanszírozó-, forgalmazóóriás kínálatához, így bővítve az SVOD szolgáltató hazai előfizetőinek egyébként is széles körét. A legnagyobb közös nevező pedig hamar kitalálható; a Netflixen is vannak szép számmal kiváló, de legalább is megnézésre érdemes horrorfilmek, így arra teszek kíséretet, hogy ajánljak belőlük párat, amelyeket szerintem különböző okokból nem érdemes kihagyni. Próbáltam a filmek széles köréből válogatni, a klasszikusoktól kezdve a Netflix Originalokon át az egészen apró költségvetésű modern darabokig. Amik hiányoznak, azok az amerikai sorozatok, ennek egészen prózai oka van: nem, vagy csak nagyon elvétve nézek sorozatokat, látatlanban meg nem akarok ajánlgatni. Természetesen nem láttam minden filmet a világon, sőt még csak minden netflixes horrorfilmet sem, így ha bárkinek van személyes kedvence a streaming paradicsomban, amely lemaradt a listáról, az ne tartsa magában és közölje kommentben.

(Nota bene: A műfaji besorolásnál a Netflix értékítéletére hagyatkoztam, a Halloween és a Horror kategóriákból válogattam, így furcsa anomáliaként az első helyezettet én nem is sorolnám a műfajba, de hát abból élünk, amit adnak, ugye. Valamint ahogy látom, ha magyarra van állítva a nyelv, akkor pár feltüntetett alkotás nem jelenik meg, ez az angol nyelv visszacserélésével könnyen orvosolható.)


28. 1922 (1922, 2017)

Egy farmer megöli a feleségét a fia segítségével, és tette következményeitől az életében már nem szabadulhat. Igazából az 1922-vel nekem pont ugyanaz a bajom, mint a legtöbb Netflix Originallal, annyira nem rossz, hogy lehordja az ember, de annyira nem is jó, hogy őszintén ajánlja, viszont úgy látom, hogy sokan szeretik, szóval álljon itt a lista legalsó lépcsőfokán, mert ha nagyon nincs mivel elütni 100 percet, akkor azért nem egy rossz opció a film. Meg mégiscsak Thomas Jane a főszereplő, ki-ki döntse el, hogy ez jó pont-e.



27. Madarak a dobozban (Bird Box, 2018)

Gondolkodtam rajta, hogy felkerüljön-e a listára, mert különösebb túlzás nélkül a médiatörténeti jelentősége nagyobb, mint a filmtörténeti, de végtére is nem egy rossz film a Bird Box. Ha tavaly december magasságában készül ez az összefoglaló, akkor azt mondom, hogy erősen ajánlott alkotás, már csak a közösségi médiában való állandó szereplése miatt is, ma inkább egy korrekt Hang nélkül kópiaként maradt meg, ami megér egy próbát egy unalmas délután, de semmiképpen sem kihagyhatatlan.



26. Devilman: Crybaby (Devilman: Crybaby, 2018)

A Netflix anime kínálata hagy némi kivetnivalót maga után, de a saját gyártású Devilman: Crybaby adaptáció a Földet megszálló démonokról, és a velük egyesülő, és újonnan szerzett erejével ellenük szegülő Akiráról kétségtelenül figyelemreméltó. A tematikája, valamint a brutalitása és már-már hentaiba hajló szexualitása miatt megfelelő terítéke a halloweeni svédasztalnak, még ha messze nem is egy hibátlan alkotás.



25. Apostol (Apostle, 2018)

Kevés az értékelhető okkult horror, hirtelen csak az 1973-as A vesszőből font ember, a Midsommar és A boszorkány jut az eszembe, így üdvözölendő, hogy a Netflix tavalyi Originalja, az Apostol is ezt a sort erősíti. A Dan Stevens által játszott Thomas eltűnt testvére keresésére érkezik egy szigetre, hogy ott egy kis szekta képében találkozzon a gonosszal. Michael Sheen kiváló ellenlábas, Gareth Evans filmje kifejezetten látványos és kellően feszült, az alműfaj kedvelőinek mindenképp megér egy próbát.



24. Élet (Life, 2017)

Egy relatíve megosztó film az Élet, hallottam mozikedvelőktől a 2017-es év legjobb alkotásaként is emlegetni, szerintem inkább egy korrekt sci-fi horror egy emlékezetes és ütős befejezéssel. Egyedül a színészparádé miatt figyeltem fel rá anno, és kétségtelen, hogy ez is a film egyik legnagyobb vonzereje, mellette pedig egy hangulatos, látványos, bár erősen felejthető Nyolcadik utas: a Halál utóérzés.



23. Motel (Hostel, 2005)

Eli Roth második filmje, három évvel a modern kultklasszikus Kabinláz után. A történet három amerikai fiatalt követ, akik a női nem után vágyakozva utaznak a „túl szép, hogy igaz legyen” kategóriájú Szlovákiába, hogy aztán kiderüljön (plottwist), hogy túl szép volt, hogy igaz legyen. Tarantino neve a produceri szerepben garancia kellene, hogy legyen mindenki számára, hogy a film nem akarja magát halálosan komolyan venni, és inkább szeretne emléket állítani a grindhouse filmeknek, mint új sztenderdet a horrorfilmek között. Az első fele egy softcore pornó, a második pedig ha már porn, akkor inkább annak a torture ága. Mai szemmel már nem különösebben ijesztő vagy elborzasztó, de van pár szórakoztatóan over the top jelenet a műfaj szerelemeseinek.



22. Trancsírák (Tucker and Dale vs Evil, 2010)

Egy csoport főiskolás fiatal egy tó partjára mennek sátorozni, hogy aztán rövidesen egy sor előítélet és félreértés áldozatául essenek, és egy nem éppen szokványos slasherben találják magukat. A kissé kellemetlen magyar címmel megáldott film a metahorror vonalat erősíti, ügyesen parodizálja a Péntek 13-at, a Gonosz halottat, a Blair Witch Projectet meg még ki tudja micsodát, közben néha remek poénokkal és nevetségesen groteszk jelenetekkel bombázva a közönséget. Ugyan csak másfél órás a film, de így is helyenként szerintem kicsit vontatott, mindenesetre a Sikoly/Haláli hullák hajnala vonal rajongóinak bőven megér egy megtekintést.



21. Expedíció (Annihilation, 2018)

Amellett, hogy azonnal híressé/hírhedtté vált az Expedíció a megosztó forgalmazási modellje miatt, Alex Garland tavalyi alkotása az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb horror mozija. Hangulatra és tematikájában sokban emlékeztet Tarkovszkij Sztalkerjére, ez a lassú, filozofikus, sokszor nehezen megfogható film ugyan szerintem nem éri el a rendező korábbi munkája, az Ex Machina színvonalát, de aki valami különlegesebb szórakozásra vágyik a sci-fi zsáneren belül, az jó eséllyel megtalálja az Annihilationben a számításait.



20. Kocka (Cube, 1997)

A napokban néztem újra a lista miatt, és bár annyira nem jó, mint emlékeztem, egy roppant érdekes és meghatározó darabja a zsánernek. Sokban merített belőle a Fűrész széria, de itt a hangsúly inkább magán a csapdán van, és azon hogy az mit szimbolizál, sem mint annak a foglyain. A díszlet ikonikus, a nyitójelent instant klasszikus, ha nem lenne ilyen TV filmes hangulata az alkotásnak helyenként a rémgyenge alakításokkal és néhány enyhén szólva egyszerű vágási, rendezési megoldással, akkor könnyen egy még sokkal jobb film is kisülhetett volna az alapanyagból, de határozottan ajánlott mozi.



19. A boncolás (The Autopsy of Jane Doe, 2016)

Nem minden film akarja a társadalmi status quot a feje tetejére állítani vagy a filmművészetet megreformálni. A horror az egyik legalkalmasabb műfaj arra, hogy érzéseket váltson ki a nézőből, jó esetben megijesszen és sokszor közben szórakoztasson. A boncolás pont egy ilyen film: a második felétől végig feszült, nem fukarkodik a belsőségekkel és élvezi, hogy lépten-nyomon halálra rémíti a közönségét. Nem az évszázad legjobb mozija a The Autopsy of Jane Doe, de egy marha szórakoztató darab, és sokesetben ez bőven kielégítő.



18. Under the Shadow (Under the Shadow, 2016)

Ritkán találkozik az egyszeri néző iszlám vallásból építkező horrorfilmmel, az pedig hogy emellett az Under the Shadow még egy jól sikerült darab is, az dupla pozitívum. Nehéz az alkotást legalább futólag nem rokonítani a 2014-es slágersztorival a The Babadookkal, hiszen mindkettő csak közvetítő közegnek használja a horrorműfajt az anyaszerep boncolgatására. Szerintem nem annyira hatásos, mint a Babadook, ami a technikai korlátoknak is felróható, de így is egy figyelemre méltó alkotás egy-két nagyon emlékezetes momentummal.



17. Holtak hajnala (Dawn of the Dead, 2004)

Zack Snyder első mozija az évezred egyik legtisztességesebb horror remake-je. Az első zombis film volt, amit életemben láttam, de a kezdőképsorok beleégtek a fejembe. A pláza a legemblematikusabb a Romero féle „of the Dead” helyszínekből, Snyder pedig ügyesen felhasználva készített belőle nemhogy egy korrekt szolgai másolatot, de egy igazán lendületes, szórakoztató, de a korszakra jellemzően nyers zombi henteldét. A színészi alakítások olyanok amilyenek, plusz maga a film sem olyan tartalmas és formabontó, mint az eredeti volt, de a zsáner rajongóinak bőven ajánlott darab.



16. Creep (Creep, 2014)

Minden idők egyik legjobbra értékelt found footage horrorja a Creep a maga 89%-os Rotten Tomatoes átlagával, amit én mondjuk kicsit sokallok, de kétségtelen, hogy Mark Duplass és Patrick Brice kamaradrámája a zsáner érdekesebb darabjai közé tartozik. Az előbbi által játszott, követhetetlenül sok áttételes tumorral megátkozott Josef felkéri Aaront, hogy forgasson egy kisfilmet élete utolsó napjai egyikéről. Az alapkoncepció szerintem kifejezetten érdekes, a sztori relatíve feszült és fordulatos, a film szuperül vegyíti a jumpscareket és a humort, az egész történet pedig egy kiváló végkifejletre fut ki.



15. Hush (Hush, 2016)

A siketnéma krimiírónő, Maddy egy pillanat alatt egy thrillerben találja magát, amikor egy titokzatos pszichopata a nő fogyatékosságán felbuzdulva úgy dönt, hogy kicsit eljátszogat vele. Az alapkoncepció a sokszorosan lépéshátrányban lévő áldozattal remek, és egészen jól is sikerült kiaknáznia Mike Flanagan rendezőnek az ötletben rejlő potenciált. A film nagyrészt kellően feszült, a színészi alakítások több is, mint funkcionálisak, segítenek azonosulhatóvá tenni a nem túl bőkezű háttérsztorival megáldott karaktereket. Az egyetlen komoly problémám az volt, hogy pont amikor arra gondol a néző, hogy nem várt fordulatokat vesz a történet derül ki, hogy teljesen kiszámítható az egész. Kicsit bátrabb húzásokkal még jobb lehetett volna, de így is egy jó kis home-invasion mozi a Hush.



14. Az (It, 2017)

Szeptemberben került a mozikba a kultikus Stephen King regény filmadaptációjának második része, úgyhogy nem is lehetne jobb alkalmat találni az emlékek felfrissítésére, illetve a pótlásra. Az első rész egy meglepően szórakoztató horror amolyan Stranger Things-es köntösben, dől belőle a ’80-as évek hangulata, a gyermek szereplők szerethetők, van benne pár jelenet, ami ráhozza a nézőre a frászt, plusz az a bizonyos fürdőszoba szekvencia az egyik legkirályabb gore pillanat az évtized filmterméséből.



13. Ház az erdő mélyén (Cabin in the Woods, 2011)

Öt barát nyári kalandra utazik egy erdei viskóba, ahol aztán elszabadul a pokol. Ahelyett azonban, hogy az infernó egy klisétenger képét öltené, Drew Goddard mozija egy stílusparódia, amely számba veszi a legtöbb kultikus horror alkotást, és szemtelenül viccet csinál belőlük. Amellett pedig, hogy a film humorosan és kreatívan használja fel a sablonokat, még a gore-faktorral sem bánik szűk marokkal, különösen a finálé során, így minden horrorrajongónak megéri rászánni az idejét.



12. A gazdatest (The Host, 2006)

Az idei Oscar egyik nagy esélyese, az Élősködők rendezőjének 2006-os filmje, A gazdatest egy igen érdekes darab. A maga idejében egy kifejezetten ijesztő creature feature-nek tartották, mai szemmel és technológiával tekintve viszont a CGI szörny inkább vicces, mint rémisztő. A legfurcsább viszont az egészben, hogy kb a huszadik percben ráeszmél a néző hogy ez egyáltalán nem baj, hiszen a film legalább annyira egy fekete komédia, mint horror és abból is a különösebbik fajta. A három testvér és apjuk kalandja a család legifjabb sarja megmentésére gyönyörűen fényképezett, néhol kissé szomorkás, néhol jó humorú, néhol picit vontatott és teli van jól megírt karakterekkel. Bizonyára rétegfilm, de tud annyit nyújtani szerintem mindenkinek, hogy ne érződjön elpazaroltnak az a két óra.



11. Gerald’s Game (Gerald’s Game, 2017)

Egy meglepően jó Netflix Original Stephen King azonos című regénye alapján. A Bruce Greenwood által megformált Gerald elhidegült házassága megmentésére tett utolsó kísérleteként egy elszigetelt nyaralóban kiláncolja a feleségét amolyan szerepjátszás gyanánt, de az események hamar felgyorsulnak, és a történet kellemesen váratlan csavarokat vesz. A Gerald’s Game egy Fűrészbe oltott lélektani dráma arról, hogy az elnyomott érzelmeink miként nyomják rá az életünkre a bélyegüket, és amelyet úgy igazán egyedül a pocsék (de szerencsére ritkán használt) CGI és a szerintem nem csak felesleges, de mellette kifejezetten kínos végjáték értékel le valamelyest. Ja és Carla Gugino egészen kiváló alakítást nyújt a feleség szerepében.



10. Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow, 1999)

Washington Irving regénye a Sleepy Hollow-i fejnélküli lovasával még itthon is az ismertebb halloweeni történetek közé tartozik, de valahogy – gondolom a kulturális különbségek miatt – nem egy igazi alapmű, pedig gyerekként imádtam volna Az Álmosvölgy legendáját. Gyönyörűen fényképezett gótikus fantasy (Lubezki neve mindig garancia) a spookybb, Hammer/Universal vonalon, Danny Elfman remek filmzenéjével, néhol egész jó szóviccekkel. Pár helyen a vér mennyisége nekem kicsit indokolatlan, minden értékvesztés nélkül lehetett volna belőle egy 12-es korhatárkarikás halloweeni mesét készíteni, de ez legyen a film legnagyobb baja.



9. Anyám! (Mother!, 2017)

Aronofsky második vallási témájú filmje az elmúlt tíz évben egy igencsak megosztó darab. Az első fele egy nagyon erős bezártság érzetet sugározó pszichothriller, míg a második egy igazi mindfuckba átforduló, főleg (az egyik alternatív plakát alapján nem is titkoltan) a Rosemary gyermekére hajazó, szimbólumokkal teli, szürreális horror. Borzasztóan frusztráló film, de szerintem a jó értelemben, és az egész az intim fényképezéssel és Jennifer Lawrence karrierje egyik legkiválóbb alakításával áll össze egy Lars von Trier szerű rémálommá. Nem fog mindenkinek tetszeni, de már csak különlegessége miatt is nagyon ajánlott.



8. Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead, 2004)

Egy korai szárnypróbálgatást leszámítva Edgar Wright első, és szerintem a mai napig legjobb filmje két barátról és egy lányról az éppen kibontakozó zombiapokalipszis kellős közepén. Süt belőle a (sokszor nekem fárasztó, de a SotD-nél pont jól eltalált) brit humor, már itt kirajzolódott Wright bármely filmjén felismerhető kéznyoma, Simon Pegg és Nick Frost az évezred egyik legjobb mozis párosát alkotják, a Bohemian Rhapsody-s jelent pedig minden kétséget kizáróan az egyik általam legtöbbször megtekintett YouTube videó. Pokolian vicces, marha stílusos, a 2000-es évek zombi filmes dömpingjének egyik legmeghatározóbb darabja.



7. Zombieland (Zombieland, 2009)

A Zombieland szerintem az előző évtized egyik legszórakoztatóbb mozija, amelynek a legnagyobb erőssége, hogy tökéletesen érti a zombis filmeket, és így pontosan tudja, hogy hol érdemes belőle viccet faragni. Marha stílusosan van megrendezve, a négy főszereplő mind szerethető, helyenként nagyon poénos, látványosan fröcsögős, és van némi mondanivalója is. A napokban jön a folytatás, így nem is lehetne jobb időpontot találni arra, hogy újra felüljünk a körhintára. Emma Stone meg a világ legnagyobb crush-sa a filmben.



6. A halállista (Death Note, 2006)

Nagyon sajnálom, hogy a széria ennyire inkompetensen lett lezárva, mert A halállista az első kétharmada alapján minden idők egyik legkreatívabban megírt animesorozata, Light és L személyében a legkedvelhetőbb főszereplőkkel. Kérdéses, hogy az japán rajzfilm a srácról, akinek a birtokába jut egy napló, amellyel bárki élete felett rendelkezhet mennyire tekinthető horrornak, inkább valami természetfeletti elemekkel tűzdelt kriminek mondanám, de végtére is teljesen mindegy. Gondolom nem sok mindenkinek kell bemutatnom, mert azon kevés animék közé tartozik, amelyek itthon is széleskörű rajongóbázisra tettek szert, de aki esetleg vonakodott, hogy megnézze azt csak bátorítani tudom, mert egy kivételesen csavarosan, okosan és szórakoztatóan megírt thrillerből maradt ki ezidáig. A Netflixes élőszereplős adaptációtól viszont mindenkit mentsen meg az ég, alkotóit pedig ajánlom feljegyzésre a napló lapjaira.



5. A meghívás (The Invitation, 2015)

A meghívás egyike az utóbbi évek leginkább alulértékelt horrorjainak, hiába kapott kiemelkedő értékeléseket, valahogy nagyon kevesen beszélnek róla. Nekem két kiváló Joel Edgerton film, Az ajándék és az It Comes At Night jut az alkotásról eszembe mind tematikában, mind hangvételben. Meglehetősen lassú, de egyetlen jumpscare nélkül tud közel két órán keresztül feszült maradni, a végkifejlet pedig több, mint kifizetődő. Egy érdekes mozi az elfogadásról és arról, hogy hogyan akarjuk másokra erőltetni a nézeteinket, mindeközben pedig Karyn Kusama rendezése egy közel művészfilmes hangulatot kölcsönöz az alkotásnak, a Logan Marshall-Green által vezetett szereplőgárda pedig kitűnő. Aki szereti a lassan építkező thrillereket, az könnyen új kedvencre lelhet a The Invitation személyében.



4. A dolog (The Thing, 1982)

A ’70-es, ’80-as évek horrorjának egyik legmeghatározóbb alakja John Carpenter, A dolog pedig (azok közül, amiket láttam) karrierje legkiválóbb filmje. Ugyan sokan nem tudják, de már ez is egy remake, méghozzá az 1951-es The Thing from Another World nyomdokain, de nem csoda, hogy Carpenter alkotása került igazán a reflektorfénybe az utókor számára. Maga az alapkoncepció is kiváló a „dologgal”, amely parazitaként él az antarktiszi kutatócsoport tagjainak testében, mindvégig kétségek közt tartva az életben maradókat a kilétéről. Emellett korának talán leghatásosabb kézzel készült (vagy akárhogyan is fordítják a practicalt) effektjeit tartalmazza, amelyek a mai napig rémisztőek, de minimum elismerésre méltóak. Az i-re pedig Ennio Morricone filmzenéje teszi fel azt a bizonyos pontot.



3. Tűnj el! (Get Out, 2017)

Számomra a Get Out az évtized egyik legkiválóbb horrorfilmje, amely nem ok nélkül zsebelte be egy marék jelölés mellett az év legjobb eredeti forgatókönyvének járó Oscar-t. A mozi remekül van eljátszva (különösen Daniel Kaluuya, Catherine Keener és Caleb Landry Jones a kiemelendő), marha menőn fest és helyenként kifejezetten ijesztő. Ami miatt viszont igazán kiemelkedő alkotásnak tartom, az a film által megfogalmazott társadalmi kommentár a post-Obama rasszizmusról, túlkompenzációról, amelyhez tudtommal nem sok mozi nyúlt alapanyagul, de hogy ilyen jó humorral és stílussal egy sem dolgozta még fel, abban szinte biztos vagyok.



2. Ragyogás (The Shining, 1980)

Stanley Kubrick még közepes alkotásokat sem nagyon tett le az asztalra, örök kedvenc rendezőm, és szinte minden filmje kötelező. A Ragyogás sem kivétel ezalól, ékes példája annak, hogy egy lélektani thriller hogyan tud átfordulni a legborzasztóbb rémálomszerű horrorba egy pillanat alatt. Vannak benne művészien megkomponált gore és jumpscare jelenetek egyaránt, miközben megtartja a mozi a szerzői filmes hangvételét is. Ha tetszett Kingnek, ha nem, kétségtelen, hogy még közel 40 év távlatából is az egyik legrémisztőbb és egyben legszebb horrorfilm, amely valaha készült.



1. Hetedik (Seven, 1995)

Nem gondolom, hogy sokaknak be kellene mutatnom David Fincher mesterművét. Vitatható, hogy mennyire horror, történnek benne horrorisztikus dologok, ez tény, de inkább mondanám egy feszültebb hangvételű neo-noirnak, mindenesetre az biztos, hogy krimit ijesztgetéssel vegyíteni ilyen jó ízléssel nagyon kevesen képesek. A városábrázolás az egyik kedvencem műfajtól függetlenül, a történet kellően csavaros egy filmtörténelmi jelentőségű befejezéssel, emellett pedig teli van kiváló alakításokkal Brad Pitt, Morgan Freeman és különösen Kevin Spacey révén. Ugyan talán a The Shining a kategóriát szűken értelmezve egy jobb horrorfilm, azonban nálam a Se7en simán minden idők húsz legkiválóbb filmje között, ennek a listának pedig minden kétséget kizáróan az élén a helye.

_________________________________________________

Végezetül pedig, hogyha már novemberben és az azt követő hónapokban elérhető lesz Magyarországon is több új streaming szolgáltató az Apple TV+, a Disney+, az HBO Max, NBC Peacock, az Amazon Prime Video, a Hulu meg még ki tudja mi képében, álljon itt még egy-két általam használt és ajánlott SVOD horror kínálata a teljesség igénye nélkül, hátha valakit pont ez térít majd a legalitás ingoványos talajára.

HBO GO:
1) A meghallgatás (Audition, 2000)
2) Rosemary gyermeke (Rosemary’s Baby, 1968)
3) Hang nélkül (A Quiet Place, 2018)
4) Sikoly (Scream, 1996)
5) Henry: Egy sorozatgyilkos portréja (Henry: Portrait of a Serial Killer, 1986)

MUBI:
1) Furcsa játék (Funny Games, 1997)
2) A fehér zombi (White Zombi, 1932)
3) Rémségek kicsiny boltja (Little Shop of Horrors, 1960)

Public Domain Movies (ezek elméletileg szerzői jogi védelem alatt már nem álló, ingyenesen megtekinthető filmek, de ugye a franc tudja):
1) Az élőholtak éjszakája (Night of the Living Dead, 1968)
2) Ördöngösök (Les diaboliques, 1955)
3) Caligari (Das Cabinet des Dr. Caligari, 1920)
4) Drakula (Dracula, 1931)
5) Nosferatu (Nosferatu, eine Symphonie des Grauens, 1922)
26 komment

[41] Đoma
nov 06., szerda 22:39 #26
Válasz parandroid (#25) üzenetére
Helyes!

És élvezet volt olvasni! Raadasul sok film, emiatt kerult a megnezendo filmek listajara szoval igy tovabb!
nov 06., szerda 21:15 #25
Válasz Đoma (#24) üzenetére
Pornó szinte biztosan, a többi még kérdéses.

Egyébként elméleti síkon akár lehetne is, mert mindig csak vakarom a fejemet, hogy mit nézzek Netflixen mert a nagy többségét láttam annak ami minimálisan is érdekelt, de a horroros is azért készült, mert relatíve volt aktualitása. De lehet hogy lesz még valami, mert élvezet volt megírni.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
[41] Đoma
nov 06., szerda 20:13 #24
Szep lista, gratula, es persze koszi!

Lesz mas kategoriaju lista is mostanaba? Pl. Vigjatek, drama, porno, stb
[34] CHASE
okt 24., csütörtök 14:24 #23
Válasz Dude (#22) üzenetére
A Shining sztem soha nem volt igazán jó film - mea culpa.
[51] Dude
okt 24., csütörtök 6:43 #22
A Tucker & Dale remek. Életemben nagyon kevés filmen röhögtem annyira jót, mint ezen. A vége kicsit lehetett volna jobb mondjuk. Ja és csak eredeti hanggal érdemes, a szinkron sokat elvesz szvsz ennél a filmnél.
A Ragyogás egy jó 10+ éve tetszett. Pár hete elkezdtem nézni és kikapcsoltam a háromnegyedénél. Szerintem nagyon sokat öregedett. De az sem segít rajta, hogy már az ember tudja mi lesz.
A listáról meg a The Thing a legjobb film
Gamer for Life (X Live,Nintendo ID, boardgamegeek: DudeHUN, PSN: DudeHUN2364) Bah-weep-Graaaaagnah wheep ni ni bong
[34] CHASE
okt 22., kedd 18:48 #21
Válasz parandroid (#18) üzenetére
Ne egyél előtte.
[34] CHASE
okt 22., kedd 14:39 #20
Válasz parandroid (#19) üzenetére
Azt már nem neked írtam, csak úgy általában.
A te besorolásoddal egyetértek.
okt 22., kedd 14:23 #19
Válasz CHASE (#17) üzenetére
Nem egészen így értettem, arra akartam csak “rávilágítani”, hogy pusztán a stílusjegyek alapján a Jurrasic Park horror, a Bárányok hallgatnak (de akár lehetne a Hetedik is) meg egy thriller, neo-noir, mittudomén, mégis a közízlés hamarabb tenné szerintem az utóbbiakat a horror kategóriába, a JP-t meg a sci-fi/családi nem tudom mibe.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
okt 22., kedd 14:19 #18
Válasz Necroman Mk2 (#16) üzenetére
Az Event Horizon nekem is terítéken van, nagyon vegyeseket hallottam róla. Na majd egyszer!
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
[34] CHASE
okt 22., kedd 13:25 #17
Válasz parandroid (#11) üzenetére
Nem volt vele bajom, de nekem pont nem lógott ki sehonnan. Ha érzékeltetnem kéne a 2010-es évek indie filmes trendjeit, az majdhogynem ez a film lenne az.
Horrorként mondjuk valóban egyedi, főleg hogy nem nagyon az.

Amúgy nem teljesen értem, hogy ha a Bárányok hallgatnak horror, akkor a Hetedik miért nem. A két film között majdhogynem csak a metódus és a gyilkos személye különböző, ja meg hogy az utóbbi tízszer nyomasztóbb, de kb ennyi.
okt 21., hétfő 20:42 #16
Válasz parandroid (#7) üzenetére
Az elsőre a Halálhajó / Event Horizon lett volna, de sajnos most nézem, hogy lekerült a Netflix kínálatából Viszont pont emiatt kapóra jött a blogod, majd választok innen valamit
A másik egy klasszikus, public domain horror: Ház a kísértet hegyen
"Élő gondolkodó lény vagyok, aki az információ tengeréből született!"
okt 21., hétfő 19:35 #15
Válasz parandroid (#14) üzenetére
Na igen, itt elég zavarosak a határvonalak. Pl. ha egymás mellé teszem a Haláli hullák hajnalát meg a Hullajót, az utóbbit inkább raknám a horror kalapba, az előbbit meg inkább a vígjátékba. Pedig igazából, lényegét tekintve nem ütnek el annyira egymástól.
Nem kapok privát üzeneteket az oldalon, ne is írj! :)
okt 21., hétfő 18:15 #14
Válasz theSickness (#13) üzenetére
Ahogyan a bevezetőben is írtam, nem az én tisztem eldönteni, hogy mi horror meg mi nem, úgyhogy a Netflixre hagyatkoztam, lelkük rajta. Én sem tartom a Hetediket horrornak, de a Tűnj elt egyértelműen igen, még ha nem is tudnám pontosan beazonosítani a határvonalat. A body horror szerintem is egyértelműen az, ha a műfaj gyökereit tiszteletben akarjuk tartani, akkor a szörnyes filmek is (bár itt megint kavarc, hogy a Jurassic Park csak nem “horrorabb”, mint a Bárányok hallgatnak), szerintem alapvetően a slasherek is, bár ott meg a Psycho, Halloween simán elmenne pszichothrillernek is, franc tudja.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
okt 21., hétfő 13:44 #13
Valaki lentebb írta, hogy itt látszik, mennyire szabadon értelmezhető a a zsáner. A Hetedik nekem abszolút nem horror, hanem egy kőkemény thriller, a Get out! meg életem legjobban túlhájpolt, majd legsemmilyenebb filmélménye, és közben ezt is tartom inkább aktuálpolitikával átitatott thriller-valaminek, mint horrornak.

De olyan, mintha kötekedni jöttem volna, pedig nem. Horrorból a magam részéről csakis a body horrort tudom elviselni, az ijesztgetős filmek úgy 95%-ban tényleg szarok. Így asszem ne is kérdés, hogy számomra a The Thing az etalon.
Nem kapok privát üzeneteket az oldalon, ne is írj! :)
okt 21., hétfő 10:42 #12
Válasz multishoot (#10) üzenetére
Nálunk a karácsony az western, de meg nem tudnám mondani, hogy miért.
Én csak örülök, ha más is talál a listán megtekintésre érdemes dolgokat, kíváncsi vagyok, hogy be fog-e jönni a Creep.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
okt 21., hétfő 10:40 #11
Válasz CHASE (#9) üzenetére
Hát akkor mégsem jött be annyira a tipp. Nekem kellően üdítően hatott, de lehet csak így a hirtelen levert 10 egy kaptafára épülő horrorból lógott ki pozitívan.

Köszi a gyorstalpalót, volt ami világos volt, de a Káin és Ábel sztori pl nem, pedig így utólag tényleg magától érthetődőnek tűnik.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
[46] multishoot
okt 21., hétfő 10:25 #10
Lehet velem valami baj van, de én karácsonykor imádok horrorozni.

Amúgy köszi a listát, a Creep-et a közeljövőben meg is nézem.
Egyre jobban. [Rühiblokker user]
[34] CHASE
okt 20., vasárnap 22:05 #9
Válasz parandroid (#6) üzenetére
Tetszett volna, de nem volt benne semmi csavar, úgyhogy inkább csak a hangulata ragadott meg.

A Motherben nem is lehet minden világos, de alapvetően a Biblia történetét meséli el, a film első fele az Ószövetség, a második fele az Újszövetség.
A megszületendő gyerek maga Jézus, a vándorok akik betévednek a házba Ádám és Éva, illetve a gyerekeik, Káin és Ábel.
A főszereplők pedig Isten és felesége, amit lehet úgy fordítani, hogy a Teremtő és a Természet.
Nem tudom, hogy ezek megvoltak-e, de azért leírtam.
okt 20., vasárnap 16:33 #8
Válasz sepsta75 (#4) üzenetére
Én köszönöm, hogy elolvassátok!
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
okt 20., vasárnap 16:32 #7
Válasz Necroman Mk2 (#3) üzenetére
Mik az ötletek? Hátha nekem is megjön hozzá a kedvem!
A Drakuláért szorri akkor, valamit benézhettem valahol, úgy rémlett, hogy public domain.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
okt 20., vasárnap 16:28 #6
Válasz CHASE (#2) üzenetére
Az ízlésedet ismerve szerintem be fog jönni a The Invitation, kíváncsi vagyok!

Ez az arany málna meg örök talány nekem, ahogy írtam is, szerintem J. Law karrierjének simán az egyik legjobbja a Mother... Az meg hogy rétegfilm az nem egy nagy csoda, tán nem is baj, nekem is igencsak bejött, bár korán sem volt minden világos.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
okt 20., vasárnap 16:25 #5
Válasz Lacek92 (#1) üzenetére
Maximálisan egyetértek, főleg ha a műfaj egész történelmét végignézzük, annyi alzsánere van a horrornak, hogy képtelenség lépést tartani a logikájával. Még a dráma ilyen tág talán, de abba meg aztán tényleg minden beleillik.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
[29] sepsta75
okt 20., vasárnap 15:52 #4
Köszi.
okt 19., szombat 18:43 #3
Én sem vagyok nagy horror rajongó, ugyanakkor november 1-én általában egy ilyen filmet megnézve töltjük az estét. Idénre is van két ötletem, meglátjuk, hogy a párom bevállalja-e az új, félelmetesebbet vagy a régi klasszikust választja

UI: A Lugosi Béla-féle Drakula úgy tudom nem public domain, hanem a Universal birtoka.
"Élő gondolkodó lény vagyok, aki az információ tengeréből született!"
[34] CHASE
okt 19., szombat 17:31 #2
Általában nekem is ilyentájt jön meg a kedvem a horrorhoz, biztos az idő teszi.

A felsorolás érdekes, az Invitationbe épp hogy csak belenéztem (a Coherencere kerestem rá), de most meghoztad a kedvemet hozzá.

Fun fact: Jennifer Lawrence-t az Anyám! szerepéért Razzie díjra jelölték. Amerikában nagyon nem jött át a film, bár ahogy a Port.hu pontszámra tekintek, nálunk se nagyon. Én nagyon szeretem.
[3] Lacek92
okt 18., péntek 15:51 #1
Talán nincs is még egy műfaji besorolás, amit annyira rugalmasan lehet kezelni, mint a horrort - ezt a fenti lista is bizonyítja. A Life (és az Alien) ugyanannyira lehet sci-fi is, a Shaun of the Dead sokkal inkább komédia, a Hetedik meg egy elborultabb hangulatú krimi. Amúgy a listáról nekem a Shining a numero uno, de őszintén arra sem horrorként tekintek - az inkább pszichotriller. De igazán tökmindegy, a skatulyázás huszadrangú kérdés, vagy jó egy film, vagy nem, ez a lista meg jó filmeket tartalmaz, úgyhogy nagy gratula és köszönet érte!
parandroid
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
Ezeken a platformokon játszom
PC
Mobil
Kedvenc játék-műfajaim
Hobbijaim, szabadidőmben ezt teszem
DVD, Zene (hallgatom), Könyvek, Írás, Mozi , Anime, Fórum, Internetes magazinok
Barátok, ismerősök
Tommy_Angelo
(offline)
Krisz576
(offline)
CHASE
(offline)
beberep
(offline)